Sziasztok! Itt az új rész! Tudom kicsit sok időbe telt...na de jó olvasást. :)

-Miért?

-Nem egyértelmű?-Nevetett.-Hisz veled szembe senkinek sincs esélye. És már ismerlek egy ideje.

-Igen hisz már vagy 10x jártam itt.-Mondtam.

-De egyszer sem kaptál olyan parancsot hogy meg kell ölnöd...de szerintem most igen. Akkor miért nem teljesíted a parancsot? Válaszolok. 1 újra lettek érzelmeid vagy 2 meg akarsz szökni.

Mindig is lenyűgözött hogy Mark mennyire okos..

-De az 1. lehetetten. Szóval maradt a 2. választás.

-Elkaptál.-Halványan elmosolyodtam. 

-Tudod...ránk számíthatsz.

-Ránk?

-Igen rám és a srácokra. CJ elég forró fejű de te is ilyen voltál, nem?

-Honnan tudtad?

-Csak gondoltam mert akkor nem jutottál volna el idáig...

-Kösz a kávét.-Mondtam és felálltam.

-Kösz hogy nem ölted meg a fiúkat. De ha szükséged van ránk csak hívj.-Én csak felemeltem a kezem köszönés képen és kiléptem a helységből.

Majd a kocsi felé vettem az irányt.

#Mark#

-Tudod igazán mesélhetnél erről a Titánia bigéről.

-Igaz..te még nem is ismered de egy kedves lány.-CJ szemei elkerekedtek.

-Mark a fejedre estél? Ez már hogy lenne kedvesség?-Mutatott az eszméletlen emberekre.-Sóhajtottam.

-Élnek nem? És örülj neki hogy te is élsz.

-Jó..de honnan ismered?

-Hát régebben egy szinten voltunk Rob maffiájával de ez az előtt volt mielőtt rátalált Kírára..Azaz Titániára. És mindig volt vita a két maffia között és Kírát küldték hogy ránk ijesszen ami sikerült is. És egyre többször jött de egyszer se kapta az a parancsot hogy megöljön minket mert kellettünk Robnak a szállítások miatt. Így az évek során már barátok lettünk bár ő még mindig nem bízik meg mennünk teljesen ami megérthető hisz erre nevelték. De valahol meg is lepődött hogy úgy fogadjuk mintha közénk tartozna. De a régi embereim elmentek és ti zöldfülűek maradtatok akik gondolkozás nélkül rátámadtatok.-Néztem mindentudóan CJ-re aki kerülte a szemkontaktus.-Na menj ébreszd fel őket.-Biccentettem a földön fekvő emberek felé.

#Kíra#

Beültem Davis mellé. Amint beültem elkezdett mindentudóan nézni rám.

-Mi van?-Húztam fel az egyik szemöldököm.

-Nem ölted meg őket igaz?-Hitetlenkedve néztem rá.

-Te meg...

-Miért?-Sóhajtottam és hátradőltem az ülésnek.

-Már meguntam. Meg fogok szökni.

-Valahol gondoltam hisz sosem szereted ha parancsolgatnak neked...Akkor hazudunk Robnak?

-Igen. Úgy is mire rájönne már messze leszek.

-Oké.

Azzal beindította a kocsit és elindultunk. Egy óra alatt újra a maffiánál voltunk. Kiszálltunk a kocsiból. Rob már várt minket.

-Célpontok?

-Kiiktatva.-Mondtam és tovább haladtam. Beszélnem kell vele. Hogy kivel? Masonnal.

Már mindenhol kerestem...és ekkor pont velem szembe sétál.

-Mason!-

-Hmm?

-Kész a terv?-Nagyban mosolygott.

-Igen. Gyere!-Nyitotta ki a szobája ajtaját.

Bementünk majd a benti asztalra kiterített egy térképet. 

-Nos...mint tudjuk az egész hely kerítéssel van körbekerítve.-Rajzolt az épület köré egy piros négyzetet.-Este kell megszöknünk mert akkor nem vagyunk annyira észrevehetők. Itt vannak az őrök.-Rajzolt piros karikákat a négyzet sarkaihoz.-Szóval oldalról fogunk megszökni. Kimászunk az erkélyeinken. Általában ezen az oldalon 4 őr szokott lenni. 2 bal oldalt 2 jobb oldalt.-Enyém a baloldal tied a jobb. Aztán átmászunk a kerítésen és szabadok leszünk.

-Egész jó terv...de túl egyszerű...rossz előérzetem van...-Sütöttem le a szemem.

-Hé Kíra!-A szemébe néztem.-Nem lesz semmi baj! Holnap már egy drága hotelban fogunk reggelizni.-Nevetett fel. Én csak bólintottam. De nem tudott teljesen meggyőzni.-Na akkor ma éjfélkor kezdjük. Tessék.-A kezembe nyomott egy walkie talkiet.-Majd ezen beszélünk.-Bólintottam és azzal kimentem és elindultam a saját szobám felé.

Nyugi Kíra, nem lesz semmi baj! Mason is megmondta!

Mély levegőt vettem és tovább mentem.

lementem a földszintre és ahogy a másik épület felé mentem kinéztem az ablakon...

Kezd sötétedni.-Majd tovább mentem.

---

Mikor már a szobámba voltam fogtam az én kis füzetemet és újra az erkély korlátjára ültem. Mivel most fogom utoljára látni a holdamat úgy gondoltam lerajzolom hisz éjfélig még sok időm van.

Éjfél előtt fél órával kész is lettem a rajzommal.

Miután végeztem becsuktam a füzetet és a fürdőbe mentem ahol felcsatoltam magamra a két övet. Beleraktam az összes pengét és 2 pisztolyt. A katanámat pedig az oldalamra erősítettem. A füzetem is elraktam. Éjfélre kész is lettem és megszólalt a walkie talkie.

-Indulhatunk?-Hallottam a hangot a walkie talkieből.

-Igen.-Azzal fogtam a walkie talkiet és az övre erősítettem. Majd az erkélyhez mentem. Még utoljára visszanéztem a szobámra majd lassan elkezdtem kimászni az erkély túlsó oldaláról. Észrevettem hogy a másik épület oldaláról  is mászik valaki...azaz Mason.

-Akkor ahogy megbeszéltük.-Hallottam megint Masont. Leugrottam az erkélyről majd a végén bukfenceztem hogy tompítsam az esést (Tudjátok ahogy a menők csinálják). Gyorsan leszedtük az őröket. Aztán Mason bakot tartott.

-Ugyan kérlek!-Néztem rá majd hátrébb mentem és nekifutottam az ugrásnak. És már a kerítés tetején voltam.

-Bocs.-Nevetett fel. Én pedig lehajoltam hogy fel tudjam húzni ami sikerült is.-Ez az szabadok vagyunk!-Emelte fel a kezét.

-Bizony!-Csaptam bele. Talán most vagyok a legboldogabb de még sem tudok mosolyogni...de jó volt látni hogy Mason mosolygott. Hirtelen egy lövés hangot hallottam és Masonnak elkerekedtek a szemei.

-Mason?-Kérdeztem.