Az utolsó verseny előtt mindneki teljesen izgatott, illetve ideges volt.

-Fallon.- hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Sophiet a kezemben tartottam, Max pedig a másik oldalamon állt, mikor egyszerre megfordultunk.

-Mit keresel itt?- néztem végig Liamen flegmán.- Defne. Megkérhetlek, hogy vegyél valamit Sophienak?

-Persze.- vette át a kislányt, majd együtt sétálni kezdtek egy vattacukros felé.

-Búcsúzni jöttem.- sóhajtott nagyot.

-Felesleges volt. A mi történetünk New Yorkban véget ért.- tettem keresztbe a kezeimet magam előtt.

-Van egy lányunk!- mutatott a kislány irányába indulatosan.

-Tévedsz.- ráztam a fejem. Max nem szólalt meg, tudta, hogy ezt a harcot egyedül szeretném megküzdeni.- Sophie Max és az én kislányom.

-Én vagyok az apja!- jelentette ki.

-Nem. Nem voltam férjnél, semmi nem bizonyítja, hogy te vagy az apja.- mosolyodtam el gúnyosan.- Én pedig nem ismerem el, hogy tiéd a gyerek. Hiszen bárkié lehet akivel akkor lefeküdtem.

-Hülye kurva.- sziszegte, mire Max idegesen felé lépett én pedig megragadva a páromat megállítottam.

-Ne! Csak ezt akarja.- suttogtam. Mire megfordultam Liam már sehol nem volt.

-Tényleg nem tudod kié?- pillantott le rám.

-De.- fordultam Liam távozó alakja felé, ezzel jelezve, hogy tényleg az övé, majd visszafordultam Max felé.- A tiéd!

Mosolyogva, egymás kezét fogva indultunk a garázsok felé, útközben felvettük a kislányunkat, majd a mosolygó pillantások közepette végigsétáltunk.
Én pedig hónapok óta először felhőtlenül boldognak éreztem magam és büszkén sétáltam Max kezét fogva. Mint egy igazi kis család.

Sophie egy felnőtt Max Verstappenes pólóban szaladgált és boldogan tapsikolt, ahol várta az apukája győzelmét.

-Félek.- suttogtam Carolának.

-Nincs mitől. Két óra múlva itt fogunk egymás nyakába borulni, mert Max Verstappen megnyerte a világbajnokságot. - simította meg a karomat.

-Remélem.- dörzsöltem össze a tenyeremet.

-Állj már le.- fogta le a kezemet nevetve Checo felesége.- Lassan tüzet csiholsz.

Az idegesség azonban nem gyengült bennem, inkább csak közelebb kerültem a hányingerhez. Sophiera a dadusa vigyázott, de időnként oda futott hozzám és megmutatott 1-2 rajzot, vagy valami kis kreatív dolgot amit Defnével csináltak.

-Nézd mami.- szaladt hozzám Sophie és a kezembe nyomott egy papírt amin egy trófea volt és gyerek kézzel, néhol belejavított betűkkel, hogy "Apu a világbajnok".

-Ez nagyon szép kincsem.- mosolyogtam rá.- Gyere nézd csak! Apu mindjárt megnyeri.

A kislányunk boldogan ült az ölembe és ujjongva figyelte ahogyan a Red Bull átveszi az első helyet. Már akkor elindultam lefelé amikor amikor még volt egy kör hátra, de Sophie annyira bezsongott, hogy muszáj voltunk lesietni, hogy minél előbb az apukája nyakába ugorhasson és odaadhassa neki a rajzot.

Max hatalmas mosollyal az arcán sietett hozzánk és figyelt arra, hogy nehogy a kicsi lányát összenyomja a neki gratuláló tömeg.
Az igazat megvallva annyira extázisba estem, hogy nem is emlékszem a díjàtadóra, vagy arra, hogy mindenki Maxnek gratulál, a következő pillanatban már egy étteremben vacsoráztunk, a csapatot letudva, Sophiet otthon hagyva, hogy bulizhassunk.

-Szeretnék egy kis figyelmet kérni.- kocogtatta a poharát Max.- Ami azt illeti, már mindneki pontosan tudja, hogy nem csak a világbajnokságot ünnepeljük ma. Kivéve egy embert.

A következő pillanatban felém nyújtotta a kezét és felhúzott maga mellé.

-Gyere.- intett a fejével. A barátaink mind csak mosolyogva figyelték a pillanatot és tényleg látszódott, hogy mindannyian tudják az okát a mai ittlétünknek.
A következő pillanatban besétált a családom, mögöttük a Verstappen családdal.

-Amikor hónapokkal ezelőtt felajánlottam, hogy gyere hozzám, nem gondoltam, hogy ekkora bonyodalom lesz az egész.- nevetett a fejét rázva.- Viszont nem bántam meg, hogy így történt.

-Max.- pillantottam rá, hiszen amikor egy ismeretlen nő lépett mellénk már tudtam.

-Mami.- szaladt felénk Sophie.- Apu azt mondta ezeket oda kell adnom nektek.

-Ügyes vagy Kicsim.- vette fel Max.- Megkérdezed a mamit?

Sophie nagyokat bólogatva először körülnézett, majd az apja nyakába fúrta a fejét, de végül rám nézett.

-Mami. Hozzá mész apuhoz mégegyszer?- nyújtott felém ezúttal egy gyűrűt.

-Igen.- bólogattam kicsivel később, hiszen lefagytam, majd feltartottam a kezemet, amire Max egy gyűrűt húzott.

-És te apu?- fordult ezúttal Max felé.

-Másodszor is igen.- kacsintott rám, mire én nevetve, a könnyeimmel küzdve az ujjára húztam az arany ékszert.

-Na igen!- tapsolt kettőt nevetve Lando, mire mindenki hangos nevetésben tört ki.

-Akkor most.- állt fel ezúttal az apukám.- Igyunk arra, hogy a csapatunk első lett, hogy a kis unokám végre az életünk része, hogy a vejem lett a 2021-es világbajnok és, hogy a kicsi lányom végre boldog.

Mindenki hatalmas tapsviharban tört ki, nekem pedig újra könnyek szöktek a szememben. Ez azt jelentette, hogy a nagyapám és az apám elfogadják Maxet és bár sosem mondanák ki, ennek a házasságnak igen is örülnek.

Az este további részében Max szülei elvitték Sophiet, hogy ők is közelebbről megismerhessem, a fiatalok azonban maradtak, ideje volt megünnepelni a világbajnokot.

Mosolyogva néztem végig a társaságon ahol Lilah Pierre vállára dőlve lassúzott, Liv pedig Carlossal rövidezett az egyik asztalnál. Charlotte és Charles valamin hangosan nevettek, Lando pedig Luisával átölelve egymást ültek és beszélgettek. Christian Maxel koccintott, Geri pedig éppen gratulált neki, ekkor vettem csak észre, hogy nekem integetnek, hogy menjek oda, így hát oda siettem és mosolyogva átöleltem a férjemet.

-Szeretlek.- suttogott a fülembe én pedig egy csókkal tudhattam vele, hogy én is.

Tudtam, hogy az elkövetkezendő időszak már könnyebb lesz, de nem akartam elkiabálni semmit. Még jön egy díjátadó, Sophie még csak most nő fel és a gyereknevelés nem egyszerű, a Liammel való balhé mégha negatív reklámnak is kezdődött az ítélet hozás után gyorsan új vevőket hozott. Na igen erre mondják, hogy a negatív reklám is reklám. Szóval a céget bővíteni kellett.
Szépen lassan a lakásba is berendezkedtünk és persze azt is megbeszéltük, hogy szeretnénk majd egy tesót Sophienak. Persze nem most, de nem is a távoli jövőben.
Liam a kitoloncolása után egyszer keresett, hogy ismernem el, sosem bántott. Nem volt a szívem csücske, de azt beismertem, hogy engem valójában a megcsaláson kívül sosem bántalmazott sem testileg sem lelkileg.

Az este után, hogy Max megnyerte a világbajnokságot hivatalosan is bejelentettük a házasságunkat és Sophieról is megosztottunk egy képet, de nem sűrűn, hiszen nem akartuk közszemlére tenni.
Szóval azt hiszem a mi történetünk nem is alakulhatott volna jobban.

maxverstappen: ladies and gentlemans my wife and our daughter 🧡

fallonverstappen: my husband and our world champion🦁🧡

Vége

Elsősorban szeretném megköszönni mindenkinek aki olvasta ezt a történetet. Nagyon jól estek a kommentek, hogy mikor jön a következő rész, vagy az, hogy mennyire szerettétek ezt a történetet.
Viszont úgy éreztem ennek a történetnek itt kell vége lenni, minden drámát lezárva, minden boldogságot elhozva a főszereplők számára.

Viszont történet nélkül nem maradtok, ha továbbra is Max Verstappenes sztorit szeretnétek olvasni, akkor ajánlom a munkáim között a Valami halhatatlan-t.
Viszont nemsokára érkezik egy Charles Leclerc történet amely a One and only címmel jelenik meg hamarosan.

Sziasztok!
❤️