Meghoztam a várva várt részt. Remélem tetszeni fog! :)

Éppen reggel a lépcsőn mentem le. Lementem a konyhába ahol már nagyon jó illatok voltak.

-Szia Kíra.

-Szia Anya.-Olívia megállt lefagyott csak nézett rám majd szemei bekönnyeztek és rám borult.

-Szia kicsim.

Igen már teljesen úgy érzem hogy Olívia az anyám és megérdemli hogy így szólítsam. Elém rakta a reggelit én közben pedig bekapcsoltam a tv-t. Valami hülye reklám ment én pedig elkezdtem enni a rántottám.

-Már megint a tv? Így csak a sok hülye reklámot nézzed..-Odament a tévéhez és ki akarta kapcsolni. De már nem reklám ment hanem valami...furcsa.

-Várj!-Mondom és feljebb hangosítom a tv-t.

Éppen itt állok a Omega Banks -nál és hihetetlen amit látok emberek bukkannak fel érdekes öltözetben, kardokkal és eljátsszák ahogy kiszívják a vérüket az itt lévő emberekből...ez biztos valami új trend de az is biztos hogy sok munkát igényelt ez a produkció a sok művér és a színészek is nagyon jók... -Már nem tudtam több ideig figyelni mert lefagytam. ott állt a riporter és úgy beszélt róluk mintha semmiség lenne...tényleg azt hiszik hogy ez színjáték...csak én látom ahogy az éles metszőfogak a semmiből bukkannak elő? és hogy a szemük piros lesz? ÉS HOGY KONKRÉTAN A SEMMIBŐL JÖNNEK ELŐ?? olyan mint egy átjáró...

-Istenem az emberek egyre több hülyeséget találnak ki.-Sóhajtott Olívia. Lesokkolva nézek rá.

-Vá-vá-várjunk! Te ugye láttad azt?-mutattam a tv-re ahol még mindig adták az adást.

-Igen...nagy hülyeség.

-Oooo nem hinném én azt...Anya hidd el rengeteg vért láttam már életemben és még tévén keresztül is felismerem...néz rá az emberekre...szerinted tényleg meg lehet ezt a fajta ijedtséget játszani??-Olívia elkezdte jobban megnézni az emberek reakcióját és mikor elkerekedtek a szemei..tudtam hogy tudja.

-Igazad van...de ez lehetetlen..ilyen nem létezik...de ha még is mi lesz?

-Akkor az emberiségnek lőttek.-Mondtam ki amire ő is gondolt.

-Amúgy Omega Banks ?  Azt hiszem az 2 városra van innen.

-Az nincs messze...és ez nem jó.

A békés életem egy perc alatt szerte foszlott. Komolyan ilyen nem létezik...a való világban nem. NEM LÉTEZNEK VÁMPÍROK!!!

És miért nem látják??? Csak én fogom fel?

-Anya...

-Hmm?-Nézett rám.

-Tanítok neked önvédelmet.-Ahogy ránéztem egy kicsit elfehéredett.

-Ennyire súlyos lenne...lehet hogy tényleg csak valami játék...-Próbált pozitív maradni.

-Lehet...de ha meg vámpírok és olyanok mint amik a könyvekben vannak akkor nagy szarban vagyunk...és legalább meg kell tudnod magad védeni vagy legalább fel tudd valamennyire venni velük a harcot.

Nincs időm azon agyalni mi lesz ha...nincs időm félni...arra kell használnom hogy megvédjem azokat akik fontosak nekem.

Elkezdtem Olíviát tanítani. Bokszolni és tőrrel való verekedést tanítottam neki. Egész nap tanítottam így nem mentem suliba ő pedig dolgozni. Nisz vagy 1000 hívott de nem vettem fel.

Végül fáradtan huppantunk le egyszerre a kanapéra Olíviával.

-Vámpírok mi?-Szólalt meg.

-Azok..

-Honnan jöhettek és miért pont most?-Sóhajtott.-Nem tudunk róluk semmit.

-Hát nem...és ez nagyon zavar.

Kopogtak. felálltam nagy nyögések kíséretében és elvánszorogtam az ajtóig. Kinyitottam és egy magas alak tornyosult fölém.

-Szia Nisz.

-Hali.-Tüzetesen végig mértem. Az arcát a legjobban. Akartam látni rajta egy jelet ami jelezte volna hogy ő is rájött arra amire én...hisz neki is látnia kellett nem?-Bejöhetek?

Nem szóltam semmit arrébb álltam ő pedig bejött és én becsuktam az ajtót.

-Szép ház.-Nézett körbe.-Nesze itt a házi...logós.-Nevetett. Semmi...Semmi nem változott ugyan olyan mint mindig.

-Nisz.-Váltottam komolyra a szót.

-Igen?

-Láttad reggel azt a riportot?-Néztem rá.

-Ja azt a színdarabot? Aha nagyon élethű volt.-Komoly ennyire nem fordul meg senkiben az a tény hogy esetleg tényleg léteznek vámpírok? Lehet jobb lenne ha nem mondanám el neki? Hisz biztos hülyének nézni...még én is magamat. De végül...

-Figyelj Nisz...szerintem ez nem színjáték volt...

-Azt akarod mondani hogy ott igazi embereket öltek meg? De hisz az feltűnt volna a riportereknek..

-Tudom hogy hülyén hangzik...de mi van ha mégsem hülyeség? Mi van ha azok igazi vámpírok voltak igazi kardokkal és tényleg embereket ölnek?

-Akkor jó nagy szarban lennénk.-Olívia felnevetett a háttérben. Egyszerre néztünk rá értettlenül. Erre ő felállt a kanapéról és odajött hozzánk.

-Olívia Smith.-Rázott kezet Nisszel.-Kíra anyukája.

-Nisz Silverman, Kíra barátja.

-Jaj gyerekek ti egymásnak letettek teremtve.-Nevetett.

-Anya! Csak barátok vagyunk...-Forgattam meg a szemeim.-Visszatérve a témához...szerintem igaziak.

-Honnan veszed?-Kérdezte Nisz.

-Láttam...a szemfog nem mű volt hanem tényleg megnőtt...a vér is eredetinek tűnt és az emberek ijedtsége is valódi volt...pont így féltek mikor én öltem meg őket.

Hősszú beszélgetés után elmeséltem Nisznek is azt amire jutottam és végül sikerült meggyőznöm. Miután mindent átbeszéltünk kikísértem az ajtóhoz.

-Ugye van otthon fegyvered?-Néztem rá határozottan.

-Igen...nem is kevés.-Mosolygott féloldalasan.

-Rendben. Akkor vigyázz magadra...nehogy meghalj nekem.

-Oké.-Mosolygott. Megöleltem. Félek hogy elveszítem.Megfogta a két vállam és óvatosan eltolt.-Nyugi nem most látsz utoljára...-Majd elindult de én a keze után nyúltam.

-Ígéred?-Néztem rá.

-Igen. Ígérem hogy holnap a suli kapujában állva foglak várni hogy megmutassam élek.-Nevetett, majd én is és elment.

Egész este forgolódtam hogy nehogy baja essen. De szerencsére másnap tényleg ott várt rám a suli kapujában.

-Szia kicsim.-Köszönt el Olívia.

-Szia anya. Ja és tessék adtam oda egy kis dobókést mielőtt kiszálltam a kocsiból. Majd megvártam míg elhajt.

-Még mindig mindenhova hurcolod a kardod?-Kérdezte Nisz.

-Persze.

Majd bementünk a suliba.

<< Pár héttel később>>

Eltelt kb 3 hét. Eközben a sok minden történt. Jók és rosszak. A jó az hogy Nisszel legjobb barátok lettünk és Mattről azóta az incidens óta nem hallottunk...gondolom átment egy másik suliba. A rossz viszont nagyon aggasztó a vámpírok elfoglaltak egy egész várost ami most romokban áll...

Persze most már az emberek észrevették a vámpírokat de már késő...és csak idő kérdése mikor fognak még egy várost porig rombolni. És ez a lerombolt város a mellettünk lévő város. De most nincs időm ezzel foglalkozni Anyával megbeszéltük hogy ma csajos napot tartunk. Éppen az edzőteremből jöttünk ki Niszel egy ideig elkísért majd elváltak útjaink. Megbeszéltük hogy anyával félúton találkozunk.

De hirtelen elkapott egy rossz érzés. Nyugtalan lettem...nem értem miért..ezért elkezdtem hátrafelé nézni hátha valaki követ de senki. Az érzés még sem akar elmúlni. Mi a franc van?

Megérkeztem a megbeszélt helyre de anya nincs itt és ez nem tetszik. Az érzés elhatalmasodott rajtam. És hirtelen elkezdtem előre futni. Hirtelen hangokat halottam egy sikátorból. Egyből a hang felé vettem az irányt mert sajnos nagyon ismerős volt...

Megfordultam és megláttam. Három vámpír veszi körbe Olíviát az egyik a torkánál fogva emeli fel. Olívia kezéből kieseik a penge és próbálja a vámpír markát lefejteni torkáról de sikertelenül. Aki anyát szorította az egyik szemén szemkötő volt és sötét kék haja.

-Engedjétek el vagy egyesével fogom kitépni a végtagjaitokat!-Mondtam és elő rántottam a kardom.

-Oh cica tudod mi mik vagyun- Meg se vártam hogy befejezze rárontottam és átszúrtam a szívét, össze is esett. A másik kettő csak nézett.

-Nagyon jól tudom mik vagytok egy undorító teremtmények...utoljára mondom tedd le az anyámat!!-Kiabáltam.

-Oh ez az anyád nézett rá anyára a kék hajú...legyen leteszem.-Hirtelen egy roppanást halottam és anya a földre esett nem mozdult.-KÍNYIRLAK!!!!-Ordítottam torokból és teljes erőmmel neki rontottam. Elöntött a düh. Előhúzta a kardját.

 A fémek csak úgy csattogtak.

-Hmm egy ember pondróhoz képest elég jól forgatod a kardot.

-Fogd be! 

-Ugye tudod hogy ketten vagyunk?-Húzta ajkait félmosolyra és ekkor éles fájdalom hasított bele a hátamba.

Hátranéztem és megláttam a másik vámpír elégedett vigyorát...

Hogy halnál meg te is..

Térdre rogytam. A kardom visszaraktam. Ezzel nem megyek semmire arra kell hagyatkoznom amiben talán jobb vagyok.

Elővettem kettő fegyvert.

-Oh tele vagy meglepetéssel csajszi.- Dumált a szemkötős.

-Nem végeztem még veletek.- A  fegyvert ahhoz a vámpírhoz tartottam aki megvágott. Csak lőttem rá...szitává lőttem. Majd a szemkötős felé fordítottam. De ő nem félt. Csak felnevetett.

-Tényleg elég érdekes vagy.

-Megöllek!

-Nem nem fogsz.

-Ugyan miért nem? Az előző kettőt is kicsináltam.

-Igen de ők más szinten vannak mint én. én erősebb vagyok. Nyugodtan rám lőhetsz én nem fogok bele halni.-Nem is kellett több egy egész tárat belé lőttem de nem halt meg...-Igazából el kéne téged vinnem de úgy érdekesebb lesz a mi kis játékunk..ha meglátom mi lesz veled.-Gondolkodott hangosan.-Tudod mit jelent az ha egy vámpír megvág egy embert ezzel a karddal?-Nem válaszoltam.-Azt hogy ha nem halsz bele a sebbe és túléli ami az esetekben általában 1% akkor átváltozik valamivé..ugyan is ezek nem átlagos kardok. Meg vannak szállva vámpír és démon lelkekkel..szóval ha túl éled a vágást nagy valószínűséggel átváltozol...-Egyre távolodott.

-Nem hagylak így elmenni!-Ordítottam.

-De..hagysz.-és eltűnt. Nem tudtam volna utána menni ezért Olíviához mentem.

De már nem lélegzett..Elkezdtem újra éleszteni.

-NE OLÍVIA NE!!!-Próbáltam minél gyorsabban odamenni hozzá.