#Kuro#

Kíváncsi voltam hogy mi lehet azokban a zacskókban. Így hát nem sokkal később Kíra után indultam. Le a lépcsőn.

Aztán fényt láttam az egyik helységben...a konyhában. Elindultam a fény irányába ám mikor beértem a konyhába nem láttam Kírát. Ezért elindultam a pult felé ekkor megláttam hogy a földön ül és halkan sír ölében az Álomőrzővel.

-Kíra?-Hajoltam át a pulton így teljesen láttam az arcát.

Egyből felugrott és letörölte könnyeit.

-Mit keresel itt?-Kérdezte sírós hangon.

-Csak nem főzni próbálsz?-Húztam félmosolyra az ajkaim.-Nem sikerült és elkezdtél sírni?

-Komoly...ilyennek ismersz? Különben is bekötött szemmel is tudnék főzni.

-Tudsz főzni?-Kérdeztem hitetlenül.

-Igen...még..anyám tanított meg.-És ekkor már összeraktam miért sírt.

Megkerültem a pultot és odamentem hozzá. Majd megsimogattam az arcát.

-Nem szégyen a sírás...-Mondtam halkan.

Fura volt...olyan törékeny mintha nem is Kírát látnám. Olyan mintha egy átlagos tini lány lenne akinek az a legnagyobb problémája hogy elhagyta a pasija...

Magamhoz húztam és megöleltem.

-Kuro...mikor nem fog fájni?-Kérdezte sírva.

-Nem tudom Kíra...de mi itt vagyunk neked...

---

#Kíra#

-Ha elmondod bárkinek is hogy sírtam...-Kezdtem bele.

-Tudom...akkor kiherélsz.

-Most pedig menj nehogy a többiek is ide jöjjenek.

-Oké...de tudod törpe...egyszer megtanulhatnád eldobni ezeket a maszkokat...-Fogta magát és elment.

Tudom...én is szívesen eldobnám. De akkor teljesen átjárnak az érzelmek és az érzelmek gyengévé tesznek.

Végül folytattam a főzést és be kell valljam eléggé jó lett.

-Srácok csináltam kaját.-Kiáltottam el magam.

Nem sokkal később hallottam a sietős lépteket.

-Jól hallottam kaja?-Dugta be a fejét Leroy.

-Jól bizony.-Tettem le az utolsó ételt az asztalra.

-Wow ez nagyon jól néz ki.-Halottam meg Kai hangját is.

És végül mindeni leült.

-Mióta tudsz te főzni?-Kérdezte Seth.

-De ami fontosabb nem mérgező ugye?-Cukkolt engem Kuro.

-De csak is a te kedvedért.-Néztem Kurora.

Charles vett először. És már egyből repetát kért.

-Ennyire jó?-Kérdezte Leroy és ő is megkóstolta.-Hmmm ez mennyei.

Végül mindenki elkezdett falatozni.

-Amúgy...minek köszönhetjük ezt a vacsorát?-Nézett rám Charles.

-Először is azért mert szeretném ha jobban megismernénk egymást...hogy jó csapat legyünk.

Mindenki rám nézett.

-Szóval srácok szeretném hogy bízni tudjatok bennem és én is bennetek szóval...-Elindultam a hűtő felé.-Ezért is vettem pezsgőt...

Mindenki ujjongani kezdett. Kibontottuk a pezsgőt és mindenkinek öntöttem majd én is leültem az asztalhoz.

-Akkor a csapatra.-Mondta Kai és felemelte a poharát. Én pedig elmosolyodtam és én is felemeltem a poharam.

-A csapatra.-Mondtuk egyszerre és koccintottunk.

---

Estig beszélgettünk. Majd mindenki elindult a szobájába. Így mi is Kuroval. A kutyát a kezembe tartva sétáltunk a szobánk felé.

-Be kell valljam törpike...egész jól tudsz főzni.

-Mondták már.

Bementünk a szobába.

Elkészültem és befeküdtem az ágyamba. Kuro már elaludt. Ekkor a kutya elkezdett nyüszíteni.

-Shhh...maradj már te a földön alszol...-De csak nem hagyta abba így kénytelen voltam be invitálni az ágyamba.

Aztán fordultam egyet az ágyon és reccs...

az ágy összedőlt alattam...

Most komoly? Ennyire dagadt lennék?

Kikecmeregtem az ágyból és karjaim közt szorongatva a kutyát Kurohoz settenkedtem és elkezdtem a vállát bökdösni.

-Kuro...hé..hallod...?-Suttogtam.

-Mi van?-Fordult felém.

-Ö-Összedőlt az ágyam...

-Mi van?-Nevetett.-Ennyire dagadt lennél.

-Csak fogd be és szoríts nekem helyet!-Mondtam halkan de dühösen.

-Az enyém is csak egy személyes...

-Ahh...jó akkor átmegyek Leroyékhoz hátha nekik nagyobb az ágyuk...

#Kuro#

Őszintén nagyon örültem hogy Kíra ilyen balszerencsés mert így velem kell aludnia...

  -Ahh...jó akkor átmegyek Leroyékhoz hátha nekik nagyobb az ágyuk... -Amikor ezt meghallottam nem gondolkodtam megragadtam a csuklóját és magam mellé rántottam. 

Az ágyon csak úgy fértünk el ha kis kifli nagy kifli alakban alszunk. Átkaroltam Kíra csípőjét hogy jobban elférjek. Tudtam hogy zavarban van mert minden porcikája megfeszült.

#Kíra#

Teljesen meglepődtem Kuro mozdulatán...ráadásul ekkor jöttem rá hogy ő félmeztelenül alszik...és mikor átkarolta a csípőmet a pulzusom kettőszázra ugrott.

De valahol még is biztonságérzetet adott. Hogy itt van velem és megvéd.

#Kuro#

Megvártam míg Kíra elalszik...mert őszintén nem voltam biztos ebben az Álomőrzős dologban..lehet nem is használ és ha ez igaz lenne akkor itt akarok lenni mellette.

Ekkor megláttam egy arany csikot a levegőben ami Kírától az Álomőrzőig tartott. 

Mintha egyfajta kötelék lenne. Ránéztem Kírára aki nyugodtan aludt...úgy látszik még is tud valamit ez az eb.

Ebben az aranyozott fényben még gyönyörűbb Kíra. Kezem összekulcsoltam az övével...és végül én is elaludtam.