IGEN! Végre új rész! Tudom elég régen nem volt...na de nem is húzom tovább az időt jó olvasást :)

#Kíra#

Mikor felébredtem megláttam az ölemben Kurot. Őszintén...örültem. És valahogy így hogy alszik ártatlannak tűnik és aranyosnak.

Nem bírtam ki hogy ne túrjak a hajába. A haja olyan fekete mint az enyém. Nagyon selymes.

Hirtelen valami furcsa érzést éreztem a hasamban...mi lehet ez?

De még egy kérdés foglalkoztat, mit keres itt az ölemben Kuro?

Aztán el is kezdett mocorogni és kinyitotta a szemét majd rám mosolygott.

-Mit keresel te itt?-Néztem rá dühösen.

-A fiúk elmentek és én itt maradtam vigyázni rád.

-Te? Rám?-Nevettem fel.

-Igen. Lehet hogy vámpír vagy de nem tudod megvédeni magad.-Mondta határozottan.

-Ja persze..-Forgattam meg a szemeimet.-És hova mentek a többiek?-Kérdeztem.

-Hogy hova?-Vakarta meg a tarkóját.-Elmentek jó helyet kereset osztálykirándulásra.

És ekkor toppantak be a többiek.

-Oh Kíra fent vagy-Kérdezte mosolyogva Charles.

-Ö...Igen?-Néztem furán Charlesre.

-Na? Megtaláltátok a jó helyet az osztálykirándulásra?-Kérdezte Kuro.

-Óó...igen, persze az osztálykirándulás! Igen megtaláltuk szóval öltözzetek mert megyünk az első osztálykirándulásunkra!-Mondta Charles.

---

Miután gyorsan felöltöztünk elindultunk. És egy gyönyörű erdőnél kötöttünk ki.

És elkezdtünk túrázni. Egyszer csak mellém jött Kuro.

-Figyelj...én...izé.-Vakarta meg a tarkóját. Majd mély levegőt vett.-Sajnálom hogy akkora paraszt voltam veled...csak.

-Várj te most bocsánatot akarsz kérni?-Kerekedett el a szemem.

-Igen...

Fú ehhez én nem vagyok hozzá szokva.

-Ne tedd.

-Hogy mi?-Nézett rám értettlenül.

-Ne kérj bocsánatot!!-Majd gyorsítottam a lépteimen de ő megfogta a csuklóm.

-Mi bajod?-Nézett rám szúrósan.

-Semmi csak hagyj!-És előrébb mentem de most már nem fogta meg a csuklóm pedig egy kis részem remélte.

#Kuro#

Ezt nem hiszem el...megint elszúrtam. Pedig csak bocsánatot szerettem volna kérni.

Idegesen mentem Ash mellé.

-Nem úgy volt hogy nem érdekel?-Kérdezte tőlem.

-Nem is.-Beletúrtam a hajamba.

-De nagyon be jön neked.-Nevetett.-Épp ezért nem próbálkozok be nála...mert akkor tuti belém esne és akkor neked már nem is lenne esélyed.-Nevetett és hátraveregetett.

-Ja biztos beleszeretne az egódba...-Forgattam meg a szemem.

-Ezt pont tőled nem akarom hallatni...de szerintem beszélj vele.

-De nem akar.

-Akkor intézd el hogy akarjon.

Hirtelen beugrott egy tökéletes terv.Újra Kíra mellé sétáltam. Aki egyből szúrósan nézett. Én pedig elővettem a legártatlanabb mosolyom majd amikor nem figyelt kigáncsoltam.

-Elesett!Majd utánatok megyünk!-Szóltam Charlesnek.

-Oké! Akkor előre megyünk!-Miután egy kicsit eltávolodtak Kíra megszólalt.

-Bunkó.

-Te nem akartál beszélni.-Vontam vállat.

-Remélem örülsz mert kiment a bokám!-Morgott.

-Ha te nem akarsz velem beszélni én teszek róla hogy beszélgessünk kerül amibe kerül.

-Miért nem utálsz mint eddig? Az úgy is olyan jól megy.-Forgatta meg a szemeit és nagy nehezen felállt de mikor elindult orra bukott.

Elsétáltam és leguggoltam a hátamat mutatva.

-Majd én viszlek.-Mondtam és vártam hogy belém kapaszkodjon.

-Kösz de tudok sétálni.-Nevetett.

-Ja aztán majd a nyakadat is kitöröd...-Forgattam meg a szemeimet.

-Jó...legyen.-Nagy nehezen beadta a derekát. Kezeit átkulcsolta a nyakam körül én pedig átfogtam a kezeimmel a lábát aztán felálltam.

-Sokkal könnyebb vagy mint gondoltam.-Nevettem erre Kíra fejbe vágott.

-Tuskó.-De én csak nevettem. -És miről akarsz beszélgetni?-Kérdezte és közelebb húzódott hozzám hogy aljon. Amit őszintén egyáltalán nem bántam.

-Miért nem fogadtad el a bocsánatkérésem?

Sokáig hallgatott. De végre megszólalt.

-Mert ez fura.

-Mi?

-Hogy bocsánatot kértél...még soha nem kért tőlem senki bocsánatot és nem tudtam hogy hogy reagáljak.

-Ezért besértődtél rám...végül is tök logikus.-Hangomból áradt az irónia.

-Ahh...jó bocsánat! Most boldog vagy?

-Hogy mi, nem halottam?-Kérdeztem vissza pimaszul.

-Jó tegyél le!

-Naa csak húzom az agyad!-Nevettem.

-Vettem észre.-Nem láttam de fogadni mernék hogy megforgatta a szemeit.

-Jó most én kérdezek.-Jelentette ki.-Miért aludtál az ölemben?-Amint ezt a kérdés meghallottam valami jó hazugságon törtem a fejem. De végül csak ennyire jutotta.

-Mert ott jobb volt aludni.

-Az ölemben?-Basszus ekkor esett le hogy mit mondtam és éreztem hogy teljesen elpirultam. És azt is éreztem ahogy Kíra a hátamnak dönti a fejét...

#Kíra#

-Miért aludtál az ölemben?-Már nagyon kíváncsi vagyok.

-Mert ott jobb volt aludni.

-Az ölemben?-Valakinek jól esik a közelségem? Valakinek jobb úgy aludni hogy én ott vagyok? Teljesen elpirultam.

Ugye bízhatok benne?-Legszívesebben ezt kérdeztem volna meg tőle...de tudom hogy ő nem bírja a vámpírokat...ráadásul itt ez a fura érzés amit csak ő vált ki belőlem. Végül feladtam a gondolkozást és fejem a hátának döntöttem.

-Még senki se mondott ilyet nekem...Köszönöm.-Az utolsó szót már suttogtam de ő meghallotta.

-Szívesen.-Ha lehet még jobban elpirultam...szerintem olyan lehetek mint egy rák.

Ekkor meghallottam valaki lépteit.

-Hé srácok! Mi történt?-Jött felénk Leroy.-És...miért vagytok ennyire pirosak?-Nézett ránk értettlenül.

Várj...ez azt jelenti Kuro is...? Ő is elpirult?

-Bocs, siettünk ezért vagyunk pirosak csak Kírának kiment a bokája.

-Ja értem. Engem küldött vissza Charles szóval kövessetek!

De előtte még lelassított hogy velem egy vonalban legyen és felmutatta a hüvelyk ujját és kacsintott. Majd elénk ment. Én pedig újra Kuro hátához érintettem a fejem.