Döbbentem álltam a hatalmas épület előtt.
Úgy éreztem magam mint egy hangya. Az Akadémia falai fehérbe festett itt ott aranyban pompáztak. Az iskola látogatás miatt a nagy rácsokkal ellátott kapu nyitva volt ezért beljebb merészkedtem. Végig feszengve éreztem magam. Az udvar gyönyörű virágokban pompázott,zöld fák és tuják lombjai egyenletesre metszve.
Ahogy haladtam beljebb,úgy csodáltam meg mindent. A folyosó akár egy palotában,magas és tágas volt.

Egy jó darabig meneteltem,mire feleszméltem,hogy eltévedtem.
-Miért nem megy nekem semmi?
Ordítottam el magam,amitől be zengett az egész folyosó.
-A francba ezzel a hülye Akadémiával!
Szidkolóztam,mire a hátam mögül egy mély hang szólt.
-Segíthetek?
A hírtelen jött hang felé fordultam,és egyenesen szembe találtam magam egy magas férfival,aki karba tett kézzel dőlt neki a falnak.
Furcsa volt a reakciója,ugyan is egy másodperccel ezelőtt még unott tekintete volt,de ahogy megfordultam és rám nézett mint ha meglepődött volna. Ami azt illeti én is megilletődtem,ahogy megláttam. A haja ugyan olyan fehér volt mint az enyém,ami azért furcsa mert eddig senkit nem láttam az én hajszínemmel.
A szeme színe szintén fehér,már majdnem mint a hó. 
-Öhm...Elnézést a modortalanságom miatt!
Illetődtem meg.
-Az iskola igazgatóját keresem...-Vakargattam meg a fejem.
-Akkor azt hiszem jó helyen jársz! -Válaszolt miután végigmért szemeivel,majd háta mögött kilincset lenyomva nyitotta ki az ajtót.
-Fáradj be! -Szólt nyugodt hangján.
Megfeszülve ugyan,de beljebb léptem.
-Foglalj helyet! -Szólt ismét zavartalanul.
Ahogy leültem vele szemben elfelejtettem,hogy miért is vagyok itt. A jelenléte teljesen elnyomja az enyém.
-Nos? Mi járatban erre? -Kérdezett rá végül,mert látta,hogy csak mereven ültem előtte a székben.
-Én...Szeretnék itt tanulni! -Nyögtem ki ezeket a nem megfogalmazott szavakat.
Pedig tudtam mit fogok majd mondani,de teljesen elfelejtettem...
-Értem! -Válaszolt kis szünet után.
-Tudja,hogy már csak öt nap és elindul az új tanév? -Kérdezte,hangja nem tetszést sugárzott.
-Igen Uram! Sajnálom,csak most sikerült össze szednem a pénzt! "Nem ezt akartam mondani,basszus" -Gondoltam magamba.
-Szeretnék kollégista lenni. Ezért kellett több pénz! -Szégyelltem el magam.
-Emeld fel a fejed! -Utasította,mire megtettem amire kért.
-Nincs semmi szégyellni valód a pénzel kapcsolatban. Tudom,hogy drága hely,ezért is van az hogy sokan nem engedhetik meg maguknak ezt a tudást. És ezért is járnak ide leginkább nemesek,vagy a királyi család tagjai.
A probléma most az,hogy nincs szabad szoba!
A kijelentése hallatán elkenődtem. Tudhattam volna hogy ha ilyen későn jövök,akkor hasonlóképpen járok. De nem akartam fel adni,ha már idáig eljutottam.
-Nem számít! -Jelentettem ki határozottan.
-Nekem megfelel az is ha a raktárban alszok!
A kijelentésemet hallva meglepődött,majd kis mosoly ült arcára.
-Furcsa egy fiatal ember vagy!
Az én nevem Mike Wilson és én vagyok ennek az iskolának az igazgatója! Téged hogy hívnak? -Kérdezte,de mint ha már tudná a választ,csak várja mit felelek majd.
-Henry...White! -Mondtam ki végül a család nevem,amit James-nek sem mondtam el soha.
Nem tűnt túl meglepettnek.
-A kérdésem a következő...Miért kell az egyik legnagyobb Ország hercegének pénzt keresni,hogy jelentkezni tudjon ide!
Kérdezett rá gyanús hanggal,amitől azonnal gombóc keletkezett a torkomban. Tudtam,hogy rá fog jönni ha elmondom az igazi nevem,de nem hazudhattam,ha azt akarom,hogy bízzon bennem.
-Én...Én..."Mi...? Nem tudok beszélni róla...Még ennyi év után sem"
Gondolataim össze vissza cikázott. Remegni kezdtem,már attól,hogy vissza akartam idézni néhány emléket a múltból. Ekkor jöttem rá,hogy nem léptem tovább. Csak elnyomtam mélyen magamban.
-Nem kell válaszolnod! -Jelentette ki,azután hogy látta,az összezuhanás szélén állok.
-Rendben! -Könnyebbültem meg.
-Uram...Még valamit nem mondtam el...Nekem nincs mági-
-Tudom! -Vágott szavaimba.
-Sokan tudják,hogy az Északi Ország hercege mágia nélkül született. A hír gyorsan terjedt.
-É-Értem...-Húztam össze magam.
-Mindennek ellenére én úgy gondolom,lehetetlen mágia nélkül születni! Ez olyan mint ha nem lenne szíved!
-"Déjà vu" -Gondoltam.
-Az az elméletem hogy talán valami megakadályoz téged abban,hogy használd a mágiád!
Vágta hozzám szemrebbenés nélkül,mire teljesen ledöbbentem.
-Neem! Ez lehetetlen! Semmi mágiám nincs,többször is ellenőriztem! -Akadtam ki.
-Nyugalom!! Ez csak egy elmélet! És eléggé kíváncsivá is tesz ahhoz,hogy megfigyeljem mi is lehet a háttérben. Úgy döntöttem felveszlek az Akadémiára.
Ekkor szemem csillogni kezdett, elöntött a boldogság.
-És,hol fogok aludni? -Kérdeztem.
-Nos,igazság szerint van még egy két személyes szoba,amiben csak egy lakó van elhelyezve. De ő elég problémás!
Épp ezért nem zártunk vele össze senkit a tavalyi incidens óta. De mivel te azt mondtad bármire hajlandó vagy,lehetsz a szoba társa! -Vigyorodott el a végére.
Azt hiszi ettől majd megijedtek és lelécelek.
-Rendben!
Válaszoltam röviden,ezután jöhetett a papír munka. A suli 5 nap múlva indul,nekem pedig három napom van a 18-ik születésnapomig. Így teljesen rendben volt minden.
Miután kifizettem a tandíjat a kezembe nyomott egy kulcsot a kollégiumi szobámhoz,mivel akár már be is költözhettem. Útba igazított,hogy mi merre található. Szerencsére jó a memóriám így meg tudtam jegyezni a nagy részét.

Az információnak hála hamar megtaláltam a kolit és azon belül a szobám.
Belépve jöttem rá csak arra,hogy miért is kellett nekem ennyit fizetnem. Akár egy hotel szobába lépnék be. Két ágy hevert egymás mellett körülbelül egy méter távolságra,köztük két kisebb éjjeli szekrény töltötte ki a helyet. A hatalmas ablakokon úgy szűrődött be a fény akár egy tisztáson. Rajtuk pedig selymes vörös függöny díszelgett. És ha ez nem lenne elég,saját fürdőszoba is van.

Szabad kijárásom volt a városba.szóval ezalatt az öt nap alatt elfoglaltam magam. Szörnyekre vadásztam,pénzt kerestem és felfedeztem a sulit. Megtudtam,hogy itt még kondi terem is van amit igénybe is vettem. Meglátogattam az ebédlőt és a termeket is végigpásztáztam. Időközben vásároltam is magamnak pár ruhát mivel annak híján voltam.

A születésnapom senkit nem érdekelt,ezért én sem nagyon foglalkoztam vele. Egyedül James küldött nekem egy levelet. Kicsit furcsa,hogy ennyire biztos volt abban,hogy felvettek. Mosolyogva olvastam el,majd folytattam amit eddig is.

Suli előtt egy nappal megjelentek a kollégiumi lakosok,szóval már nem voltam egyedül. De a szobatársamnak hűlt helye volt. Annyira nem is érdekelt a dolog,egészen addig a napig...

Elérkezett az első tanítási nap. Nem bírtam aludni az izgalomtól,ezért reggel korábban is érkeztem. A tanítás hét órakkor kezdődik,én már hatkor ott voltam. Természetesen senki más nem volt még bent. Időpont előtt húsz perccel érkezett meg az első ember akivel csak köszöntünk egymásnak és helyet foglalva tőlem a legtávolabb némán várakoztunk. Tíz perc után a teremben velem együtt összesen tizenegyen voltunk. A kék egyenruhánk ugyan egyforma volt,de mindenki személyisége egyedinek tűnt. És ahogy néztem őket szinte leír róluk,hogy mindegyik nemes,vagy nagyobb rangú. Volt akik ismerték egymást és voltak akik épp akkor kezdtek ismerkedni. Én csak csendben figyeltem őket még nem egy férfi hang csapott pofon.
-Szia,Liem vagyok! Liem Smith!
Ahogy oda fordultam,tekintetem találkozott egy barna hajú,zöld szemű helyes fiatal emberrel.

Barátságos kisugárzást bocsátott ki.
-Öhm...Üdv...Henry vagyok! -Kissé zavarban voltam,nem igen szoktam velem egykorúakkal cseverészni.
-Ne haragudj,csak olyan magányosan üldögéltél, úgy éreztem meg akarlak szólítani. Vakargatta tarkóját,úgy tűnt ő is zavarban van.
-Nem baj, jó egy velem egykorú társaságában lenni! Mosolyogtam rá,mire szeme felcsillant.
-Legyünk barátok Herry!! -Ragadta meg a kezeim.
-"Huh de gyorsan haladunk" -Gondoltam,de nem akartam megbántani.
-Ha elfogadsz egy olyan embert mint én,akkor szívesen lennék a haverod! -Görbült felfelé a szám,de szemem bánatos volt.
-Miket beszélsz? Talán valami terrorista vagy?
Kérdezte.
-Nem! -Válaszoltam nehezményezve.
-Akkor minden rendben! -Vigyorgott.
-Lehet nem látszik,de én egy elfogadó típus vagyok! A szüleim úgy neveltek,hogy soha ne nézzek le senkit,semmilyen körülmények között.
-A Smith egy királyi család igaz? -Kérdeztem kíváncsin.
-Igen,ennek az Országnak egy kisebb felségi területét uraljuk csak. De még így is felettünk áll a nagy királyi család!
-A négy nagy király egyike? -Kérdeztem.
-Igen,az Andersonok. Thomas Anderson király és Amelia királyné! Valamint a fiatal herceg aki....

Érdeklődve hallgattam a történetet,mikor belépett az ajtón egy férfi kinek gyönyörű ,vonzó fekete szemei megbabonáztak,fekete haja és feszes izmos teste pedig semmihez sem volt fogható!
Mindenki elhallgatott és csodálva bámulták őt.
A baj csak az,hogy én sem tudtam le venni róla a szemem. Végig figyeltem,ahogy beljebb sétál a teremben,mire realizáltam,hogy egyenesen felém jön.
Közvetlen előttem megállt és unott tekintettel meredt le rám.még én elmélyültem ellenállhatatlanul vonzó sötét szemeiben. Csöndben bámultuk egymást,még meg nem szólalt.
-Ez az én helyem!! -Jelentette ki semmitmondó szemekkel.
Mély hangja megbabonázott,az is olyan tökéletes volt mint a külseje.
-Tessék? -Illetődtem meg!
-Mit nem értesz? A helyemen ülsz! Szóval tünés!!
-Huh? -Akadtam ki a mondattól.
-Én voltam itt előbb! Miért kéne átülnöm máshová? -Vitatkoztam,azt azonban nem láttam,hogy Liem mellettem mutogatott,hogy hagyjam abba.
-Azért mert ez az én helyem! -Szajkózta.
-Akkor keress másikat! -Folytattam a vitát.
Nem telt el egy másodperc sem kijelentésem után akkora nyomást éreztem,mint még soha!
Valami húzott lefelé. Én és mindenki a teremben félelemmel kísértük,hogy ezt az előttem lévő fiatal férfi csinálja. Ezután sötét aura keletkezett körülötte,ami felém kúszott. Ahogy érintkezésbe kerültem vele fulladozni kezdtem,nem kaptam levegőt. Egyszer csak mindez semmivé lett. Minden vissza tért a normálishoz,bár ezen a ponton már nem tudtam mi a normális. Levegő után kapkodtam,a félelem megbénított.
-Most mondom el utoljára! Tünés a helyemről!
Szólt ingerült hangon.
-Heh! -Nevettem a képébe megviselt arckifejezésemmel.
-Én nem megyek innen sehová! -Mondtam meginghatatlanul,de belül remegtem.
Már készültem a legrosszabbra mire megjelent az osztályfőnökünk.
-Ch! Szerencséd van! -Csent intett nyelvével,majd helyet foglalt közvetlen mellettem bal oldalt még Liem a jobb oldalamon ült. 

-Rendben,mindenki a helyén van,szuper!
A nevem Mason Murphy és én leszek az osztályfőnökötök! -Jelentette ki a körülbelül harmincas éveiben lévő,fekete hajú kék szemű és igen jóképű férfi.
-Nos,ma el is kezdjük a tan anyagot!
Ezen a héten még csak elméletet fogunk tanulni. Következő héten pedig már ezt gyakorlatban is kipróbáljuk! Az első és a legfontosabb,hogy meg fogom mérni mindenkinek a mágia kapacitását ezzel a gömbbel. Két ember kivételével!
Az egyikük Henry White!
A tanár kijelentése után mindenki elképedve fordult felém.
-White? Az a White?
-Az Északi királyság hercege?
-De ő nem eltűnt?
Hallgattam a csodálkozó szavakat mire Mason-úr el hallgattatta őket.
-Csend legyen! -Csapott az asztalra. White-úrfit azért nem ellenőrizzük,mert nincs mágiája!
Árulta el,ami nem igazán tetszett,de előbb utóbb úgy is kiderült volna. Hallgattam,ahogy tovább susmorognak,de ami legjobban zavart az az,hogy a fura fazon a bal oldalamon felnevetett,miközben gúnyos pillantást és mosolyt villantott.

-A másik pedig Jacob Anderson!  Őt màr másodjára látjuk,ugyan is sajnos úgy alakult,hogy évet kellett ismételnie!
-Heh!  -Fordítottam felé tekintetem kaján mosollyal. Ami láthatóan nem tetszett neki.
-Gondolom mindenki ismeri a trónörököst ezért nem kell bemutatnom! Azonban azt kevesen tudják hogy nem csak a trón,hanem ő a fekete mágia örököse is egyben!
-Mi? -Kaptam felé tekintetem sebesen.
"A fekete mágia örököse? Ki? Ő? Nem lehet! Az ami bele van írva a történelembe,amire annyira kíváncsi voltam,ő lenne? Itt van mellettem alig egy méterre"
-De nem csak a sötét mágia örököse tisztel meg a jelenlétével! A fény mágia utódja is ide fog járni,ráadásul ugyan ebbe az osztályba! Ő a Keleti Ország nagy királyának az örököse,Miranda Williams kisasszony! Ő azonban csak két nap múlva tud csatlakozni hozzánk!

Ekkora hatalmas információ hullámot nem tudtam ilyen gyorsan feldolgozni! A fény és sötét mágia? Ilyen közel lesznek hozzám? A fény még hagyján,de a sötét mágia utódja egy igazi seggfej! Lehet pont ezért örökölte meg! Bár ne ítéljünk meg mindenkit elsőre,ahogy Liem mondaná.
A maradék időben elméletet tanultunk.
Az osztályfőnök utasított mindenkit,hogy holnapra szerezzük be a könyveket a suli könyvtárából. Én és Liem együtt mentünk. Meglepődtem,hogy nem kezdett el kerülni azok után,hogy megtudta ki is vagyok.

-Szóóóvaal...Te vagy az eltűnt herceg?
Kérdezte már a könyvtárban Liem.
-Igen! Sajnálom,hogy nem mondtam el azonnal! Szégyelltem el magam.
-Nem voltál kötelezve,hogy bármit is elmondj nekem! Ha akarsz beszélni magadról,meghallgatlak! Ha nem az sem baj! -Mosolygott.
-"Ő egy nagyon jó ember" -Gondoltam.
-De az nem volt semmi,hogy szembe mertél szállni Jakobbal!
-Hát igen...Én sem tudom miért tettem! Azt hiszem idegesített a nagy egója! -Vakargattam tarkómat.
-Tényleg ő a sötét mágia örököse? -Kérdeztem érdeklődve.
-Szerintem megtapasztalhattad te is az erejét! Azok után még furcsa,hogy kételkedsz!
Jake egy évvel idősebb nálunk. A történet szerint öt éves volt,mikor a nagy bölcs bejelentette,hogy megszületett az új örökös.

Az egész történet érdekelt,de nem akartam Liemet faggatni róla. Úgy döntöttem magam fogom kideríteni. De nem ma,mára elég volt az információ gyűjtésből. Elvonszoltam magam a szobámig.
A kimerültségtől alig láttam. Úgy terveztem lefekszem aludni,de ahogy benyitottam az ajtón ott állt Jacob velem szemben.
-Szóval a te holmiddal volt tele a szobám!
Nézett rám izzó szemeivel,mint aki bármelyik pillanatban felfalna. Olyan érzés volt,mindig ha egy fenevaddal álltam volna szemben.