-Annyira szép a kilátás.- pillantottam le az égből.

-Szerintem is.- kortyolt a kezében tartott vízbe, miközben engem nézett. Elmosolyodtam és megpróbáltam terelni a témát.

-Vicces, hogy a levegőben érzem magam a legnagyobb biztonságban.- pillantottam újra a lemenő napra.

-Pedig mellettem biztonságban vagy.- folytatta Max.

-Melletted vagyok a legnagyobb veszélyben.- nevettem el magam.

-Miért?- ráncolta a homlokát.

-Mert egy rossz mozdulat és mindent bukok.- válaszoltam, mire csak bólintott.

-Le akarom győzni Lewist.- váltott témát.

-És minden lehetőséged meg is van rá.- bújtam az Ipadembe, hogy ne kelljen a szemébe néznem.

-Hazai pályán mindenki győzni akar. Lewis nem fogja olyan könnyen hagyni.- rázta a fejét és ezúttal ő figyelte a tájat a repülőből.

-De te sem.- ráztam a fejem.

-Pontosan.- mosolygott rám.

***

Lewis erősen küzdött mikor Max elé vágott a rajtnál. Olivia és Lilah a kezeimet szorítva izgultak velem, hiszen mekkora győzelem lett volna, ha legyőzhette volna Lewis Hamiltont a saját otthonában.

Aztán jött a baj. Max a falban volt, a kocsi darabokban én pedig teljesen szétesőben. Még soha nem esett ennyire nehezemre visszatartani a sírást, de mindent meg kellett tennem annak érdekében, hogy közömbösnek tűnjek. Így hát követve a körülöttem lévőket, én is az arcom elé kaptam a kezemet. Álcaként.

-Nem akarsz lemenni?- suttogta Liv a jobb oldalamról.

-De.- bólintottam.- Mindennél jobban.

-Menj. Majd azt mondod ez is a része az imidzsének.- válaszolta én pedig válaszra sem méltatva lerohantam a lépcsőn egyenesen a Red Bull garázsába.

-Fallon.- jelent meg mellettem egy ősz hajú férfi.

-Igen?- pillantottam rá és láttam, hogy a szemei könnyesek. Milyen ismerős a tekintete.

-Fallon.- hallottam a másik irányból Christian hangját.- Menj vele!

-Tessék?- sokkoltam le, hiszen azt sem tudtam ki is áll előttem.

-Jos vagyok. Max apja.- válaszolta a férfi, mintha a gondolataimban olvasna. Na hát az biztos, hogy nem így képzeltem el az apósommal való találkozást. Mégha nem is teljesen az apósom. Illetve de, de mégsem. Túl bonyolult.

-Tudja.- bólintott Christian, jelezve, hogy előtte nem kell tartanom semmitől.

-Mire várunk még?- estem kétségbe. Jos a kezemet megragadva húzott egy autóig. Az ablakai le voltak sötétítve, így amint beültem minden kiszakadt belőlem. Hangos zokogásba kezdtem.

-Minden rendben lesz.- simította meg a vállamat Jos.

-Ha bármi baja esik.- vettem mély levegőt.

-Akkor?- mosolygott rám halványan Max édesapja. Üres tekintettel néztem magam elé és a saját szavaimon gondolkoztam. Ha bármi történni is Maxel abba bele őrülnék. Megrémisztettek a saját gondolataim.

-Christian mindent elmesélt.- próbálta terelni a témát Jos.- A titkod biztonságban van nálam.

-Mit mondott pontosan?- pillantottam rá.

-Tudom, hogy a férjed..

-Az ex- férjem.- javítottam ki.

-Az ex- férjed kiakarja rúgni Maxet.- bólintott.- De Max továbbra sem tudja és szeretném, ha ez így is maradna. Ez az első éve amikor közel van a világbajnoki címhez és ez minden vágya.

-Tisztában vagyok vele.- pillantottam ki az ablakon.

-Mesélt rólad a húgának.- szólalt meg ismét Jos, amint a belvárosba értünk.

-Victoriának?- lepődtem meg.

-Csak azokról mesél akik számítanak neki.- nézett rám, ezzel nyomatékosítva bennem, hogy ez már régen nem csak egy hülye játék amit részegen elkövettünk. Igenis kezdtek érzéseink kialakulni egymás iránt, mégha nem is ismertük be.

-Bárcsak ez az egész ne így alakult volna.- kívántam hangosan, majd Jos leparkolt a kórház előtt.

A további idő idegőrlő várakozással telt, amíg minden vizsgálatot elvégeztek és amíg belehetett menni hozzá. Jos addig értesítette a családot és nyugtatta őket, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Ezek mellett pedig engem is próbált éltetni, hogy ne aggódjak annyira.

-Bejöhetnek.- lépett ki a kórteremből egy orvos.

Sietős léptekkel követtem Jos-t, aki azonnal a fiához lépett. A szobában senki nem volt rajtunk kívül, mégis féltem Maxhez lépni. A holland rám nézett én pedig az apjára. Jos a folyosóra néző ablakhoz lépett és egy mozdulattal behúzta rajta a redőnyt.

-Gyere ide.- suttogta Max, miközben felém nyújtotta a kezét. A derekamat átkarolva húzott magához, miközben én átöleltem a nyakát és halk zokogásban törtem ki. Mikor elengedtük egymást, egymás szemébe néztünk, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Max nem eresztette a derekam, így továbbra is a karjai között fordultam az "apósom" felé.

-Veled töltöm az éjszakát.- pillantott Maxre, aki csak bólintott.- De a héten is megfigyelésre szorulsz.

-Talán van ötletem ki lehetne az.- mosolygott fel rám az ágyról.

-Túl nagy a kockázat, ha együtt megyünk Monacóba.- ráztam a fejem.

-Épp ezért utazol ma.- bólintott Jos. Úgy éreztem, mintha kihagytak volna egy fejezetből, ahol ők ezt az egészet eltervezték. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem. Csak apa és fia akik közel állnak egymáshoz.

-És megszállok valahol?- érdeklődtem a további terv iránt.

-Nem!- válaszolta Max.- A hotelben van a lakáskulcsom. Nyugodtan ott maradhatsz az éjszakára.

-Holnap pedig már Max is ott lesz.- mutatott Jos a fiára.

-És ha valaki lekap? Miért megyek Max Verstappen otthonába, mikor ő otthon sincs.- vázoltam a következő kockázatot.

-Vic ugyanabban a tömbben lakik, mint én. Ha esetlegesen bárki rajtakapna, akkor elég ha az álsztorit hozod fel. Csak a shop átalakításához kell Vic segítsége is. Ennyi.- rántotta meg a vállát és ezúttal elengedett. Kár...

-Mintha az egészet megterveztétek volna.- nevettem fel még mindig könnyes szemekkel.

-Mindig felkészültnek kell lenni.- tárta szét a karjait Jos és rám mosolygott. Egy ideig csendben voltam, majd Max felé fordultam.

-Holnap várlak Monacóban.

Gyorsan pakoltam a hotelben, majd foglaltam jegyet a következő járatra. Max odaadta a lakáskulcsát és indulhattam is a reptérre.

-Nocsak a kis feleségem.- szólt a telefonba Liam.

-Nocsak végre az ex- férjem?- forgattam a meg a szemem, Max lakásában ülve.

-Ne is álmodj.- nevetett gúnyosan.

-Sara hamarosan szül. Úgy hallottam.- tereltem a témát.

-Nos. Igen. Én is úgy hallottam.- bólintott.- Nem beszéltem vele, mióta megtudtam, hogy terhes.

-Ennyire még te sem lehetsz kegyetlen.- ráztam a fejem.

-Tudod, hogy sosem akartam gyereket.- rázta a fejét.

-Mégis összehoztál egyet.- nevettem el magam. Meglepődtem milyen értelmesen tudunk beszélgetni.

-Nem direkt volt.- nevetett ő is.

-Én viszont szeretnék gyereket.- próbáltam megértetni vele, hogy nekem mégsem ő az igazi. De ekkor olyan választ adott amire nem számítottam.

-Tőled én is.

A következő pillanatban felvillant a másik telefon, amin Max neve villogott. Szándékosan nem jegyeztem meg Liamnek, hiszen nem kell tudnia róla, hogy még egy telefonom van.

-Mennem kell.- köszöntem el és kinyomtam. Majd a biztonság kedvéért ki is kapcsoltam és csak ezután vettem fel Maxnek a telefont.