Sziasztok! Meghoztam az új részt. És BOLDOG SZÜLINAPOT CzifrikTitanilla <3 ^3^

 #Kíra#

Hogy hova megyek? Fogalmam sincs...csak el akartam menni a suliból erre most itt vagyok egy hegyen és nézem a várost.

És gondolkodok...

  "-Miért nem tudod elmondani a múltad? Te is vámpír vagy és azt mondod utálod őket...hogy bízzunk meg benned ha ugyan olyan vagy? "

Hülye Kuro...szerinted én akartam vámpír lenni? El se tudod képzelni milyen ha olyan vagy amit utálsz...

  "-Igen? Miért szerinted nekik nem? Bassza meg! Megöltek a családjukat ezek a dögök!  "

Nekem sose volt családom...de annyi idő után végre lett egy...de azt is megöltek...Szerinted nem tudom mit éreznek?

Egy hatalmasat ordítottam le a szikláról mérgemben.

Majd a mögöttem lévő falhoz sétáltam és elkezdtem ütögetni...fájt.

Egy határozott mozdulattal lyukat ütöttem a falba. Tényleg olyan vagyok mint egy szörnyeteg...

-Kíra!-A hang ismerős volt és egyből megfordultam.

-Mondtam hogy ha valaki utánam jön megölöm....Charles minek jöttél ide? És hogy találtál meg?

-Tudom hogy engem sose ölnél meg...és beszélni jöttem veled. Nem ülünk le?-Mutatott a lépcsősorra amin feljöttem. Nem szóltam semmit csak leültem az első lépcsőfokra.-Hmm nem először beszélgetünk így.-Utalt arra amikor az árvaháznál beszélgettünk.

-Miért jöttél?-Tértem a lényegre.

-Tudom hogy nem szívesen beszélsz a múltadról de meg kell őket értened...

-Miért? Mert én egy undorító vérszívó vagyok és nem érdemlem meg a bizalmukat?

-Nem erről van szó...de képzeld bele magad az ő helyzetükbe...te hogy reagálnál ha neked kéne megbízni egy vámpírban?

-Valószínűleg megölném.

-Pont ez az...de ők csak annyit kértek hogy meséld el a múltad...ráadásul nem azt akartad hogy hogy egyszer egy jó csapatban harcolj? És egy jó csapathoz elengedhetetlen a csapat munka. A csapatmunka pedig a tagok bizalmán alapszik. És tudom nehéz volt hátrahagyni a barátaidat főleg ha olyan barátod van mint Nisz.. -Mosolygott rám mindent tudóan.

-Még is honnan...?

-Én mindent tudok. Figyelj tudom hogy nehéz új barátokat szerezni...de nem véletlenül választottunk titeket. Mind a hatan képzettek vagytok harcban és egy dolog közös bennetek mindannyian utáljátok a vámpírokat...hogy is megy manapság? Az már igazi barátság ha ugyan azt utáljátok nem?-Elnevettem magam.

-Jó igazad van...de mielött visszamennénk el tudnál vinni az árvaházhoz?

-Miért?

-Mert te mondtad hogy le kell mondanunk az eddigi életünkről...gondolom azért hogy akiket szeretünk ne keveredjenek bele...de az árvaháznál még meg kell beszélnem valakivel valamit...

-Zane igaz?-Nézett rám Charles.

-Igen.-Sóhajtottam.

-Rendben, menjünk.

---

Nem sokkal később már az árvaháznál voltunk. Kiszálltam a kocsiból.

-Nem jössz?-Néztem Charlesre.

-Nem...majd itt megvárlak.

Kopogtam és Emily nyitott ajtót. Miután beengedett megkerestem Zanet. És leültünk az ebédlőbe beszélgetni.

-Azta el se hiszem hogy itt vagy!-Mosolygott.-Meddig maradsz?

-Figyelj Zane...

-Oh biztos nem sokáig de szólni kéne a kicsiknek is biztos nem bánnák ha miattad ébrednének fel. És akkor újra együtt lehetünk és...

-ZANE...figyelj már rám.-Csaptam rá az asztalra.-Fontos dologról szeretnék beszélni...én nem maradok...csak azért jöttem hogy elköszönjek.-Fogtam magam és lekezdtem levenni a gyűrűt az ujjamról.-És jelenleg nem lehetek a testvéred.

-Mi? Ugye nem akarod vissza adni? Ugye nem akarsz elhagyni? Megint? Mondd hogy nem...

-A te érdekedben Zane...

-MI?! AZ ÉN ÉRDEKEMBEN? EZZEL AKAROD MAGAD NYUGTATGATNI? HOGY AZ ÉN ÉRDEKEMBEN???-Akadt ki.

-Igen..tudom nehéz megérteni de jobb ha most nem vagy a közelemben..

-Ez azért van mert nem vagyok erős?-Nézett rám szomorúan.

-Nem dehogy is! Csak meg akarlak védeni...-Mondtam halkan.

-Megvédeni? Én vagyok az idősebb nekem kéne téged! Kérlek ne menj Kíra...

-De muszáj. Mert egy szörnyeteg vagyok.

-Dehogy is! Csak megöltél pár embert de azért mert muszáj volt...

-NEM ERRŐL BESZÉLEK!-Átváltoztam.-Azért nem lehetek a testvéred mert vámpír vagyok és nem lennél mellettem biztonságban.

-Ha erősebb lettem volna...akkor nem történt volna ez veled...-Mondta.

-Már mondtam nem a te hibád...hanem az enyém...mert vesztettem.

-Te? Vesztettél egy harcban?-Erőltetten nevetett.

-Igen..de most már mennem kell...Ég veled Zane.

-NE! Ne merd nekem ezt mondani! Viszlát Kíra! Nem ég veled!!!!

-De Zane...Ég veled.-Felálltam és kimentem.

Amint kiértem elkezdett zuhogni az eső. Sietősen beszálltam a kocsiba.

-Mehetünk.-Mondtam és Charles beindította a kocsit. Még visszanéztem Zanere aki megsemmisülve állt a zuhogó esőben.

De így jobb lesz neki még ha ő nem is így gondolja.

-Jól vagy?-Kérdezte Charles.

-Persze csak családi gondok...

Nem sokkal később visszaértünk a suliba és vissza mentünk a teremben...szerintem a fiúk halálra unták magukat.

-Nicsak a hercegnő visszaóhajtott jönni.-Mondta Kuro szarkasztikusan.

-Igen visszajöttem...és bocs hogy majdnem megütöttelek.

-Majdnem megöltél.

-Oh figyelj ha én meg akarnálak ölni akkor már halott lennél.

-Pff...nem halok én meg olyan könnyen..

-Kiapprobáljuk?-Villantottam elő a körmeimet.-És még van nálam egy pár fegyver...

-Wow srácok nyugi!-Állt közénk Leroy.

-Gondolom nem azért jöttél vissza hogy megöld őt.-Nézett rám Leroy én pedig visszaváltoztattam a körmöm.

-Igen nem ez a legfőbb okom...-Fintorogtam rá Kurora...aki vissza fintorgott. -Megértettem hogy meg kell ismernünk egymást vagy nem nem lesz jó a csapatmunkánk és akkor a csapat sem lesz jó...ez első amit tudni kell rólam hogy még soha nem ittam ember vért és nem is tervezem...csak állat véren élek. És folytatom a sztorim ha Kuro előbb elmeséli az ő sztoriját.

-Mi? Már megint kerülöd!-Mondta Kuro.

-Naa mi az a nagyfiú beijedt?-Gügyögtem neki. Mire mindenki felnevetett csak Kuro nem.

-Ahh legyen...annyira gyerekes vagy.-Forgatta meg a szemeit.