Meghoztam az új részt :)

Másnap korán keltünk a suli miatt Kírával egyszerre keltünk.

-Kuro..

-Hm? Fordultam felé miközben felvettem egy pólót.

-Csak képzelődök vagy ez a kutya tényleg kétszer akkora mint tegnap...

-Biztos csak képzelődsz...annyira zavarba jöttél hogy veled aludtam biztos elkezdtél hallucinálni.

-E-Egyáltalán nem jöttem zavarba...és különben is visszavehetnél az egodból.

-Minek ha így is elolvadsz tőlem.

-Csak szeretnéd.-Oh Kíra rossz irány...

-Oh igen?-Hihetetlen sebességgel szeltem át a kettőnk közötti távolságot. Ő hátrált de végül a falhoz ért.

Most nem menekülsz Kíra.

Egyik kezem a falnak támasztottam a feje mellett. A másikkal pedig az álla alá nyúltam és kényszerítettem hogy rám nézzen teljesen elpirult. Istenem azok a szemek...

Ekkor hirtelen az ajtó kivágódott és Ahs lépett be.

-Megyünk át a suli épületébe. Jöttök?-A mondat végére lefagyott mert meglátta a helyzetünket.

Utálom hogy Kíra leleményes...

-Igen.-Vágta rá. És kirúgta a lábam így hátraestem ő pedig elsétált egy diadalmas mosoly kíséretében. És még az Álomőrző is utána ment. Lassan feltápászkodtam és én is utánuk mentem.

#Kíra#

Félek...félek mert nem tudom mit érzek Kuro iránt...szeretem ha a közelemben van de félek mikor már túl közel van.

De szerencsére Ahs megmentett és egyből kislisszoltam a szobából.

-Ez mi volt?-Kérdezte.

-Kuro...

-Biztos nem akarsz vissza menni?-Kezdett el nevetni.

-Fogd be Ahs!-Löktem meg a mellkashát.

És elindultam lefele nyomomban a kutyával.

Mikor leértem megláttam Charlest.

-Charles!

-Igen?

-Most mondd meg őszintén ez a kutya kétszer akkora lett mint tegnap nem?-Néztem rá. De a reakciója...ideges volt.

-Nem...amúgy szerintem adhatnál neki egy nevet fura hogy csak kutyának hívod.-Tudom hogy hazudott...felgyorsult a szívverése. Halottam...akaratlanul de hallottam.

-Charles...mi van ezzel a kutyával?-Néztem rá várakozóan.

-Mi-mi lenne?-Egyre gyorsabba a szívverése.

-Charles tudom hogy nem mondasz el valamit.

-Jó...-Sóhajtott.-Majd elmondom suli után addig találj ki neki egy nevet. És őt hagyd itt.

Majd elment.

Remek...

Ránéztem az állítólagos kutyára majd kisétáltam az épületből de nem engedtem hogy az a kutya vagy mi kövessen. És elindultam a suliba.

Már szerencsére tudom hogy hol lesz az órám...matek a 2. emeleten.

Miután megérkeztem a terembe leültem. Nemsokkal később a fiúk is megérkeztek.

Aztán becsengettek és megjött a tanárnő. Szoros kontya tuti elszorítja a vérkeringését mert elég idegbeteg szokott lenni.

Most komolyan mire jó a matek? Én sose értettem és biztos hogy nem fogok egy boltba úgy bemenni hogy lg(x- 6) + lg(2x - 14) = 3 - lg 25 kenyeret kérek...

Szóval csak ültem az órán és bámultam ki a fejemből. 

Aztán megszólalt az életmentő csengő. A szünetben úgy döntöttem hogy kimegyek az udvarra.

Le is ültem egy árnyékos padra és elővettem a kis rajzfüzetem. Aztán megláttam hogy a kosárlabda pályán kosarazik két fiú. Nagyon intenzív volt a játékuk pedig csak ketten voltak. Nem tudtam levenni a szemem róluk. Magasak voltak és nagyon jól játszottak hirtelen megszólalt az egyik srác akinek kék haja volt.

-Hé, új lány! Ha ennyire bámulsz minket akkor vagy fizetsz vagy beállsz te is.-Mosolygott rám egy félmosollyal a kékség.

-Rendben beállok.

-Várj komoly?-Nézett rám értetlenül a kékség.

-Igen komoly. Bár még nem kosaraztam...

-Ne aggódj majd vissza fogjuk magunkat.-Nevetett a vöröske.-Amúgy Kagami nyújtotta a kezét a vörös. Hatalmas volt a keze.

-Kíra.

-Ő pedig Aomine.-Csapkodta meg a kék hajú fejét.

-És hogy lesz, ti ketten ellenem?-Húztam félmosolyra a számat. Erre mindketten felnevettek.

-Túl sok lennénk mi neked...először elennem majd utána Kagami ellen.-Mondta Aomine.-Már ha le tudsz győzni. -Provokál...

-Vegyem kihívásnak?-Kezd tetszeni ez a dolog.

-Hát neked kihívás lesz...nekem csak bemelegítés.

-Ooh...nem tudod kivel húzol ujjat...-Mondtam fenyegetően.

-Te mondtad még nem kosaraztál.-Nevetett.

-Igen, de gyorsan tanulok.

-Na kezditek vagy teadélutánt tartotok?- Mondta unottan Kagami.

-Lányoké az elsőbbség.-Mondta és felém dobta a labdát amit elkaptam. Elkezdtem pattogtatni a labdát majd Aominéra pillantottam. Amit a szemébe láttam...vadság. És ez tetszett.

Próbáltam felidézni ahogy Aomine és Kagami játszott egymás ellen.

Kiléptem balra majd gyorsan jobbról indultam és vezettem a labdát már majdnem dobó helyzetben voltam de Aomine villámgyorsan előttem termet.

Így megpróbáltam ugyan azt a mozdulatot bevetni de nem ment...így eszembe jutott amikor Kagami egy hárompontost dobott. Egyet gyorsan hátraléptem és rádobtam de sajnos nem ment bele.

-Biztos hogy először játszol?-Kérdezte Aomine

-Igen..és ti biztos hogy profik vagytok?-Nevettem fel.

-Ohh ez fájt.-Nevetett Kagami.

-Milyen nagyra vagy magaddal pedig be se dobtad.-Gúnyolódott Aomine.-De ha ennyire akarod akkor nem fogom vissza magam.

-Oké én se fogom.

-Kagami dobd be.-Mondta Aomine.-Bár eléggé alacsony vagy szóval tuti én fogok először kosarat szerezni.

-Csak szeretnéd..

Kagami besétált a pályára. Aominével már ugrásra készen állva vártuk hogy dobja.

Majd végre feldobta mi pedig egyszerre ugrottunk Aominével. Hiába volt magasabb én nagyobbat ugrottam így én értem el a labdát.

-Mi a...-Ámuldozott Aomine. Majd gyorsan elkezdtem vezetni a labdát de az utamba került.

De gyorsan kikerültem. Mindig az utamba került de mindig kikerültem majd próbáltam rádobni de megint nem ment be és Aomine gyorsan megszerezte a lepattanó és egyből elkezdte vezetni de én nem engedem el őt. Elég kerültem. Láttam szemében a meglepőrőtséget mert ő is nagyon gyors.

Szerintem már egy jó ideje játszhattunk ezért kifulladva lihegtünk a pályán az állás 0:0 volt még mindig. Aominére néztem aki mosolygott..és ezután vettem észre hogy én is mosolygok.

-Kíra.-Hallottam egy ismerős hangot és hátrafordultam.

Kuro volt mögötte a srácokkal.