A tegnap este igazán nehezemre esett az elalvás, hiszen a Maxel töltött kevés kis idő játszódott le újra és újra a fejemben. Majd egyszer. Hányszor mondtam ezt neki. És még hányszor fogom.

Nehezen, de összeszedtem magamat a monacói nagydíjra, ahová az értesüléseim szerint illik felöltözni, habár a stílusos megjelenés nem állt tőlem távol. A Red Bullhoz hűen egy sötétkék nadrágkosztümöt viseltem, alatta egy fehér felsővel és piros kiegészítőkkel. Nem volt a kedvenc színem, de egész kellemes hatást keltett.

-Na végre ideértél.- sietett felém Lilah.

-Miért? Lemaradtam valamiről?- ráncoltam a homlokom.

-Ó igen.- bólintott a barátnőm és a kezemet megragadva húzni kezdett a VIP felé.

-A verseny még el sem kezdődött.- értetlenkedtem.

-Az nem. Viszont tegnap este akárhol is voltál, Olivia és Carlos csúnyán összevesztek.- suttogta.

-Tessék?- torpantam meg egy pillanatra.

-Nyugi, nyugi.- csitított és újra húzni kezdett.- Ami azt illeti igazából Olivia kiosztotta Carlost a múltkori eset miatt.

-Jaj istenem.- ráztam a fejem nevetve.- Ugye ivott?

-Sajnos igen.- bólintott Lilah is nevetve.- De nem várta meg Carlos válaszát.

-Tipikus Liv.- ültem le egy székre, Lilah pedig helyet foglalt mellettem.- És hol az említett személy?

-Éppen a szállodában heveri ki a másnapot.- kuncogott a barátnőm, majd szinte azonnal fel is pattant és jelezte, hogy a futam perceken belül kezdődik.

Eszméletlenül gyönyörű volt kilátás és emellett a futam is sikeresen, Max győzelmével záródott. Büszkén figyeltem ahogyan mindannyian ölelgetik a fiút, majd tapsolják a pódiumon. És szomorúan konstatáltam, hogy én nem ünnepelhetek vele, nem ott van a helyem.

-Megyek megkeresem Pierre-t.- adott egy puszit az arcomra Lilah.

-És ő sosem akart kapcsolatot.- nevettem a fejemet rázva, miközben Olivia időközben megérkezve, tovább rágta magát a Carlos ügyön.- Oké. Liv. Mi lenne ha most mennél és megbeszélnéd vele?

-Én?- nyíltak tágra a szemei.- Ismersz te engem Fallon?

-Néha muszáj félre tenned az egódat.- ráztam a fejem mosolyogva.

-Nekem nem is..

-Liv. Ott van.- intettem a fejemmel Carlos felé, aki éppen minket figyelt és várt Oliviára.

-Nem.- rázta a fejét karba tett kézzel.

-Gyere.- ragadtam meg a kezét és a fiú felé kezdtem húzni.

-Ne! Fallon.- ellenkezett, de nem akart hatalmas feltűnést kelteni szóval mégis csak követett.

-Sziasztok.- köszönt nekünk Carlos.

-Hali.- mosolyogtam rá.- Azt hiszem nektek.. én most megyek.

-Ne.- szorította meg a kezem Liv.- Te rángattál ide, most itt maradsz.

-Mi lenne ha én inkább gratulálnék Maxnek?- mutattam a pódium felé.

-Olivia.- nézett rá Carlos, mire a barátnőm végre elengedett és távozott a spanyollal. Én pedig tartva az előző ötletemet, a pódium felé siettem, amin már véget is ért az ünneplés.

-Gratulálok.- sétáltam Maxhez.

-Köszönöm.- mosolygott rám, majd egy kisebb kínos csend állt be közöttünk.

-Jó lenne megölelni a gratulációhoz.- nevettem el magam és lehajtottam a fejem.

-De nem kockáztathatunk.- suttogta.

-Tudom.- bólintottam.- A következő két futamon nem tudok veled tartani.

-Hogy-hogy?- lepődött meg.

-A bíróság talán most dönt.- mosolyodtam el halványan, mert én magam sem hiszem el, hogy talán vége lehet ennek az egésznek.- Rengeteg dolgom lesz, ha sikeres lesz a válás. Még azt sem tudom mi lesz a nevem.

-Az apádé?- indult el Max befelé én pedig követtem.

-Nem akarom, hogy mindenki tudja ki vagyok amint találkozunk.- ráztam meg a fejem.

-És Anyukád neve?- állt meg, hiszen az ajtó mögötti folyosó már az interjúztató szobába vezet, ami telis-tele van újságírókkal.

-Jobb ha mész.- böktem a fejemmel az ajtó felé.- Találkozunk a stájer nagydíjon.

-Alig várom.- bólintott, majd egymás szemébe nézve elköszöntünk.

-Oh Max.- fordultam vissza egy pillanatra és meglóbáltam egy telefont a kezembe.- És ezen keresztül tudunk beszélni, majd elküldöm a számom.

-Remek.- bólintott mosolyogva és eltűnt az ajtó mögött.

Hátat fordítottam neki és izgatottan indultam el a kijárat felé, hogy végre búcsút inthessek a régi életemnek.

-Fallon.- rohant felém Liv egy hatalmas mosollyal az arcán.

-Minden rendben?- nevetem el magam az arcát látva.

-Beszéltem Carlossal.- ragadja meg a kezem.

-Igen. És?- értetlenkedtem, hiszen én küldtem oda hozzá.

-Kiderült, hogy félreértés volt az egész.- karol belém és folytatjuk az eddigi utunkat.- Hallotta mikor Carlandonak hívtam, de csak nevetett, hiszen Lando mellette állt, amit én nem is láttam. Aztán mikor bocsánatot kértem akkor be volt dugva a füle és azért nem hallott. Tegnap pedig megakarta magyarázni az egészet, de részegen nem engedtem neki.

-Ez remek! És akkor most?- mosolyodtam el.

-Elhívott randizni.- jelent meg egy 10/10-es mosoly az arcán.

-Nocsak. Ha te és Lilah is bepasiztok, ki lesz a gyerekeim gazdag, szingli Keresztanyja?- nevettem el magam.

-Hé ez közel sem jelent semmit.- rázta a fejét.

-Mindig azt mondtátok én találom meg az igazit legelőbb és házasodok meg legelőször.- húzódott félmosolyra a szám.

-Hé! Emlékeztetnélek arra is, hogy jelenleg két pasi felesége is vagy, szóval még mindig überelsz minket.- torpant meg egy pillanatra.

-Ott a pont.- nevettem el magam.

-Jövő héten Bakuban?- állt meg a Ferrari kamionja előtt.

-A bíróság berendelt.- rázom a fejem.- Ha minden jól megy a következő a stájer nagydíj lesz, de az sem kizárt, hogy az osztrák.

-Az osztrák lány, az osztrák nagydíjon.- bök oldalba.

-Legalább ott tényleg minden ok nélkül ott lehetek.- sóhajtottam nagyot.

-Nemsokára vége.- simította meg a vállam, majd távozik a Ferrarihoz. Nézem ahogyan boldogan átöleli Carlost, majd sarkon fordultam és mégegyszer visszanézve hagytam magam mögött az egész cirkuszt, miközben magamban elhatároztam, hogy csak Liam exfeleségeként térek vissza a következő nagydíjra ha törik ha szakad.