Meghoztam az új rész! Jöhet hideg-meleg. Remélem tetszenek ezek a részek is :) (csak megsúgóm a kövi rész elég érzelmes lesz, de lehet csak nekem)

Miután kicsöngettek erről az unalmas óráról megvártam míg mindenki ki megy a teremből majd felálltam és én is az ajtó felé vettem az irányt de láttam Nisz még mindig a helyén ült.

Nem akartam vele foglalkozni ezért tovább léptem az ajtó felé de ekkor megszólalt.

-Miért akarsz ennyire eltaszítani magadtól.

-Mert ha nem teszem meg fogsz halni!!!-Kezdtem nagy hadonászásba.

-Ezt hülyeség Kíra...

-Csak azért mondod mert nem ismersz.-Mondtam és összefontam a kezeimet.

-Én meg akarlak ismerni de te nem engeded.

-Mert nem kockázatos engem megismerni...

-És ha én kockáztatni akarok?

-Nem olyan lán vagyok akiért megéri.

-De én döntöm mi éri meg és mi nem.

-Ahh istenem annyira gyerekes vagy! Nem is ismersz miért nem tudsz egyszerűen átnézni rajtam? Nem akarok barátokat!

-Igen lehet hogy gyerekes vagyok...-Lépett közelebb.-És igaz nem ismerlek...-Lépett megint közelebb.-És nem tudom mi történhetett veled a múltban hogy nem akarsz barátokat de hidd el a barátok jók! Ott vannak melletted amikor kellenek...És válaszolva az utolsó kérdésedre azért nem tudok átnézni rajtad mert nagyon dögös vagy és ha belenézek azokba a gyönyörű szemekbe elveszek.-Már csak pár centi választott el minket.Megfogta az egyik kezem. Egyre közelebb hajolt de ekkor mellkasára raktam a kezem és óvatosan ellöktem.

Még soha senki nem mondott nekem ilyeneket...de már eldöntöttem hogy láthatatlan maradok és nem akarom Niszt is holtan látni...

-Ha te nem kerülsz el engem akkor majd én elkerüllek.-Majd lassan felnéztem a szemébe.Láttam hogy nem erre a válaszra számított.

Végül megfordultam és éreztem ahogy a kezem kicsúszik Nisz keze közül és már nem éreztem azt a melegséget. Otthagytam a termet és elindultam a tesi öltözök felé.

Közeben Nisz szavain gondolkoztam...most szerelmet vallott nekem, nem? De én nem tudom hogyan érzek iránta..még sose voltam szerelmes nem tudom mit kéne éreznem...

Semmit! Nem kell érezned semmit! Sosem voltál azaz érzelgős típus! -Hallottam meg egy kis hangot a fejemben. A régi énem egy részét..és igaza van. Nem vagyok azaz érzelgős típus.

Besétáltam a lány öltözőbe az összes lány egy emberként nézett rám. Sok megvető pillantást kaptam de nem érdekelt.

Érzelemmentes arccal elsétáltam egy üres padhoz majd átöltöztem és kimentem az öltözőből a tornaterembe. Aztán a többi lány is beszállingózott. A fiúkkal nem együtt van a tesink...szerencsére.

Eltelt pár perc és a tesi tanár is megjött.

-Jól van lányok! Röpizni fogunk!-Mondta a tanárnő

Röpi?

-Van valaki aki nem ismeri?-Kérdezte. Én feltettem a kezem...azaz csak én tettem fel.

Persze a kis ribik elkezdtek nevetni.

-Oké. Az a lényeg hogy átüsd a másik oldalra és leesen de a vonalon kívül ne essen le...-És bele kezdett a magyarázásba. Volt forgásról is szó meg minden...de nagyjából értettem.

És elkezdtünk játszani. Először néztem a fogásokat. Aztán persze elkezdtek felém szerválni és jól meglepődtek mikor sikerült visszaütnöm. Volt egy szőke lány aki egész végig úgy nézett rám mint aki meg akar ölni...nem mintha megijesztene.

Megint a másik csapat szervált de szerencsére visszaütöttük. Ekkor a szöszi széles mosolyra húzta a száját és felugrott...lecsapta. Elkellet húznom a fejem hogy ne találjon el. Ő csak egy amolyan "eztkapdki" mosollyal rám mosolygott. Pechjére láttam a mozdulatát.

Jött a labda a lány épp egy másik lánynak akarta feladni mikor elkiabáltam magam.

-IDE!-A lány hátranézett és egyből kapcsolt. Feladta nekem. Én felugrottam lemásolva a szöszi mozdulatát. Megláttam hogy hol áll és oda céloztam. Egyenesen a fejére ami el is találta. De sajnos elég hamar felállt. Odajött a hálóhoz és mérgesen a szemembe nézett.

-Nem akarsz mondani valamit?-Nézett rám a nagy műszempilláival. De ha azt hiszi bocsánatot kérek...akkor nagyon pofára fog esni.

-De..-Tartottam egy kis szünetet a drámaiság miatt. Ki is húzta magát.-Vigyázz labda.-A lányok elkezdtek nevetni én meg elsétáltam a hálótól vissza a helyemre.

Kira: 1  Szöszi ribi: 0

Innentől fogva mondanom se kell de a szöszi próbálta lecsapni de nem hagytam neki. Örültem hogy végre valamiben jó vagyok...az ölésen kívül.

Aztán egyszer a szöszi felé ment a labda és fogadta de utána megjátszott egy össze esést.

-Áu a kezem! Eltört!-Kiáltotta. A tanár egyből odafutott.

-Tudod mozgatni?-Kérdezte a tanár. A lány csak rázta a fejét és műsírásba kezdett.

-Az ő hibája!-Mutatott rám a másik kezével.-Direkt olyan erősen csinálta hogy eltörjön a kezem!

-Ennyitől nem tud eltörni...-Morogtam.

-Az ilyen agresszív embereket be kéne zárni!-Nézett rám.

-Oké lányok...vigyétek az orvosiba. Kíra...veled pedig beszélni szeretnék.

Egy kicsit arrébb mentünk.

-Figyelj nagyon jól játszol de túl erőseket ütsz...nem játszhatsz többet- Felmentelek a tesi alól. Nem kell bejönnöd de most szerintem menj.-Majd otthagyott.

Én még néztem ahogy a szöszit a lányhad kikíséri a tesi teremből. Majd ökölbe szorítottam a kezeimet és kimentem a teremből a másik ajtón.

Dühös vagyok. Nagyon. Végre élveztem valamit...végre jó voltam valamiben erre ezt is elcseszi nekem valaki....

Tombolni akartam...felborítani valamit.

Ekkor tekintetem a mellettem álló szemetesre vándorolt. Fogtam magam és belerúgtam. bele adtam az össze dühöm. A szemetes nekiverődött a szembelévő szekrényeknek. A szemetes és a szekrény is behorpadt. majd még egyszer belerúgtam a szemetesbe. Majd kifújtam a levegőt. És elindultam jobbra az öltöző felé de megtorpantam. Ugyanis megláttam Niszt aki hol a szemetesre hol pedig rám nézett.

Most biztos egy pszichopatának tart...várjunk mióta érdekel hogy mit gondolnak rólam mások?

Tényleg. El kell kerülnöm őt.

Megfordultam és leindultam a másik irányba.

-Jól vagy?-Kérdezte én megálltam de nem fordultam meg.

-Igen csak...megbotlottam.

-Kétszer? És ilyen erősen?-Nevetett egy kicsit.

-Ügyetlen vagyok.-Vontam vállat.

-Figyelj Kíra..-Éreztem a kezét a vállamon.-Nekem elmondhatod...én itt vagyok.

Megfordultam és értettlen arckifejezéssel kerestem a szemében valamit...nem tudom mit...de valamit megláttam benne...talán az őszinteséget.

-Figyelj...csak egy hülyeségen akadtam ki nem fontos....

-Ha kiakadtál akkor fontos.

-Jó oké.-Sóhajtottam.-Életembe először röpiztem...meg kell jegyeznem elég fasza voltam...-Néztem rá mosolyogva.-Csak hogy volt egy szőke lány aki elkezdett velem versenyezni de alulmaradt és eljátszotta hogy el tört a keze...a tanár meg kirakott a tesi órákról. És ezen felhúztam magam.-Nisz elkezdett nevetni.

-Komoly ennyin felhúzod magad?-Nevetett még mindig.

-Te ezt nem értheted!-Kiabáltam rá.-Ez az egyetlen dolog amiben jó vagyok és szeretem az ö....-Úristen majdnem kimondtam hogy embereket öltem...gyerünk Kíra gondolkozz valami jó hazugságon!...-Az ökölvíváson kívül...-Oké..ez a legbénább hazugságom...még csak nem is hihető.

-Szóval szeretsz önállóan tanulni?-Fogta a hasát a röhögéstől.

-Menj a francba Nisz!-Löktem meg a mellkasánál és elindultam az öltözök felé.

-Várj Kíra!

-Kopj le!-Gyorsítottam a lépteimen és bementem az öltözőbe.

Becsuktam az ajtót majd annak mentén lecsúsztam.

Ökölvívás...komoly?