Visszaértünk a szobánkba.

-Szia Danger.-Simogattam meg a fejét majd az ágyra vetettem magam és a plafont kezdtem bámulni. De nem sokáig mert Kuro arca bepofátlankodott a látványba.

És csak mosolygott. Kezeim a fejem mellett pihentek. Kuro kezeit végigcsúsztatta az alkaromon és végül összekulcsolta kezeinket.

-Mit szeretnél?-Mosolyogtam rá.

-Tudod te azt.-Morogta majd megcsókolt. Aztán áttért a nyakam csókolgatására.

-Kuro...-Nem reagált csak folytatta.-Kuro!-Ekkor rám nézett és abbahagyta amit csinált.-Én még...nem állok készen.

Ekkor elkerekedtek a szemei majd kaján vigyor ült ki az arcára.

-Csak nem..?-Fogtam egy párnát és a fejemre húztam. Igen megint elpirultam.-Hmm csak rám vártál?

-F-Fogd be!!-Morogtam a párna alól.

-Nem akarom rád kényszeríteni de ha szeretnéd csak szólj.-Nem láttam de tudtam hogy kacsintott.

Végül elvettem a párnát az arcomról. De ekkor megint Kuro arca volt előttem és adott egy puszit a számra.

-Valld be hogy élvezed!-Morogtam.

-Azt hogy nagyon könnyen zavarba tudlak hozni? Oh igen nagyon élvezem.-Nevetett és ő is elterült az ágyon. én pedig mellé másztam és rátettem a fejem a mellkasára ő pedig egyik karjával átkarolt.

Danger pedig az ágyunk végében foglalt helyet. És így aludtunk el.

Más nap reggel hamarabb keltem fel mint Kuro szóval úgy gondoltam felkeltem.

Odasétáltam az ő oldalához és lerántottam róla a takarót.

-Kellj fel!-Fogtam meg a bokáját és lerántottam az ágyról.

-Nincs is jobb mint arra kellni hogy valaki leránt a földre. De köszönöm ezt a romantikus keltés.

-Ha romantika kell akkor kérd Dangertől vagy a srácoktól.

-Tudod mit? Meggondoltam magam...kinek kell romantika?-Ugrott fel a földről.

-Na ugye?-Mosolyodtam el.

A fiúk már előbb bementek a terembe így én és Kuro később indultunk el.

Éppen a vállamat átkarolta és úgy sétáltunk a suli épülete felé. Aztán velünk szembe jött Aomine.

Kuro teljesen megfeszült. Szerintem ha én nem lennék itt neki ugrana...de mi a baja? Ők nem barátok?

-Ez mi volt?-Kérdeztem.

-Semmi...csak nem bírom a srácot.-Mondta semleges hangnemben.

-De ti nem barátok vagytok?

-Összevesztünk.

Úgy láttam jobb hogy ha nem faggatom tovább.

Miután végeztünk az első pár órával elmentünk az ebédlőbe. Sorbaálltunk.

-Amúgy...-Kezdett bele Kuro én pedig felé fordultam.-Hallottam mikor azt mondtad hogy nem tudod mikor születtél....

-Nem akarok róla beszélni.-Éppen én kerültem a sorra kiválasztottam a kajám és elindultam a fiúk asztalához. De Kuro egyből utánam jött ős is a kajájával.

-Kérlek Kíra...biztos tudod hogy mikor van.

-Ah...nem, nem tudom. Sose ünnepeltük az én születésem hisz ők azt akarták hogy meghaljak. Csak a bátyámét ünnepeltük.

-Van egy ötletem!-Leültünk a többiekhez.-Na srácok figyeljetek...mivel tudjuk hogy Kíra nem tudja mikor van a szülinapja...arra gondoltam mivel úgy is itt lesz lassan a nyári szünet..legyen a nyári szünet első napja Kíra szülinapja.

-Oké!

-Benne vagyunk!

Egyezett bele mindenki és nagyban örömködni kezdtek.

-Neked megfelelne?-Nézett rám Kuro.

-Meg.-Mosolyogtam.-De semmi nagy hűhó nekem az is elég ha veletek ünnepelhetem.

Hirtelen mindenki lefagyott. És úgy néztek rám mint aki meghülyült.

-Jól hallott hogy Kíra örül hogy velünk tölti a szülinapját...vagy csak képzelődöm?-Kérdezte Seth.

-Oooh Kíra szeret minket.-Vékonyította el a hangját Ahs.

-Na hagyjatok!-Nevettem fel de mire feleszméltem mind engem öleltek.-Befejeztétek?-Kérdeztem.

-Jó akkor Június 16. Kíra szülinapja!-Mondta Kuro.

Aztán végre leszálltak rólam. Megebédeltünk és elindultunk az órára.

---

Ezek után az életünk meglehetősen átlagossá vált. Tanultunk, ettünk, dolgoztunk, edzetünk és edzetünk a röpire. Ezekből állt a napunk. És eljutottunk oda hogy már csak egy hét és itt a szülinapom.

De ami most fontosabb Zender Night az edzőnk lett. Szóval most úgy edzünk mint a gépek mivel holnap itt lesz az első meccsünk.

Zender felekésített arra hogy a vegyes csapatoknál általában csak fiúk vannak és hogy valószínűleg belém fognak kötni. De persze úgy is ők fogják húzni a rövidebbet. És megbeszéltük hogy én csak akkor megyek a pályára ha nagy baj van...mert még mindig féle hogy megölök valakit a lecsapásommal.

-Mind agyalsz?-Nézte a plafont Kuro miközben megsimogatta a vállam.-Most éppen az ágyon vagyunk összebújva.

-A meccsen.

-Biztos nem akarsz te kezdeni.

-Biztos...de örülnék ha nem kellenék mert az azt jelenti hogy bajban vagytok.

-Megígérem nyeri fogunk még ha te nem is leszel a pályán..de legalább a kispadról majd szurkolsz és csodálsz engem.

-Persze mindenféleképpen.-Forgattam meg a szemem.

Más nap reggel bepakoltuk az edzés cuccunkat és még gyorsan csináltam a srácoknak reggelit hogy legyen erejük.

-Srácok kaja!!!-Kiabáltam el magam és már jöttek is.-Egyetek hogy nyerhessünk.

Aztán Charles is megjelent.

-Neked is csináltam.-Tettem le a tányért és ő is leült.

Charles és Zender kísér minket a meccsre ami fura mert Charles egyszer sem látott minket még játszani szóval remélem őt is sikerül meglepni.

Kintről hallottunk dudálást és tudtuk hogy Charles meghozta a kisbuszt. Igen a meccs miatt kibéreltünk egy kisbuszt.

Gyorsan felkaptam a vállamra a táskát és vártam hogy Kuro is ezt tegye. Kivételesen elhozom Danger is. Rá is tettem egy nyakörvet és a pórázt...nem nagyon örült neki de ha egy ekkora kutyát póráz nélkül látnak tuti megijednének.

Végre Kuro is elkészült és el is indultunk. De hirtelen megfogta a táskám szárát.

-Adjad viszem én.-Mosolygott rám. Én pedig visszamosolyogtam és hagytam hogy levegye a vállamról a táskát.

Aztán egyesével beszálltunk a buszba. Danger a lábamnál feküdt el, Kuro pedig mellém ült. Aztán összekulcsolta a kezünket.

Fura. Nem gondoltam volna hogy ennyire nyálas vagyok hisz jól esik a keze az én kezemen...ha visszagondolok a régi énemre álmaimban sem mertem volna gondolni hogy valaha szerelmes leszek.

De megtörtént...csak ha ki is tudnám mondani.