Gab olyan erősen szorította Seth kabátjának gallérját, hogy elfehéredtek az ujjai. Azt érezte, hogy egyik oldalról Sunny rángatja a kezét, a másik oldalról pedig Mac fogja a karját, és hallotta, hogy beszélnek hozzá, de nem foglalkozott velük. Csak a fiút látta maga előtt, akire megdöbbentően dühös volt, mert bajba sodorta Rinát. Ő maga sem érette, mi lelte, hiszen ő csak akkor folyamodott erőszakhoz, ha nagyon muszáj volt. Most mégis itt állt és attól tartott, hogy képen törli Seth-et. Teljes káosz uralkodott a lelkében. A düh, az aggodalom, a Rina iránti szeretet és az előbbi harcból visszamaradt adrenalin összekuszált mindent. Tudta, hogy úgy viselkedik, mintha Rina a barátnője lenne, de ő sosem nézett és soha nem is fog úgy nézni rá, mint nőre. Rina neki olyan volt, mint a húga, az a valaki volt, akinek mindent elmondhatott, még a legszörnyűbb titkait is. Annyi mindent elmondott neki, annyi mindent tudott róla, hogy a tudat, hogy elveszti őt, túl fájdalmas volt, ahhoz, hogy gondolni merjen rá. Igyekezett mindig mellette állni és megvédeni. És most iszonyatosan közel került ahhoz, hogy elveszítse.

– Mi az isten folyik itt? – kérdezte Gab és még mindig nem engedett a szorításon. Nem érdekelte, hogy Mac ott mondja a füle mellett, hogy engedje már el. Csak nézett bele Seth döbbent kék szemébe és várta a választ. – Mondd el, vagy itt helyben megfojtalak!

Seth végre összeszedte magát és beszélni kezdett, miközben megfogta Gab csuklóját és próbálta eltolni. Elmondta, hogyan akadtak az alagútra, hogyan fogadta őket a Sötétség király és milyen alkut kötöttek vele. És bizony őszintén elmondta, hogy a frászt hozza rá az a férfi és pontosan ezért nem engedte vissza Rinát. Azt nem gondolta, hogy ez lesz a vége és arra sem számított, hogy Rina velük megy. Ezek után furcsa csend telepedett rájuk. Gab még mindig dühösen szorongatta a gallért és úgy tűnt esze ágában sincs elengedni.

– Gab, kérlek, engedj el – kérte Seth.

– Ha csak egy haja szála is meggörbül, esküszöm minden istenre, hogy darabokra szedlek – közölte a fiú, majd egy nagyot lökve Seth-en, elengedte a ruháját.

– Te nem vagy normális! – szólt rá Hanna Gab-ra. – Mit képzelsz magadról, ki vagy te itt? És milyen jogon vonsz felelősségre bárkit is? Rina magától ment el velük. Ha bármi baja esik, ő a hibás.

– Jobb, ha te ebbe az egészbe nem szólsz bele – fordult most villogó szemekkel Gab a lány felé. Hanna volt az a lány, akivel kapcsolatban sosem tudta, hogy mit is érez. Egyrészt gyűlölte azért, amit Rinával művelt, mert sosem tudott egyértelmű választ kapni arra, hogy miért csinálja azt vele. Másrészt nem tudta legyűrni a szikrákat, amit keltett benne. Az elejétől kezdve megdobbantotta a szívét, de azt kívánta, bárcsak ne történne vele ilyen. Bárcsak más iránt érezne így, bár hideg és kegyetlen lehetne vele, amilyen Hanna is volt Rinával.

– Most mit vagy úgy oda? Eddig se történt vele semmi – vont vállat Hanna. – Körülbelül úgy csinálsz, mintha te is belehalnál, ha megsérülne.

– Semmi közöd hozzá, hogy kivel, miért és milyen szinten foglalkozom. Semmi közöd az érzéseimhez – csattant fel Gab.

– Úgy viselkedsz mintha szerelmes lennél belé – vágta oda Hanna.

– Ahhoz is mi közöd? – csattant fel Sunny.

– Az, hogy ő meg én... – Hanna döbbenten a szája elé kapta mind a két kezét, mintha ezzel visszaszívhatta volna, amit mondott. De már nem tudta. A szavai után döbbent csend ülte meg az erdőt. Még egy pisszenést se lehetett hallani, mintha az erdő is azt várta volna, mi következik.

– Ő meg... te... – dadogott döbbenten Sunny. – Hogy mi van?

– Mi az, hogy ő meg te? – kiáltott dühösen Seth és megragadta Hanna felé eső vállát. – Mit jelentsen ez? – Hanna egyre csak a fejét rázta és nem volt hajlandó megszólalni. Gab remegett a dühtől és a csalódástól, mert a lelke mélyén valahol azt várta, hogy Hanna büszkén felvállalja őt.

– És ezek után csodálkozol, hogy elegem van a hazugságból, amiben élünk – mondta halkan Gab, Hanna szemébe nézve. – Amikor arra sem vagy hajlandó, hogy beszélj rólunk.

– Rólatok? – kapkodta a fejét Sunny egyikről a másikra. – Istennőre! Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy viszonyotok van?

– Volt – jelentette ki Gab határozottan. – Viszonyunk volt. – Hanna továbbra is hallgatott, a kezével még mindig eltakarta a száját, de a szemében látni lehetett a döbbenetet. – Elegem volt az állandó hitegetésedből, hogy majd szólsz Seth-nek, majd ekkor, majd akkor. Majd szakítok vele, ha vége. Nem fogsz, mert rádöbbentem, hogy neked ez így marha kényelmes. Ha Seth-el maradsz, anyagilag se jársz rosszul és elmondhatod magadról, hogy te vagy az, akinek sorsa együtt lenni vele. Csak éppen azt felejted el, hogy már nem szereted.

– Ez... ez nem igaz – szólalt meg végre Hanna. – Szeretem őt.

– Azzal, hogy saját magadnak is hazudsz, nem érsz el semmit – mondta Gab. – Ha szeretnéd, nem másnál keresnéd azt a valamit, ami hiányzik a kapcsolatotokból. Nem hajtanád az élvezetet, ha boldog lennél.

– Én boldog vagyok!

– Hajtogasd csak, egyszer talán még te is elhiszed – felelte a fiú. – De ha nem látnád, a hazugságokkal csak azt éred el, hogy mindenki elfordul tőled és meggyűlöl. Aztán, amikor majd szükséged lesz valakire, nem lesz melletted senki. Mert nem tudod mit jelent barátnak, és nem érted, mit jelent szerelmesnek lenni. Te csakis azzal törődsz, hogy neked jó legyen. Téged nem érdekel a feladatod, a csapat vagy az, hogy hány szívet törsz össze magad körül.

– Ez nem igaz – suttogta Hanna. – Semmit sem tudsz rólam, vagy az érzéseimről.

– Azt te csak hiszed. Többet tudok, mint gondolnád – mondta Gab hidegen. Az erdőt megülte a döbbent, feszült csend. Ezernyi erős, szinte kézzel fogható érzés kavargott körülöttük. A döbbenet, a harag, a düh, a fájdalom, az összetört szív szenvedése és a megkönnyebbülés.

– Mégis mióta folyik ez köztetek? – kérdezte Seth rekedten. Az elmúlt percekben döbbenten kapkodta a fejét Gab és Hanna között. Ő sem vette észre, mikor engedte el Hannát és lépett távolabb tőle. A sokk annyira elhatalmasodott rajta, hogy percekig azt sem tudta hol van. Az érzései lerohanták és időbe telt mire újra tudott ésszerűen gondolkodni. Még ő is csodálkozott azon, hogy az első érzés, ami átjárta a szívét, a megkönnyebbülés volt. Úgy érezte, így már nem kell lelkiismeret furdalást éreznie, hogy el akarta, akarja hagyni Hannát Rináért. A düh csak utólag jött, de az sem azért, mert megcsalták és becsapták, hanem azért, mert ha ez hamarabb kitudódik, már régen Rinával lehetne. Nem érezné azt, hogy a lány egyre messzebb kerül tőle és elveszíti. Hogy már régen szerethetné úgy, ahogy megérdemli.

– Majdnem egy éve – válaszolt Gab, amikor rájött, hogy Hanna megint nem fog válaszolni a kérdésre. Megint úgy csinál, mintha ez az egész nem jelentene neki semmit. Mintha a kettőnk kapcsolata nem lett volna több egy egyszerű játéknál. Pedig több volt. Több és fontosabb, csak nem akarja magának sem bevallani. Azt hiszi, nem látok, hogy nem éreztem, hogy ért hozzám. Hogy nem hallottam a vallomásait, amit akkor mondott, amikor azt hitte aludtam. Mac mondta, hogy rossz ötlet vele kezdeni. Hogy ne hagyjam, hogy behálózza a szívemet, mert ő olyan, mint egy fekete özvegy. Elhiteti veled, hogy te kellesz neki, aztán elpusztít. Darabokra töri a szíved. Eddig csak legyintettem rá, de mostantól vége. Amióta csak beléptünk az erdőbe, úgy tapad Seth-re, mint a pióca és úgy tesz, mintha az, ami kettőnk között van, meg sem történt volna. Igaza volt Rinának. A sarkamra kell állnom. El kell felejtenem őt és az olyan lányokkal foglalkozni, akinek tényleg fontos vagyok. Nem pazarolhatom el az időmet pont rá. Még akkor sem, ha a szívem szakad bele.

– Egy éve... – ismételte döbbenten Sunny. – Hogy a francba nem vettünk észre semmit?

– Mire nem jó, ha az embernek van egy ikertestvére – morogta Mac.

– Te falaztál neki? – kérdezte Seth.

– Kölcsön vettem Mac ruháit – előzte meg Gab a testvérét, mielőtt az válaszolhatott volna. – Feltettem a csuklyát és úgy mentem Hannához, mintha Mac lettem volna. Kevésbé volt feltűnő. És Rina is sokszor szolgáltatott alibit nekem.

– Rina is tudott róla? – kérdezte Sunny és látszott rajta, hogy nem tud túl lépni a megdöbbenésén, sőt újra és újra meglepik valamivel. – Ez nekem már sok...

– Hogy merted elmondani Rinának? – szólalt meg végre Hanna, de mindannyian meglepődtek a dühén. – Kértem, hogy Mac-en kívül ne mondd el senkinek! Te pedig, pont annak mondod el, aki folyamatosan keresztbe tesz nekem, és aki Seth-re pályázik!

– Én is kértem tőled sok mindent, Hanna – felelte hidegen Gab. – Nem láttam egyet sem teljesülni. Ezen kívül Rina a barátom, olyan valaki az életemben, amilyen neked sosem lesz. Ő mindig meghallgatott és sokkal többet tud rólam, mint te. És őszinte legyek? Seth inkább megérdemli, hogy Rina legyen a párja, mint te.

– És még te vagy felháborodva? – kérdezte Seth. – Az én szembe hazudtál hónapokon keresztül. – A lány Seth-hez fordult és minden áron meg akarta fogni a kezét, de a fiú elrántotta. – Ne érj hozzám!

– Én még mindig téged szeretlek – kiáltotta Hanna és hagyta, hogy a könnyek végigfolyjanak az arcán. – Csakis téged szeretlek. A prófécia is megmondta, hogy nekünk együtt kell lennünk. Gab csak egy tévedés volt.

– Jó hosszú tévedés – morogta Gab.

– Hibáztam, de csak téged akarlak és a prófécia is...

– A fenébe a próféciával! – csattant fel Seth. – Elegem van abból, hogy folyton ezzel jössz. Bocsássak meg neked, mert a prófécia ezt mondja, meg azt mondja. Az eszedbe jutott valaha is, hogy a prófécia tévedett? Vagy hogy nem te vagy az, akivel együtt kell lennem?

– De... a színeink... – dadogott Hanna.

– Az nem jelent semmit – rázta a fejét Seth. – Már semmi sem úgy van, mint ahogy tanították nekünk. Ennek nem így kell lennie. Egy szóval sem említette senki a Sötétség királyát. Én mégis láttam. Ilyen közel álltam hozzá, mint most hozzád. Miért higgyek a próféciának, ha nem is biztos, hogy igaz?

– De...

– És miért hagyjam, hogy az irányítsa az életemet? – kérdezte Seth. – Az elején még elhittem, hogy működhet a dolog kettőnk között, de már nem hiszem ezt. Mind a ketten más valaki iránt érdeklődünk. Miért szenvedtetjük a másikat?

– Engem csak te érdekelsz – suttogta Hanna.

– Hazudd csak magadnak, drágaságom – szólt közbe Gab.

– Nem vagyok a drágaságod – sziszegte mérgesen Hanna.

– Nem, már tényleg nem. – Hanna csak legyintett Gab-ra, majd visszafordult Seth-hez.

– Az előbb arra akartál utalni, hogy megcsaltál? – sziszegte dühösen. – Kivel? Azzal a kis cafkával?

– Még te vagy felháborodva? Engem csaltál egy éven keresztül! – mordult fel Seth. – Nekem lenne jogom felháborodni és dühöngeni. Szállj egy kicsit magadba! Nehogy már én legyek a rossz!

– Seth, ne haragudj rám – tért át Hanna a kedveskedő, mézes-mázos hangjára.

– Undorítóan kétszínű vagy – imitált öklendezést Sunny. – Bár ez már azon is túlmegy, inkább komplett színskála vagy. – Mac próbálta köhögéssel palástolni a röhögését, de nem igazán sikerült neki. Hanna gonosz tekintetet vetett rá, majd körbenézett a társain.

– Hát már mindenkit ellenem fordított? Hogyan tudta Rina mindezt elérni? Mit mondott nektek?

– Teljesen paranoiás vagy – rázta a fejét Gab. – Ő nem mondott senkinek semmit. Te – bökött a lány felé az ujjával. – Te magad intézted ezt el. Te utáltattad meg magad. Te nem vagy képes együtt működni és normálisan viselkedni. Csakis te vagy a hibás.

– Nem veszitek észre, hogy mindenkit manipulál? Hogy befolyásol titeket? Minden mindig úgy van, ahogy ő akarja, mindenki úgy táncol, ahogy ő fütyül. Mindenkit a maga oldalára állít.

– És te nem veszed észre, hogy ez már beteges? – érdeklődött Mac. – Mit tett ellened Rina, hogy ennyire gyűlölöd őt?

– És ellened mit tett? Egészen eddig te is utáltad őt! – vágott vissza Hanna. – Most miért véded?

– Én azóta beszéltem vele, tisztáztuk a dolgainkat – felelte a fiú. – De nekem legalább volt indokom. Neked azonban nincs. Indok nélkül sározod be mindenki előtt. Engem is csak ellene hergeltél.

– Mert Rina gonosz – kiáltott Hanna.

– Ez az indokod? – kérdezte Gab.

– Te mered Rinát gonosznak nevezni? – fakadt ki Sunny. – Pont te? Te sunyi dög. Rina kisujjában több szeretet és együttérzés van, mint az egész testedben. Attól fogva utáltad, hogy megpillantottad. Sosem hagytad neki bebizonyítani, hogy nem olyan, mint gondolod. A te gyűlöleted fertőz minket is. Közülünk egyedül te vagy a gonosz. – Hanna szikrákat szóró szemmel fordult a lány felé, majd tett egy lépést felé. Seth a két lány közé lépett, mert tudta, hogy ha egymáshoz érnek, nehéz lesz szétszedni őket.

– Elég legyen! – mondta a fiú. – Hanna, fejezzük be ezt most. Mindannyian tudjuk, hogy nekünk ez nem működik. Hagyjuk egymást békén.

– Én nem akarok szakítani – kiáltott fel Hanna. – Nem akarlak és nem is foglak elveszíteni.

– Ezt nem csak te döntöd el – mondta Seth. – Ha én nem akarok veled lenni, és ezek után nem akarok, akár fejed tetejére is állhatsz, akkor sem fogok veled járni.

– Nem hagyom, hogy bármi is közénk álljon – jelentette ki Hanna. – Sem Gab, sem Rina, sem más. Te az enyém vagy. Mindegy mennyire tiltakozol ellene, te meg én összetartozunk és ezt senki sem tudja elszakítani. Ha kell, átgázolok mindenkin.

– Hanna – sóhajtotta Seth és már mondta volna tovább, de a lány megfordult és besétált az erdőbe.

– Bocsásson meg mindenki, de ez a nő nem teljesen komplett – mondta Sunny és az arca előtt legyezett, jelezve, hogy nagy bajokat sejt a lánynál. Seth Gab-hoz fordult, aki még mindig Hanna után nézett. Kezét ökölbe szorította, teste megfeszült, látszott rajta, hogy legszívesebben a lány után sietne.

– Gab... – szólította meg, mire a fiú felé fordult. Kereste a szavakat, de azok valahol megakadtak. Nem tudta, mit is mondhatna neki. Azt a lányt szerette, akit elvileg neki kellett volna, és akit valaha szeretett is. Most viszont nem érzett fájdalmat. Nem érezte, hogy bántania kellene a fiút, vagy hogy kevésbe kellene bíznia benne. – Minden rendben?

– Nem haragszol rám? – kérdezte meg vele egy időben Gab. Csak bámulta Seth-et. Nehezen hitte el, hogy még csak nem is húzott be neki egyet. Tudta, hogy a szíve inkább Rina, mint Hanna fele húz, de azt hitte, legalább kiakad. Hogy tartja magát a próféciához és Hannát választja. Ehelyett nem látott a szemében sem dühöt, sem megbántottságot, sem haragot.

– Nem – felelte Seth. – Egy viszonyhoz ketten kellenek. Hanna volt kapcsolatban, neki kellett volna nemet mondania és el sem kezdenie ezt az egészet. Vagy ha hibázott, azt mondani neked, hogy fejezzétek be, nekem pedig elmondania – figyelte a társa arcát, amelyen őszinte fájdalom látszott. Tudta, hogy most törték darabokra a szívét. Most téptek ki valamit a lelkéből, amiről talán nem is tudta, hogy milyen fontos. – Érzel valamit iránta, igaz?

– Nem... igen... vagyis nem tudom. Már nem tudom – felelte Gab teljesen összezavarodottan. – Eddig azt hittem, érzek. Hogy szeretem és fontos nekem. De azok után, hogy rajtam kívül mással is kavart, hogy ennyire nem vagyok fontos neki, hogy felvállaljon, nem tudom. Eddig elnyomtam magamban azt az érzést is, ami akkor kerített hatalmában, amikor Rinát bántotta. Azt hittem, van komoly indoka.

– De nincs. Sosem volt igazi indoka, ha csak az nem, hogy féltett tőle – mondta Seth. – Annyira azt hiszi, hogy mi ketten összeillünk, hogy az félelmetes. Pedig ha már másnál keres boldogságot, azt a kapcsolatot már megette a fene.

– Ezek szerint nem érzel dühöt.

– Ha érzek is az azért van, mert ha ő elmondja, hogy már nem szeret, akkor teljesen máshogy alakul minden. Akkor talán Rinával is máshogy lennék és nem okoztam volna neki annyi fájdalmat – mondta Seth.

– Sajnálom, hogy nem hallotta ezt a veszekedést – sóhajtott Gab. – Biztosan büszke lenne rám, hogy végre hallgattam rá és befejeztem ezt. Szerinte Hanna csak mérgezett és igaza volt. Dühöt, haragot, féltékenységet és keserűséget ültetett el bennem. Pedig a szerelemnek nem erről kellene szólnia.

– Talán Hanna még nem találta meg azt, aki megváltoztatja – mondta Seth. – Ideje neked is meg nekem is végre azokkal foglalkoznunk, akik tényleg szeretnek és törődnek velünk. Hanna azt hiszem már nem része a mi életünknek.

– Szerinted abbahagyja majd, hogy ragaszkodjon hozzád? – kérdezte Gab. – Beletörődik valaha?

– Muszáj lesz neki – felelte Seth, majd rámosolygott a fiúra és a tűzhöz sétált.

Gab még sokáig nézett Hanna után és szinte erővel kellett kényszerítenie magát, hogy ne menjen utána. Az agya tudta, hogy nem érdemli meg, de a szíve mégis azt dobogta, hogy a lánynak most szüksége lenne rá. Hiszen pont most mondta a szemembe, hogy nem kellek neki. Hogy csak tévedés voltam. Hiba! Azt is megmondta, hogy neki Seth kell, vele akar élni. Én csak egy pótlék voltam. Valaki, aki unalmas óráiban elszórakoztatta. Csak éppen arra nem gondolt, hogy nekem ez többet jelent. Hogy fontosabb, hogy több. Nekem nem csak szex kell. Nekem olyan lány kellene, aki törődik is velem, aki viszont szeret. El kell engednem őt, hiszen csak tovább mérgezi a szívem és a lelkem. Nem érdemli meg sem a szerelmem, sem a törődésem.

– Jól vagy? – kérdezte Sunny, majd a meleg keze a fiú kezére kulcsolódott. Gab összerázkódott és a lány felé fordult. Sunny kék színű szemei aggodalmat tükröztek és a fiú nagyon jól tudta, hogy a féltése őszinte. Milyen szép szeme van. Villant át egy pillanatra Gab agyán, de meg nem tudta mondani, hogy miért. Sosem nézett úgy Sunny-ra mint nőre. Ő csak egy barát volt a számára. – Nem érdemel meg téged.

– Tudom. Rina is mindig ezt mondta – sóhajtotta Gab.

– És igaza is volt, nem? Na, gyere! Próbáljunk valami rendet csinálni – Sunny a tűz felé húzta, amit idő közben Mac újra meggyújtott. Gab körbe pillantott és látta, hogy a harc következményeképp a zsákjaik tartalma össze-vissza hever a tűz körül. Ruhák, fegyverek, személyes tárgyak. De a tekintete mégis visszatévedt az ösvényre, ahol Hanna eltűnt.

– Nem kellene valakinek utána mennie? Mi van, ha eltéved?

– Megérdemelné – morogta Sunny.

– Na, de Sunny! Ő a csapattársunk.

– Jól van, na! Amúgy nem olyan hülye, hogy messzire menjen tőlünk. Biztos csak a tóig ment – mondta Sunny, majd a fiúra nézett. – De ha utána is megy valaki, az nem te leszel. Nem lenne jó ötlet.

– Azt hiszem, igazad van – sóhajtotta Gab, majd hagyta, hogy Sunny a többiekhez vezesse, akik már elkezdték összeszedegetni a holmijukat.

Gab is csendben pakolta össze, amit szerteszórtak, de gondolatban máshol járt. Végigpörgette azokat a pillanatokat, amiket Hannával együtt töltött, amikor nevettek és szerettek, és amikor még elhitte, hogy boldog lehet vele. Most azonban minden pillanat csak fájdalmat okozott neki. Mindegyik letört egy darabot a szívéből. Igaz, hogy Hanna most törte darabokra az érzéseit és a szívét és minden egyes szilánk véresre szaggatta a belsejét, mégis próbálta ezt leplezni. Az egyetlen személy pedig, akinek őszintén elsírhatta volna a bánatát nem volt ott.

* * *

Hanna hevesen kapkodta a levegőt, ahogy a tó felé közeledett. Sokáig azt hitte, mindig ugyanahhoz a tóhoz jutnak vissza, de aztán Seth mondta neki, hogy nem ugyanazok. Az erdő így biztosította az utazóknak a friss vizet. Apró tavak övezték az ösvényt, amin jártak. Ha nem egy veszekedés után keresett volna itt menedéket, akkor kifejezetten romantikusnak találta volna. A tó felszíne visszatükrözte az ágakon keresztül átszűrődő holdfényt. A fákon szentjánosbogarak fénylettek a szivárvány összes színében. Csönd volt és béke. Csak az ő lelkébe nem tudott most békét hozni.

A lány gondolatai ide-oda cikáztak a fejében. Hol Gab-ot, hol Seth-et látta maga előtt, mindegyiket dühösen, mindegyiket becsapottan. És tudta, hogy az ő hibája ez. Ő nem tudott eléggé vigyázni arra, hogy Seth sose tudja meg, hogy ő és Gab mit is műveltek együtt. Nem gondolta, hogy Gab-ot ennyire meghódította, és hogy ki fog akadni, ha megtudja Yoxxot. Ő sosem tekintett úgy a fiúra, hogy ő Seth utódja. Neki nem lehet utódja. Seth az enyém! Mindig is az enyém volt és az enyém is marad! Attól még, hogy most eltávolodtunk egy kicsit egymástól, nem fogunk elválni. Nekünk csak együtt van jövőnk és ezen senki sem fog változtatni. Sem Gab, sem Rina... Se senki! Ez a sorsunk, ez a próféciánk... Nekünk együtt kell lennünk és kész! Lihegve torpant meg a víz szélén. A víz remegett, mintha csak egy követ dobott volna bele. Tudta, hogy Seth-re reagál, és amíg a fiú ideges így fog reszketni. Ahogy belenézett szinte megijedt magától. Nem az a lány nézett vissza rá, akit olyan jól ismert. A haja keszekusza volt, az arca sápadt, a szeme vörös a ki nem sírt könnyektől. A tekintetében pedig azt látta, amit nagyon nem szeretett. Ez pedig a félelem volt. Félt, hogy elveszítette Seth-et, a szerelmét, azt, aki mindig mellette volt és akit maga mellett is akart tudni, ameddig csak lehet. Ő volt az egyetlen, aki azóta mellette volt, hogy a csapat összeállt.

Sunny valahogy az első pillanattól fogva nem szerette. Nem tudtak miről beszélgetni, bár azonos anyagi háttérrel rendelkeztek, - Hanna sem volt gazdag, a szüleit nem vetette fel a pénz, sőt - mégsem tudtak összekovácsolódni. Sunny nem tudta elviselni, hogy Hanna tisztában van a szépségével és a szexiségével. Ő az egyszerűséget kedvelte és tudta jól, milyen szavakkal illette a háta mögött. Aztán jött Rina és a két lány teljesen ellene fordult, ők egymást segítették, egymást védték és olyanná váltak, mint egy család. Hannában pedig ez felrobbantotta azt, amit ritkán érzett. A féltékenységet. Neki sosem volt olyan jó barátnője, mint Sunnynak Rina. Sosem kérhetett tanácsot sem fiúkkal, sem az érzéseivel kapcsolatban olyan lánytól, aki igazán szereti. Neki mindig érdek barátai és barátnői voltak. Mindig mindenki akart tőle valamit és ezt sokáig nem is bánta. Akkor változott meg minden, amikor ők hatan összekerültek. Amikor minden nap látta, hogy a két lány hogyan védi egymást, hogy őszintén szeretik egymást. Akkor kezdett vágyni olyan barátságra, mint az övék. És a féltékenysége dühbe csapott át, aminek Rina itta meg a levét.

Mac és Gab nagyon közel álltak egymáshoz, nem is igen húztak az elején senkihez. Ezt is Rina változtatta meg, amikor közéjük került. Gab képes volt vigasztalni a lányt és sokáig villámhárítóként szolgált Mac és Rina között. Ő állt mindig kettőjük közé és próbált nyugalmat teremteni. Mac végül hozzájuk csapódott, bár az is főként Seth-nek volt köszönhető, aki megpróbált barátkozni a fiúval. De igazából még őket sem engedte magához. Nem tudtak róla mindent, mély és hatalmas titkokat hagyott meg magának. Nem lettek igazi barátok, mindig volt egy szakadék közöttük. Mac ugyanolyan érdek barát volt Hanna mellett, mint az összes többi.

Aztán jött Gab... Hanna figyelte, ahogy az arca megrándul, amikor a fiú neve felmerül benne. Fájdalom suhant át az arcán. Sóhajtva ült le a partra és felhúzta a térdeit az álláig. Gab igazán összezavart bennem mindent. Miatta kezdtem el olyan dolgokra vágyni, amire eddig nem. Miatta akartam úgy szeretni Seth-et, ahogy kellene. Ő próbálta megtanítani, hogyan is kellene szeretnem. De hogyan szeressek, amikor azt sem tudom, mit jelent? Igaza volt, amikor azt vágta a fejemhez, nem tudom mi a barátság és a szerelem. Tényleg nem tudom, mert sosem kaptam meg igazán senkitől. Apám csak hírből ismerte a kedvességet, anyámnak pedig fontosabb volt a munkája és a szeretői, mint én. Nem akartak gyereket, én csak véletlen voltam. Egy hiba, egy nyűg, amit egész gyerekkoromban hallgathattam. Amíg apám meg nem halt és anyám el nem vetette magát az egyik szeretőjével. Ő már nem a nyűgöt látta bennem, hanem a lehetőséget. Elhitette velem, hogy szép vagyok és hogy a szépségemmel bármit meg tudok szerezni. Bármit elérhetek, bármit megszerezhetek, bárki az enyém lehet. Arra tanított, nem kellenek barátok. Szövetségesek kellenek, akik ugyanazt akarják, amit én. Hogy használjak fel mindent és mindenkit, hogy elérjem, amit akarok. És működött. Istennő a tanúm rá, minden úgy ment évekig, ahogy én akartam. Csodálatos évek voltak és amikor felmerült, hogy én lehetek a Szerelem, szeretet erejének az őrzője iszonyatosan boldog voltam. Bár anyám és a nevelőapám is kételkedett, sőt igazából én is, mindannyian úgy tettünk, mintha elhittük volna. És minél többen mondták, annál inkább hittem én is. Bár az erőm nem igen akart akkor sem, és most sem működni, nem tulajdonítottam nagy dolgot neki. Rina ereje sem tündökölt, amikor megérkezett... Az a lány... ő az oka mindennek. Ő bizonytalanított el engem is és talán ő hatott Innére is. Amikor azt mondta nem sokkal indulás előtt, hogy kételkedik abban, hogy én vagyok a Szerelem őrző és abban is, hogy a többiekkel kellene küldenie, teljesen kétségbe estem. Rina bezzeg... Benne senki sem kételkedett, pedig aztán mit tett le az asztalra? Semmit... sőt... mindent megtettem, hogy ne legyen alkalmas. Megszámolni sem tudom hányszor cseréltem ki a tesztjét, hogy ne feleljen meg. Hogy mindenki azt higgye, nem tud semmit. Hányszor csaltam, hogy ne tudjon legyőzni. És persze ő tudta, mégsem szólt sosem. Túlságosan is meg akar felelni mindenkinek. Rina... hogy én mennyire nem bírom őt elviselni! A bájolgása, a kedvessége, az önzetlensége... hogy lehet valaki ennyire... jó. Meg tudnám fojtani egy kanál vízben.

Rina volt az, aki tényleg megváltoztatott mindent. Rina percek alatt a maga oldalára állította Gab-ot, majd Sunny-t. És Hanna látta Seth hogyan nézett rá, már az első pillanatban. Amióta csak együtt voltak, senkitől nem féltette Seth-et, tudta, hogy szépségben senki sem veszi fel a versenyt vele, és minden lánynak a tudtára hozta, hogy ne közeledjenek a fiúhoz. De Rina más volt. Bár a lány maga sem hitte el, de szép volt és kedvessége, visszafogottsága és gyámolatlansága, mindenkiből azt váltotta ki, hogy védelmezzék. A fiú pedig, aki tökéletesen beleillett a terveibe, érdeklődni kezdett Rina iránt. Egy ideig elhitte, hogy nem lesz köztük semmi, hogy csak feleslegesen aggódik és a lány fel sem érhet hozzá. Ehhez jöttek még az apró gonoszkodások és cselek, hogy úgy állítsa be Rinának nincs ereje és nem való közéjük. Ám sem az a terve nem jött össze, hogy ne jöhessen velük - ugyanis Inne kitartott a lány mellett és mindent megtett, hogy a csapattal küldhesse, hitt benne és azt hangoztatta, a lány nagyobb tettekre hivatott -, sem az, hogy Seth és Rina között ne történjen semmi. Tudta jól, hogy lefeküdtek azon az éjjel, amikor buliztak, amikor ő Innének könyörgött, hogy hadd mehessen a többiekkel, aztán pedig Gab-al töltötte az idejét. De hitt benne, hogy csak arra kellett Seth-nek. Hogy amikor a fiú megkapja Rinát, újra visszatalál hozzá és minden úgy lesz, mint régen. Ehelyett Seth csak még jobban közeledett Rinához. Féltette, aggódott érte és csillogott a szeme, ha csak rá nézett. Azt hitte, ez lesz a veszte, hogy Rina majd mindent elvesz tőle. Most mégis én tettem tönkre mindent. Seth megtudta, hogy nem ő az egyetlen... és ki tudja, hogy ki tudom-e engesztelni valaha is. Hogy tud-e újra úgy rám nézni, ahogy az első hetekben. Ráadásul Gab is hátat fordít nekem. Pont most hagy magamra, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Amikor valahogy meg kell keresnem az erőm... vagy nem is enyém? Muszáj megszereznem, különben tényleg igaza lesz Innének és nem is vagyok közéjük való.

Hanna megrázta a fejét és a térdére hajtotta. Próbálta kiűzni ezeket a gondolatokat, de Seth és Gab arca mindig, újra és újra feltűnt előtte. És nem tetszett, amit látott rajtuk. Haragot, fájdalmat, dühöt és lemondást. Azt látta, hogy elengedik őt. Tudta, hogy Gab-nak elege van az állandó titkolózásból és azt akarja, vállalják fel egymást. De tudta, hogy nem teheti, hiszen úgy az összes terve darabokra törne. Másrészt ő maga sem tudta, mit érez Gab vagy Seth iránt. Túl sok minden kavargott benne. Fájdalom, bizonytalanság, kishitűség, féltékenység, irigység. És félelem. Félelem, hogy mindent és mindenkit elveszít, hogy Rina jobb lett nála. Látta a lány arcát, amikor Mac és a katona közé állt. Látta, hogy a bizonytalan, szürke Rina eltűnt és egy varázserővel átitatott, bátor nővé vált valamikor, amit eddig észre sem vett. És komoly vetélytárs lett belőle.

Ő maga sem tudta, meddig ült ott tanácstalanul, térdére hajtott fejjel, miközben próbált valami tervet kieszelni, hogy ne veszítse el egyik fiút sem. Kellett neki Seth, akihez a prófécia köti, akire szüksége van, akinek mellette kell állni mindig, mindegy, ki mit mond. Mert ő az enyém! Tudom, hogy az enyém, érzem a zsigereimben! De szüksége volt Gab-ra is, aki teljesen máshogy szerette, mint Seth. Kellett a törődése, a kedvessége, a vidámsága. Kellett, hogy foglalkozzon vele.

– Jobb lenne, ha csatlakoznál hozzánk – szakította félbe a gondolatait Sunny hangja. – Bármikor visszajöhetnek a katonák.

– Miért aggódsz értem? – kérdezte Hanna és a lány felé fordult. Sunny tekintetében nem látott semmi mást, csak keménységet.

– Nem aggódom, csak mivel a csapatunk tagja vagy, kötelességünk figyelni rád is. És nem hagyhatjuk, hogy csak úgy elkapjanak.

– Bezzeg ha Rina lennék...

– De nem vagy Rina! – csattant fel Sunny. – Gyere, vagy itt hagylak!

– Ő miért fontosabb, több vagy jobb, mint én? – suttogta Hanna.

– Az ő jóságához fel sem érsz, és amíg te csak saját magadat nézed, ő törődik a többiekkel. Neki nem fontosabbak a saját dolgai, mint neked. Ő mindig mást helyez előtérbe. Még téged is.

– Hogy engem? – döbbent meg Hanna.

– Szerinted nem szerezhette volna meg már régen magának Seth-et? Szerinted nem tudta volna úgy szeretni, ahogy megérdemli? Mégsem tett soha semmit... Mert azt nézte, téged hogyan érint, és hogy Seth akarja-e.

– Mégis behálózta mostanra.

– Abba belegondoltál, hogy lehet, ezt Seth akarta így? Hogy azzal, amit művelsz, csak ellököd magadtól? – kérdezte Sunny. – Ne mindig másban keresd a hibát, néha nézz egy kicsit magadba. Lehet, rájössz, sötétebb a szíved, mint hiszed. – Ezzel ott hagyta.

Hanna csak nézett utána és nem tudta, mit mondjon. Bár magában próbálta letagadni, mégis tudta valahol a szíve legmélyén, hogy a lánynak igaza van. Ő maga üldözte Seth-et Rina karjaiba az állandó féltékenykedésével és a gonoszkodásával.

Végül a tó másik oldaláról hallatszó morgás és bokorzörgés rántotta ki a gondolataiból. Ijedten felpattant és körülnézett. A morgás elhalt, de neki a torkában dobogott a szíve. Megpördült és sietve indult vissza az ösvényen a többiekhez. Tudta, hogy szüksége van rájuk, főleg, hogy az ereje, még az a halvány is, ami volt, szertefoszlott.