Kissé idegesen tértem vissza az osztrák nagydíjra. Három rohadt nagydíjat hagytam ki a semmi miatt. A bíróságra járhattam minden héten, ahol folyton csak ugyanazt taglalták. Én válni akarok, a cég az enyém marad és Liam örökre távozik az életemből. Ennek ellenére Liam engem akar, mégsem válni, de ha igen akkor a vállalat felét magának szánja.

-Hát végre itt a kislányom.- jelent meg az édesapám egy Red Bullos felsőben.

-Apa?- nyíltak tágra a szemeim.

-Ennyire lehetetlen, hogy Ausztriában meglátogathassam a kislányom, miközben a csapatom éppen vezeti a világbajnokságot.

-Sose láttalak egy futamon sem.- ráztam a fejem.

-Pontosan. De a nagyapád úgy döntött végre újra szeretne kimozdulni.- bökött a fejével a Red Bull garázsa felé.

-Jajj apa.- lépek hozzá és megölelem.- Hiányoztál.

-Te is nekem kincsem.- ölel szorosan magához.- A stájer nagydíjról lemaradtál. Pedig a nagyapádnak az az igazi otthona.

-Tudom tudom.- sóhajtottam nagyot.

-Hogy halad a válás.- indul meg a garázs felé, miközben a nyakamat átkarolta.

-Egy nagy szar. Liam nem akar elválni.- rázom a fejem.

-Látod lányom. Ezért nem házasodtam meg sosem.- nevet a hasára tett kezével.

-Tudom apu. De én szeretnék.- mosolygok rá.

-Pedig nézd meg. Apád és én is itt vagyunk házasság nélkül is.- hallottam meg mögülem egy jól ismert öreg hangot.

-Papa.- indulok meg felé és hozzá érve szorosan átöleltem.

-A kis unokám elég független nő ahhoz, hogy egyedül irányítsa majd a Red Bull-t, férj nélkül.- mutogatott a Papa, az én arcomra pedig ráfagyott a mosoly. Ha tudnák Liam mit tervez...

-Tudom Papa, de én szeretném ha a gyerekeimnek van apja.- csúszott ki a számon, ezért gyorsan folytattam.- Nem mintha nem lett volna tökéletes veletek az életem, csak..

-Csak te szeretnél szerelmes lenni.- simította meg a karomat apu.- Tudjuk Kicsim, te vérbeli szerelmes vagy.

-Fallon.- hallottam meg egy ismerős hangot magam mögül.

-Max.- ült ki azonnal egy mosoly az arcomra amint felé fordultam.

-Jó napot.- biccentett az apám és a nagyapám felé.

-Max. Engedd meg, hogy bemutassam neked az apámat és a nagyapámat.- fordultam a kis családom felé.

-Ez igazi megtiszteltetés.- nyújtotta a kezét Max.

-Ő pedig itt Max Verstappen. Az első számú pilóta.- veregette vállba a mellettem álló fiút.

-Ezt így nem mondanám magamról.- rázta a fejét Max.

-Szóval a mi jövendőbeli bajnokunk.- húzta apa széles mosolyra a száját.

-Ez a cél.- bólintott Max.

-Nemsokára bemegyek.- fordultam Max felé, aki vette a célzást és elköszönt a családomtól, majd távozott.

-Szóval meg is van a Liam utáni következő jelölt?- heccelt az apám.

-Tessék?- fordultam vissza és ekkor vettem észre, hogy még mindi Max irányába fordulva álltam.- Ugyan már. Azért egy kis pihenés nekem is kell.

-Ühüm.- bökött oldalba a nagyapám, majd a garázs irányába indult. A fenébe. Mostmár csak abban tudtam reménykedni, hogy ők ketten azért vették ezt észre, mert ismernek, nem pedig azért mert ennyire feltűnő.

Az apámba karolva indultam el a garázs felé és kissé ideges voltam, hogy mit szól majd mindenki más. A fiúkon kívül akik a hotelben voltak sem tudta senki, hogy kinek a lánya vagyok. De nem is szerettem ezzel kérkedni, hiszen ezt nem én értem el. Nekem ott volt a marketing cégem ami éppen elég volt büszkélkedni.

-Fallon.- hallottam meg egy ismerős hangot magam mögül és teljesen lefagytam.

-Sara?- fordultam hátra a szemeimet összeszűkítve. A volt barátnőm a pocakját simogatva sietett felém, egy mosollyal az arcán, mintha mi sem történt volna.

-Még mindig nem tanultad meg rendesen kimondani a nevem?- nevetett, miközben két puszit nyomott az arcomra. Sara magyar volt, közel élt az osztrák határhoz ezért a középiskolát Bécsben végezte, velem együtt. Akármilyen régen is ismertük egymást, sosem tudtuk kimondani azt, hogy Sára, ezért mindannyian Saranak hívtuk.

-Mit keresel itt?- vettem mély levegőt.

-Hallottam, hogy a barátnőm itt lesz.- mosolygott tovább.

-Ne jópofizz Sara.- ráztam a fejem.- A szíved alatt hordod az első gyerekedet az én férjemtől.

-Aki engem szeret.- váltott azonnal stílust.

-Mégis velem akar maradni.- vágtam vissza.

-Nos és ha elváltok mi lesz a vezetékneved?- váltott témát, mire éreztem, hogy kezd kiszorulni a tüdőmből minden levegő.- Talán az anyádé?

-Fogd be Sara.- ráztam a fejem idegesen.

-Fallon.- jelent meg Max.

-Oh. Ki ez a szépfiú?- kezdte rebegtetni a szempilláit Sara.

-A Red Bull pilótája. De mondd csak neked nem elég a férjem?- tettem karba a kezem.

-Féltékeny vagy?- húzta gúnyos mosolyra az arcát.

-Mennünk kell.- ragadta meg a kezemet Max, majd amint elrángatott gyorsan el is engedett, nehogy bárki félreértse.

-Utálom.- ráztam a fejem idegesen.

-Miért lettél ideges ettől?- terelt a szobába ahol minden futam előtt pihen.

-Hosszú.- járkál rám fel- alá.

-Most épp van egy fél órám.- pillantott a kezére, mintha lenne rajta óra.

-Ez nehéz.- dőltem a falnak, ő pedig nem válaszolt.

-Nem ismertem az anyámat.- indultam meg felé és helyet foglaltam mellette.

-Oh. Sajnálom, nem tudtam.- rázta meg a fejét.

-Nem halt meg.- ráztam a fejem.- Illetve fogalmam sincs.

-Hogy érted?- ráncolta a homlokát. Egy kicsit csendben maradtam, hogy végig gondoljam hogyan is mondjam el.

-Az apám véletlen gyerek lett. A nagyapám sosem akart megállapodni, mindig azt hangoztatja milyen tökéletes az élet feleség nélkül.- kezdtem bele.- Egy alkalommal azonban teherbe ejtett egy nőt. Ekkor jött rá, hogy akarja azt a fiút. Felakarja nevelni és egyszer neki adni a Red Bullt.

-Aztán?- szólalt meg Max, miután nem folytattam a sztorit.

-Aztán lefizette a nőt, hogy hagyja el őket. Az apám pedig úgy nőtt fel, hogy sosem akart feleséget, hiszen ez volt előtte a példa.- sóhajtottam nagyot.- Szóval béranyát fogadtak, hogy legyen aki átveszi a vállalatot.

-Oh Fallon.- hunyta le a szemeit Max.

-Szóval megszülettem én.- tettem fel a kezeimet és megpróbáltam kissé viccessé tenni a sztorit.- Gondolhatod két férfi mit szenvedhetett egy lánnyal, mikor megjött az első menstruációm és betétet kellett venni.

A terelés sikeres volt, Max elnevette magát.

-Vagy amikor nőgyógyászhoz kellett mennem. Na meg persze az első szerelmi bánatom.- nevettem tovább visszagondolva a sok szép emlékére ami a családomra emlékeztetett.- De tudod. Azt hiszem ez így volt jó. Ha nem lett volna ez az egész, most nem lennék az aki.- simítottam meg a kezét, majd rámosolyogtam.

-Csak te mégis teljes családot szeretnél.- értette meg.

-Pontosan. Gyerekekkel. Anyukával, kutyával macskával és- ekkor Maxre néztem, hogy folytassam, de ő befejezte helyettem.

-Apukával.