Borzasztó bűntudattal sétáltam a monzai paddockban. Túl sok vasat tartottam a tűzben egyszerre. És jelenleg csak az egyiknek tudtam viszlátot mondani. Koszovó és Max egyszerre túl sokak voltak.

-Beszélnem kell veled.- léptem Max elé.

-Nocsak. Két hét után szóba állsz velem?- lepődött meg és hátat fordítva nekem elindult a másik irányba.

-Max.- siettem utána.

-Mit akarsz Fallon?- állt meg.- Hollandiában a karjaim közé veted magad, még haza is jössz velem, majd mire reggel felkelek minden üzenet nélkül üres az ágy és két hétig még azt sem tudom rólad, hogy élsz-e!

-Sajnálom. Én csak.- nem is tudtam pontosan mit mondjak.- Max kaphatnék egy kis időt? Csak amíg mindent rendezek.

-Hogyne Fallon. Nem is tudom minek kérsz engedélyt. Úgyis azt fogod csinálni amit akarsz.- fordított nekem újra hátat.

-Gond a paradicsomban?- jelent meg mellettem ismét Lewis Hamilton.

-Sosem volt paradicsom.- néztem a fiú után és hátat fordítottam Lewisnak.

-Pedig áll még az alkum.- nevetett fel hangosan.

-Ne haragudj, de én csak az új világbajnokkal randiznék.- mutattam be neki.

-Oh. Szóval mégis benne vagy?- nevetett, mire megálltam.

-Az idei bajnok Max Verstappen lesz.- hagytam ott az utolsó mondatommal, amihez már nem fűzött mondanivalót.

-Kemény vagy az itteni fiúkhoz.- nevetett Carlos.

-Valakinek muszáj.- mosolyogtam.

-Időt kértél Maxtől?- mosolygott kissé szomorúan.

-Van még néhány dolog amit el kell intéznem. És a folyamatos titkolózás most nem fér bele.- ráztam a fejem.

-Megérdemled, hogy boldog legyél.- mosolygott rám bíztatóan.- De nem úgy, hogy másokat is megbántasz.

Tudtam, hogy igaza van, de a véleményemen ez most semmit sem változtatott. Ahogy már annyiszor említettem. Majd egyszer.

-Hallom búcsút intettél Maxnek.- jelent meg a nap folyamán mellettem Lewis.

-Soha nem is volt semmi. Szóval nehezen tudtam búcsút inteni.- nevettem a fejemet rázva.

-Én nem így tudom.- hallottam meg a hátam mögül egy másik férfi hangot.

-Tessék?- ráncoltam a homlokom.

-Nos. Elsősorban engedd meg, hogy bemutatkozzam.- lépett ismét felém.- Toto Wolff. A Mercedes csapatfőnöke.

-Fallon Mateschitz.- mutatkoztam be én is.

-Tudom.- bólintott. - Mint gondolom tisztában vagy vele, nekünk érdekünk lenne, hogy a Red Bull minél nagyobbat bukjon.

-És?- játszottam az értetlent.

-Szükségünk lenne egy túrára a gyárban.- bökte ki végre ami a szívét szúrta.

-Sajnálom.- húztam ki magam.- Ebben nem tudok segíteni.- mosolyodtam el, hiszen hosszú ideje először mondtam igazat.

-Te egy Mateschitz vagy.- nézett a szemembe Lewis.

-Lehet. De az én részem csak a marketingbe folyik bele. Nincs közöm a gyártási és a szervezési munkákhoz, ugyanannyira titkosak előttem is, mint előttetek.- válaszoltam erősen markolva a táskám fülét.

-Pedig szerintem igen könnyen ki tudnád deríteni.- ráncolta a homlokát Toto.- Egy hónapot adok rá. És nem mondhatod el senkinek. Se a családodnak, se Maxnek, se Christiannak.

-És mi van ha nem az történik amit mondtok?- húztam gúnyos mosolyra az arcom.

-Minden kitudódik rólad és Verstappenről. Végülis nekünk az is megéri, hogy elveszítsük a legnagyobb ellenfelünket.- nevetett Lewis.

-Igyekszem.- bólintottam, holott pontosan tudtam, hogy annyi esély van erre az egészre, mint ha egy baba vezetni tanulna. Lehetetlenség.

Távoztam a Mercedes álnok kígyói mellől és visszasiettem a Red Bullhoz. Sosem értettem mikor a filmekben amikor nem mondják el senkinek. Ugyan honnan tudnák meg ha elmondja.

Fallon:10 perc múlva az irodádban! Fontos.

Az üzenet elküldése után felnéztem, ahogy ő is. Én mentem elsőként, hogy ő majd később követhessen.

-Mi a fene van?- lépett be és azonnal be is zárta az ajtót.

-Toto tudja.- tenyereltem az asztalra, így nem láthattam a reakcióját, hiszen háttal állt nekem.

-Mi van? Honnan?- sétált velem szembe.

-Fogalmam sincs. Én csak...- kezdtem volna bele a sztoriba, mire éles kopogás hallatszódott az ajtón.

-Nyissátok ki!- kiabálta Max. Gyorsan siettem az ajtóhoz, mielőtt nagy feltűnést kell. Idegesen rontott be és kapkodta a tekintetét kettőnk között.

-Mit titkoltok?- ráncolta a homlokát.

-Semmit.- válaszoltam, mire a fiú a csapatfőnöke felé kapta a tekintetét.

-A Mercedes ki akarja teregetni a titkotokat.- sóhajtott nagyot Christian.

-Christian!- háborodtam fel.

-A fene egy is meg. Elég! Nem érdekel. Besokalltam.- rázta a fejét és dühösen az ajtó felé indul.

-Ha elmondják ki leszel rúgva a csapatból.- böktem ki, mire ezúttal Christian háborodott fel.

-Fallon!

-Mert kirúgsz? Vagy mi lesz?- lépett hozzám közelebb.

-Liam! Nem én.- teltek meg könnyekkel a szemeim, miközben egy újabb tüsszögés roham rohamozott meg, ami miatt indokolatlanul is arra késztetett, hogy keresztbe tegyem a lábaimat.

-Hogy mi?- lepődött meg, Christian pedig belekezdett a sztoriba. Max egy percre sem vette le a szemeit rólam én pedig tartottam a szemkontaktust.

-És miért nem mondtátok el?- rázta a fejét idegesen, én pedig védekezni akartam, de elment a hangom.

-Sajnálom.- suttogtam amennyire csak bírtam, de úgy éreztem a világ legfájdalmasabb dolga a beszéd.

-Megyek. Mindjárt futam.- vágta ki az ajtót és távozott.

-Beszélnünk kell.- intett a kezével, hogy lépjek mellé.

-Nem így akartam, hogy megtudja.- ráztam a fejem bűnbánóan, ahogyan kiskoromban mikor valami olyat tettem amire apu megkért, hogy ne.

-Nem erről.- rázta a fejét.

-Tudsz bárki másról akivel Liam megcsalt?- nyomkodta a laptopját.

-Nem. Csak Sara.- bólintottam magabiztosan.

-Láttad már valaha ezt a nőt?- fordította felém a képernyőt.

-Nancy. A dadusom volt.- bólintottam.

-És őt?- lapozott egyet és egy másik nő bukkant fel.

-Fogalmam sincs ki.- ráztam ezúttal a fejem.

-A magánnyomozónk szerint Liam feleségének gondolja magát.- csukta le a laptopot, de a nő arcát mégis tisztán láttam magam előtt.

-Az lehetetlen.- nevettem fel, mire csak egy pillantással visszarántott a valóságba, miszerint éppen ugyanebben a szituációban vagyok én is.

-Menjünk. A Mercedest majd lerendezzük.- indult vissza a garázs felé, én pedig ezúttal követtem. Látni akartam Maxet, úgy éreztem mardos a bűntudat. De odaérve ő már a kocsijában ült.

Az egész futam alatt frusztrált voltam, beszélni akartam Maxel, de ahogy elnéztem a futam közben, ő sem éppen volt a legnyugodtabb. A következő pillanatban pedig már Lewis Hamilton kocsijának a tetején volt. Édes istenem, nehogy Toto most gondolja úgy, hogy ki kell tálalnia.

-Jól vagy?- állítottam meg mikor besétált. Ideges volt és tudtam, hogy nem a legjobb kérdés.

-Mit gondolsz Fallon?- kérdezte a fején még mindig a sisakkal, majd megragadta a karom és magával kezdett húzni. Nem szólaltam meg, nem volt erőszakos, csak nem várt választ a tetteire, azt akarta, hogy kövessem. Majd amikor már mindentől elzárva kettesben voltunk levette a bukósisakot és a falnak tolva megcsókolt. Dühös volt és mégis teljesen gyengéd, miközben a fél karjával átkarolta a derekamat, a másikkal pedig még mindig a sisakot tartotta.- Nem érdekel, ha megtudják, ha nem is a Red Bullnál, de versenyezni fogok és te mellettem leszel.

-Mindig.- néztem bele a szemeibe.

-Szeretném, ha az én nevemet viselnéd.- mondta ki, miközben egy puszit nyomott a homlokomra.