Nekitámadtam. De Mason gyakorlott volt, úgy mint én szóval nem fogom tudni gyorsan legyőzni.

Felvettem a kardom. És pengére lángokat raktam így támadtam újra.

Próbáltam eltalálni de nem igen ment. És ami a legfurcsább ő meg se próbált eltalálni.

-Csináld, Mason.-Szólalt meg Lucifer.

Mason hirtelen elkapta a torkom és a falhoz szorított. Nem kaptam levegőt. Ekkor egy tasak vért láttam meg Mason Kezében. Ekkor egy kicsit engedett a szorításon és a számba nyomta a vért.

Próbáltam nem le nyelni de nem ment. Ember vér volt.

Hirtelen elkezdtem farkassá változni. Mindent pirosban és homályosan láttam.

-Mit tettetek velem?-Kérdeztem miközben Leroyék felé indultam. Én nem akartam de nem tudtam megállítani magam és a vérszomjam. Csak halottam a szívverésüket. Amitől még jobban beléjük akartam harapni.

-Tudod mit tesz az emberi vér az olyan vámpírokkal akik még életükben nem ittak ember vért...hát megörülnek. Most veled is ez történik.-Mondta Mason.

Én meg egyre közelebb és közelebb mentem Leroyékhoz.

#Kuro#

Egy erdőben ébredtem. Egyből a mellkasomhoz kaptam. De a seb eltűnt.

-Ez a mennyország?

-A Mennyország? Ne röhögtess.-Szólalt meg egy női hang mögöttem.

Megfordultam.

Egy démon. Hirtelen hatalmas karmait belém mélyesztette.

-Ez az elméd. De most már az enyém vagy.-Mondta és kihúzta a karmait belőlem.

Hirtelen fekete kezek jelentek meg körülöttem. Nem tudtam leszedni őket magamról. Majd berántottak a sötétségbe.

#Kíra#

Nem akarom megölni őket...ők már a családom...de még is csak megyek feléjük.

Nem akarok az a szörny lenni akinek elég egy csepp vér és rátámad azokra akik bíznak benne.

Nem akarom, Nem akarom, NEM AKAROM!

Megálltam és a látásom is kitisztult.

-Kevés holmi emberi vér,hogy megöljem a szeretteim!-Néztem Masonra. De szerencsére te már nem tartozol közéjük.

És elindultam felé. Sosem tekintett rám úgy mint egy barátra...vagy lehet amikor még ember volt igen...de most...már nem.

-Kíra, állj!-Parancsolt rám Lucifer.

-És ha nem?-Mentem tovább.

De ekkor megláttam ahogy Kuro feláll.

-Kuro?-Hogy?...nem halt meg? Létezik?

Közelebb mentem.

Kuro volt de mégsem.

-Milyen Kuro? Én Menos vagyok. A legerősebb démon.-Lány hangja volt.

Na ne...a kardom? 

-Lucifer...a kardomban volt egy lélek igaz?-Kérdeztem az említettől de szemem nem vettem le "Kuroról".

-Volt...méghozzá a legerősebb.-Mosolygott gonoszul.

Én egyszerre voltam boldog és szomorú.

Boldog...mer Kuro volt olyan erős,hogy nem halt meg egyből. És szomorú mert egy hülye démon irányítja.

Pedig az egyetlen démon aki irányíthatja az én vagyok.

-Engedd el.-Mondtam a démonnak.

-Mi van?-Nézett rám.

-Azt mondtam takarodj ki a pasim fejéből mert ha nem teszed én rugdoslak ki onnan, ribanc.-Néztem rá kihívóan.

-Kényszeríts. Hisz úgy se ütnéd meg a fiúd, nem igaz?-Mosolygott önelégülten.

Átszeltem a kettőnk közti távolságot. És behúztam neki.

-El se tudod képzeli hányszor megvertem. 

Eszembe jutottak az edzések...

Aztán megpillantottam "Kuro" oldalán a kis zsákot. Gondolom az a növényi keverék...és ha az lenyomnám a torkán akkor a démont kiűzném nem? HA vámpírok ellen jó akkor démonok ellen is jó lesz.

Ki is kaptam egy marékkal a zsákból és lenyomtam a torkán.

Elkezdett köhögni.

-Azonnal hozd vissza Kurot!-Kiabáltam.

Aztán"Kuro" összeesett. De nem sokkal később megláttam az alkarján egy villám szerű tetoválást.

Tudom, hogy most már rendben lesz.

-NA jó most már tényleg nem állhat semmi annak az útjába, hogy megöljelek.

Nekitámadtam Masonnek. Egy ideig harcoltunk, de sikerült s földhöz szorítanom. És mivel még maradt elég sok növényi keverék...a felét belé fogom tömni.

-Várj Kíra! Tényleg megakarsz ölni? Engem aki kiszöktetett a maffiától?

-Mason...te már nem az vagy aki engem megmentett. Te már csak egy hatalom éhes démon vagy.-Mondtam és lenyelettem vele.

Néztem ahogy lassan kiszárad majd ott hagytam. És Luciferhez mentem.

-Azt hiszed megölhetsz? Hisz több ezren vagyunk ellened.

-Az lehet...-Körbekerítettem magunkat tüzel.-Most már csak ketten vagyunk. Készen állsz a halálra?-Kérdeztem és felé kezdtem sétálni.

-És te?

Felgyújtottam.Tudtam, hogy ennyi nem elég daz sose hittem volna...

-Meg se karcolt...

-Csodálkozol? A pókól ura vagyok..a te tüzed nekem nem tud ártani. Kipróbáljuk, hogy ez nálad is így van-e az én tüzem esetén?-Húzta gúnyos mosolyra a száját.

És lángok vettek körbe.

Felordítottam fájdalmamban. Égtem.

-Mi van Kíra? Túl sok?-Nevetett.

Nem hagyhatom, hogy ő nyerjen.

Kezeimet magam felé fordítottam. Éreztem, hogy már nem fáj.

-Körbeveszed magad a saját lángoddal? Okos...-Bólintott elismerően.-De így nem tudsz figyelni.-És már előttem volt és lendítette az öklét...a lángok miatt nem láttam tisztán így telibe talált.

Vért köptem.

Éppen át akartam változni farkassá mikor újabb ütés ért. A gyomromba. Térdre rogytam és vért köhögtem.

Nem bírok vele...túl erős. Még utoljára felé dobtam a késeimet de persze kikerülte.

Feladom...már bele fáradtam.

-Oh Kíra, úgy látom elfáradtál.

-Csak fogd be és végezz velem.

Legalább Kuro él. És ha ő él, akkor én már boldog vagyok.

-Tudod Kíra...szánalmas vagy.-Hallottam egy hangot mellőlem.-Ezért mentél annyi mindenen át, hogy a végén csak így feladd?-Oldalra néztem és megláttam Reit.

-Rei te mit csinálsz itt? Nem a fejemben kéne lenned?

-Csak te látsz, ő nem, most épp egy hologramoddal harcol. És nem tudtam tovább nézni ahogy elvernek.-Hihetetlen sebességgel kapta el a pólóm nyakát.-Több éven át éltél egy maffiában, megölted a maffia vezért, elbírsz a testedben három lelket,megöltél több száz vámpírt, megölted az egyik régi barátod, mert megkellet akkor mégis hogy a büdös francba mered feladni? Neked a sátán már semmi. Hol van az a Kíra aki engem legyőzött? De ha ez nem elég ok...akkor adok még. Ott.-Mutatott mögém a lángokra.-Azok a lángok mögött ott vannak a barátaid akikért küzdesz. És ott.-Mutatott balra.- Ott van a srác akit szeretsz és aki viszont szeret. Szerinted mi lesz velük ha meghalsz? De ami a legfontosabb nem egyedül harcolsz.

-Ezt hogy érted?

-Van amit nem mondtam el neked...én a halál démona vagy.

-Aha...-Néztem rá értetlenül.-És mit kellene ezzel csinálnom?

-Egy ideig meg tudok idézni halottakat. De egy elhunytat csak egyszer és onnantól soha többet.

-Igeeen?-Még mindig nem értettem. Hirtelen Lupus is megjelent mellettem.

-Hali.-Köszönt.

-Szia...te is jöttél?

-Aha

-Egyszerűbb ha megmutatom...-Mondta Rei.

Hirtelen kék pontok kezdtek világítani körülöttünk.

Aztán alakokká formálódtak.

-Ezt is elhoztuk.-Nyújtotta felém Lupus a kardot amit Lucifertől kaptam.

Elvettem. És egyből bekentem a pengéjét a növényes cuccal. Aztán felálltam. Balról Rei, jobbról pedig Lupus fogta a kardom. Aztán hirtelen egyre több kék kéz kezdte fogni a kardom nyelét.

És megláttam. Felnéztem az alakokra.

Mert ezek az alakok nem akárkik voltak.

Elkezdtem könnyezni.

Itt volt mindenki, Thomas, az árvaházas gyerekek...és itt volt Olívia is.

-Sziasztok.-Életemben először sírok örömömben.

-Ne aggódj Kíra adjuk az erőt, hogy győzhess!-Szólalt meg Thomas

-Igen.-Mosolyogtam rá.

-Készen állsz?-Nézett rám Rei.

-Igen.

Ekkor megszűnt a hologram és Lucifer újra engem látott.

-Mi a...?-Nem tudta folytatni mert belevágtuk a kardot.-Mit tettél?-Súgta.

-Megöltelek.-Súgtam neki vissza.

És hagytam, hogy meghaljon.

Aztán odamentem Thomashoz és megöleltem.

-Hiányzol.-Mondtam és még jobban megszorítottam.

-Te is nekem. De meg kell mondjam elég fasza lettél.-Ezen a mondaton felnevettem.

-Lassan vissza kell menniük.-Mondta Rei.

-Sajnálom, hogy nem értem oda időbe.

-Semmi baj Kíra! Mi meg leszünk.-Öleltek meg csoportosan.

-Tudom. Vigyázzatok egymásra helyettem is jó?-Mosolyogtam és megsimogattam a fejüket. Válaszkép kaptam egy bólintást.

Aztán Olívia nyakába ugrottam.

-Sajnálom, Sajnálom. Ha akkor ott vagyok ez nem történik meg...és.

-Kicsim.-Fogta közre az arcom.-Nincs semmi baj. Épp most mentetted meg a világot...és az áldozatok elkerülhetetlenek voltak. Szeretlek. És nem a te hibád volt világos.?

-Igen.-Megpuszilta a homlokom.

-És hallom sok barátod lett..meg egy ELÉG közeli barátod is.-Kacsintott rám.-Na de mennem kell kincsem. Legyél jó.-Ölelt meg.

Majd az alakjuk újra kéken kezdett csillogni és elfújta a szél.

-Te beszéltél az anyámmal?-Néztem dühösen Rei.

-Ideje mennünk Lupus.-Ragadta meg Lupust és eltűntek.

Aztán a tüzet eloltottam és kiléptem a körből.

-Kíra!!!-Hallottam a nagy ujjongást. Még Charles is ujjongott.

Odamentem és szorosan öleltek.

-Ahh rohadtul fáj a fejem.-Hallottuk meg Kuro hangját.

-Gyere már te is!-Mondta Kai Kuronak aki egyből futni kezdett.

És egy hatalmas csoportos ölelés lett belőle.

-Végre vége.-Mondta Charles

-Igen végre.-Sóhajtottam.

-OKÉ! Menjünk enni!-Ugrándozott Leroy.

-Oké! És Kíra főz!-Mondta Yato.

-ÉN???

-Igen ez a büntetésed!

-Jó.-Nevettem fel aztán Kuro mellém jött és megfogta a kezem.

Hát srácok eljött ez az idő is....a következő rész az epilógus lesz :(