Sziasztok itt az új rész! Ki mit gondol Kuro és Kíra kaocsolatarol? 😏😏

#Kuro#

Miután becsuktam az ajtót elfeküdtem az ágyamon és a plafont kezdtem el nézni. Majd Ashre pillantottam aki nevetett.

-Tuti bejön neked.-Fogta nevetve a hasát.-És te is neki.

-Nekem nem jön be!-Éreztem hogy kezdek elpirulni és ezt onnan is tudtam hogy Ahs jobban nevetett.

-Ha neked nem jön be majd én lecsapok rá hisz azok a lábak...-Ahs ajkaiba harapott.

-Nyugodtan haver!-Ezt mondtam....de még is éreztem valami keserű ízt a számban.

Aztán hirtelen kivágódott az ajtó és Kíra lépett be a térdig érő pólójában, szája habos a fogkrémtől és a fogkefétől alig lehetett hallani hogy mint mond..

-Kösz.-Szűrtem ki nehezen. Majd felém dobta a tubust amit a jó reflexeimnek köszönhetően elkaptam. Láttam hogy Kíra egy kicsit meglepődött. Majd megfordult a kilincs után nyúlt és ekkor elforgatta egy kicsit a fejét. És megláttam egy féloldalas mosolyt. 

Ennek most örülnöm kéne?

Majd kiment és becsukta az ajtót.

Aztán mi is fogat mostunk és lefeküdtünk.

Bár Ahs hamar elaludt én csak feküdtem az ágyamban és a plafont néztem. Valamiért csak Kíra járt a fejemben. És csak mosolyogtam.

#Kíra#

Miután sikeresen visszaadtam a fogkrémet Kuronak befeküdtem az ágyba. Charles már aludt. Én pedig a plafont bámultam mosolyogva. Majd felemeltem azt a kezem amelyikkel megérintettem Kuro hasát és újra lepörögtek előttem az események és kezeimet elpirult arcomra raktam.

Mi van velem?

Végül nagy nehezen sikerült elaludnom.

#Charles#

Éppen aludtam mikor hangokat halottam kinyitottam a szemem. Kíra hangját halottam felé fordultam és láttam hogy nagyon mocorog és sikoltozik.

Rémálom?

Persze hisz az átváltozása óta ez az első hogy alszik...

Felkelltem és odamentem hozzá. Próbáltam felébreszteni. Beszéltem hozzá de semmi. Ekkor megfogtam a csuklóját.

-Charles te vagy az?-Hallottam Rei hangját a fejemben.

-Igen de hogy...?

-Nem tudom de ki kell használnom! Figyelj Kíra szenved, rémálmai vannak amiben folyton megöli a szeretteit. És hiába próbálom szólítgatni nem reagál a hangomra.-Mondta Rei.-Ez valószínűleg valami mellékhatás...az átváltozás mindenkire másképp hat. De van még remény.

-Mi az?-Kérdeztem aggódva.

-Lucifer csak a vámpírokat akarta átküldeni a kapunk ebbe a világba de ez a varázslat még neki is sok volt így elvesztette az uralmat a varázslat felett...így sok más lény is átjött. Ez jó is meg rossz is...jó mert van egy faj ami segíthet Kírán...a rossz...

-Hogy nem biztos hogy csak a vámpírok az ellenségeink.

-Pontosan. A fajta amit kerestek az egy Alomőrző olyan mint nálatok a kutya csak ez nagyobb és bundásabb. Fontos hogy kölyöknek kell lennie hogy jól kijöjjön Kírával..de ez nehéz mert az Alomőrző választja a gazdáját nem fordítva....és Kíra az álmát el fogja felejteni ezért ne hozzátok fel neki ezt az egész Álomőrzős ügyet.

-Értettem. Valakit itt hagyok Kírával mi pedig többiek felderítjük hogy hol találunk Álomőrzőket így majd napközben odamegyünk Kírával hátha megtaláljuk az ő Álomőrzőjét.

-Ez egy remek terv.

Amint Rei kimondta elengedtem Kíra kezét és felébresztettem a fiúkat. 

-...értettétek?-Kérdeztem miután elmeséltem a dolgokat nekik is.

-Igen.-Mondták egyszerre.

-Én maradok Kírával.-Mondta Kuro amint meglepődtem mert Kírával megölik egymást de végül belementem.

-Rendben. A többiek hozzák a fegyverüket indulunk!

#Kuro#

Miután a többiek elmentek odahúztam egy széket Kíra ágyához. Most éppen nyugodtan alszik. Csak néztem a békés arcát. Majd mellkasára vándorolt a tekintem. Egyenletesen lélegzik.

De hirtelen elkezdett mozgolódni, fejét ide-oda rázni. Megfogtam a kezét.

-Shh! Nyugi Kíra.-Simogattam a kézfejét. De semmi.

Hirtelen minden fehérlett és arra ébredtem hogy Rei pofozgat.

-Végre!-Szólalt meg.

Felültem és már tudtam hogy hol vagyok...Kíra fejében.

-Hogy kerültem ide?

-Kíra nem tudja irányítani az erejét így én se és most valahogy idekerültél...de ez jobb is mert valamit mutatnom kell.

Rei elindult igazából nem tudom merre de követtem. Aztán megláttam ahogy Kíra ott ül a semmi közepén és szenved. 

Egyből felé indultam de Rei megfogta a csuklóm.

-Várj. És figyelj.

Hirtelen Megjelent egy ember Kírával szemben. Kíra felnézett rá.

-Thomas?-Nézett könnyes szemekkel a fiúra. Majd hirtelen a fiú mellett megjelent még egy ember. 

-Mason?

Majd még egy de ez már egy nő volt.

-A-Anya?

Majd mind a három személy fegyvert fogott Kírára.

-Ne..nenenene!-Kiabáltam és odafutottam Kírához. Szembe ültem vele és átöleltem. De ő nem reagált majd Rei teremt mellettem.

-Én is próbáltam de nem érzékel minket...

Szemeim könnybe lábadtak. Végül Reivel arrébb mentünk.

-Nem gondolod hogy igazságtalan hogy mi miattad haltunk meg te meg boldogan éled az életed?-Szólalt meg azt hiszem Thomas.

-De...-Szólalt meg Kíra.

-Még jó hogy nem a vér szerinti lányom vagy mert nem tudnám elviselni hogy egy szörnyeteg vagy!-Szólalt meg az anyja. Nekem meg ökölbe szorult az öklöm.

-Gyenge vagy Kíra...-Sóhajtott Mason.

Aztán mikor már majdnem meghúzzák a ravaszt feltűnik Kíra vámpír énje és megöli őket.

-NE! NE KÉRLEK!-Kiabálja Kíra.-HAGYD ABBA! NE ÖLD MEG ŐKET!!-De a vámpíré éne nem hallgat rá.

Majd a vámpír leguggol Kíra elé és farkas szemeznek.

-Csak azt tettem amit te is akartál.

-NEM! ÉN SOSE AKARTAM EZT!

-Még is meg hal körülötted mindenki...hozzá kel szoknod egy szörnyeteg vagy.-Azzal felállt és eltűnt a ködben. Kíra zokogni kezdett.

Megszakadt a szívem. 

-Ő mindig így szenved?-Kérdeztem Reitől.

-Igen. Mindig magát okolja a szerettei halálért.

-És hogy hogy nem őrül meg?

-Hát eléggé edzett az idegrendszere.-Mondta szomorúan.-Nos ideje vissza menned.

-Igen..-Sóhajtottam. Újra odamentem Kírához átöleltem.

-Tudom hogy nem érzékelsz de ne aggódj megszabadítunk a rémálmoktól még ha bele is döglünk!-Megpusziltam a homlokát.

---

Aztán Újra a szobában voltam Kírával. Csodálom ezt a lány hogy ennyi mindent kibír, és szégyellem magam mert olyanokat vágtam a fejéhez. Fogtam  a kezét és az arcát néztem.

-Itt leszek neked! Nem foglak elhagyni!