Sziasztok! Meghoztam az új rész! De valahogy van egy olyan érzésem hogy nem olyan jó ez a sztori? Érdemes folytatni? Kíváncsi vagyok a véleményetekre hogy mi tetszik ebben a sztoriban :) Kérlek írjatok le! <3 Jót tenne ha tudnám ti hogyan viszonyultok ehhez a sztorihoz :3 Nem unalmas? Kérem a véleményeteket ;)

Megfogtam a pengéket. Őszintén? Nagyon tetszettek és kézre is álltak. A bábuk elég messze voltak és egy kicsit idegesített a lövések hangja de annyira nem zavart.

Mély levegőt vettem a pengét a bábu felé tartottam egyik szememet becsuktam majd eldobtam. És utána egyből a másik kettőt. Mind 3 bábut pontosan a feje közepén találtam el. Nagyon élveztem.

#Den#

Hihetetlen hogy úgy lerendezte a két csajt. És most...tökéletesen eltalálta a bábukat de ami ijesztővé teszi hogy közben mosolygott...ez a lány hihetetlen.

-Használtál már pisztolyt?-Kérdeztem de ő csak nemlegesen rázta a fejét...és bírom hogy nem olyan beszédes.- Akkor most fogsz.-A kezébe nyomtam egy pisztolyt.- Figyelj így kell használni.-Megmutattam gyorsan minden mozdulatot persze direkt olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudom. Szemétség? Lehet. Érdekel? Nem. Csak ki akarok vele baszni egy kicsit.-Vetted?-Néztem rá unottan?-Bólintott.

Pff jót fogok röhögni. Észre se vettem de ajkaim már mosolyra húzódtak.

-Kezdheted.-Bólintott és nekem elállt a lélegzetem 1 másodperc alatt szétszedte és össze rakta a fegyvert majd lőtt vele. 1. tár, 2. tár, 3. pár. Most komolyan mintha ölésre teremtették volna...

Miután végzett megnéztem a bábukat...szarrá lőtte őket... és nem csak én képedtem el hanem a többi ember is akik éppen gyakoroltak.

Ez a gyerek...

#Kíra#

Den elég gyorsan mutatta meg hogy hogy kell a fegyvert használni de szerencsére sikerült. És rá jöttem nem is célzok rosszul. Estig ezt csináltuk. Vagy a dobó késeket dobtam vagy pisztollyal lőttem.

Mikor ennek vége lett visszamentem a szobámba. A legfontosabb dolog amit el akarok intézni az a 3 méteres fal megmászása...ezért elkezdtem guggolásokat csinálni hogy minél erősebbek legyenek a lábaim, majd felugrottam és elkaptam azt a rudat ami a függönyt tartja az erkély ajtó fölött. Elkezdtem húzódzkodni mert ha el is érem a tetejét de nem tudom felhúzni magam az ciki...és még a futásomon is gyorsítani kéne.

--- 

Ezt csináltam egyfolytában...délelőtt edzés, más emberekkel verekedek és megpróbálom a falat, délután lövök és este pedig megcsinálom az én kis erősítésem. Minden napom így telt. Napok, hetek, évek. Edzetem. Pár év után sikerült megmásznom az a hatalmas falat. Ekkor már egy egész szurkoló táborom volt. Mikor feléltem a tetejére boldog voltam. majd gyorsan végigcsináltam a pálya többi részét ami sokkal könnyebb volt. Mikor végeztem odamentem Thomashoz aki az egyik legjobb haverom volt. Lepacsiztam.

-Szép volt Kíra...de ugye tudod hogy a falat nem így kellett volna megmászni.-Nevetett.

-Mi van?-Nézek rá.

-Hát a fal oldalán vannak kiálló kapaszkodok és azon kellet volna...de te vagy az első aki a nehezebbik verziót választotta.-Mosolygott és hátba vert. Én csak sóhajtottam. Nem bántam meg hisz legalább erősebb lettem.

-Szép volt kölyök bár reménykedtem hogy észreveszed azokat...-Szólalt meg Den.

-Szóval te is tudtad...-Nézek rá szúrósan.

Ne értsetek félre. Nem vagyunk Dennel puszipajtások csak amíg nem tudunk Masonnal megszökni alkalmazkodnom kell hogy nem fogjanak gyanút.

-De most hogy fizikailag készen állsz...mentálisan is fel kell készítenem téged. Vagy már nem akarsz a frontvonalra menni?-Nézet rám.

-De...-Sóhajtottam.-De már elég erős vagyok!

-Fizikailag igen...de nem tudnál megölni egy embert és túlságosan kimutatod az érzelmeidet. És tudnod kell ha elkezdjük lehet egy teljesen más emberként fogsz kijönni.

-Nem félek.-Néztem rá. 

-Akkor köves.

Már 12 éves vagyok...Fizikai szempontból mindenkinél magasabb szinten állok.

Követtem Dent.

Egy kis sötét szobába kerültünk.

-Ülj le.

-Minek?

-Csak ülj le...-Forgatta meg a szemeit. Leültem ekkor hirtelen valami vas bilincs kötötte a kezeimet és a lábaimat a székhez.

-D-den...-Ekkor egy széket húzott elém. A szék hátát felém fordította és úgy ült le velem szembe.

Elővette a mappát amit eddig a kezében szorongatott.

-Na akkor beszélgessünk oké?-Mosolygott...úgy mosolygott mintha azt mondaná hogy hozott csokit...vagy mit tudom én...de a lényeg hogy nem tetszett.-Amióta itt vagy elég sokat fejlődtél...de amúgy hogy is kerültél ide?-Ránéztem.

-A Főnök tudja.

-Igen ő tudja...de engem megöl a kíváncsiság hogy honnan vannak ilyen képességeid.

-Adottság.-Vontam vállat.És BUM! Egy akkora pofont csattant az arcomon hogy a fejem oldalra fordult.

-Most nem vagyok vicces kedvemben Kíra...-Hangja határozott volt. Én lassan visszafordítottam a fejem.-Tudom nem szereted ha megmondják hogy mit csinálj...de csak hogy tud egyre jobban elengeded magad és most is csak azért vagy életben mert hasznos vagy de ha nem vigyázol nem fog sokáig tartani.

-Ezt vegyem fenyegetésnek?-Néztem rá érdeklődve.

-Igen. Csak addig élsz míg hasznos vagy...na de nézzük. Nyitotta ki a kezében lévő mappát. és elkezdett benne valamit olvasgatni.-Na mesélj nekem a múltadról. Hogy is keveredtél te ide? 6 évesen?

-Semmi közöd hozzá!-Néztem rá dühösen és a székből próbáltam kitörni. Hirtelen az arca elsötétült.

-Tudod...játszunk egyet! Bármi is fog történni neked pókerarccal kell tűrnöd és ha nem akkor a lábadba szúrok egy kést.-Ch...milyen barátságos játék...

-Mi vagy te egy Pszichopata?-Mosolygok idegesen.

-Lehet. Na de hogy is kerültél ide?

-A családom meg akart szabadulni tőlem...és lepasszolt a maffiához.-Mondtam ki.

-És mi van a farkas barátaiddal?-Ránéztem. szemeim elkerekedtek.

-Honnan tudsz te róluk?-Kérdeztem dühösen.

-Nana.-Ekkor a combomba szúrt egy kést. Amitől felsikítottam.-Azt mondtam pókerarccal!-És ekkor még egyet belém szúrt. Megint felsikítottam volna de ráharaptam az ajkaimra amik vérezni kezdtek.

Gyerünk! Ki kell bírnom.

---

Persze ezt mondogattam magamnak de Den csak a múltamról kérdezett és az érzések csak kavarodtak bennem. Pár óra múlva ott ültem a sötét szobába vagy 10 késsel mind két combomba és lecsuklott fejjel. Teljesen leizzadtam a hajam az arcomhoz tapadt. És én még azt hittem ennél rosszabb nem lehet...

-Eddig egész jól bírtad de már ez az utolsó. Nézz ide.-Mutatott a falra majd felkapcsolt egy villanyt. Így "átláttam" a falon. Szóval ez olyan mint egy kihallgató szóba... Egy fiú ült ott ő is a székhez volt kötözve. Mikor jobban megnéztem a fiút...ez...nem lehet...

-THOMAS!-Kiabáltam és próbáltam kiszabadulni a székből.

-Ő az egyetlen barátod igaz?-Nézett rám Den. Szerintem most megtudnám ölni a tekintetemmel.-A reakciódból ítélve igen. De így legalább nem lesz mi vissza tartson. Csináljátok!-Szólalt meg Den és ekkor egy férfi lépett be a szembelévő szobába. Ekkor sikerült valahogy kiszabadítanom a végtagjaimat és az üveghez futottam.

-Ha egy ujjal is hozzá mersz nyúlni...én kicsinállak.-Kezdtem teljes erőmből ököllel ütni az üveget.

-Felesleges ez golyóálló üveg!-Nevetett Den.

-Nyugi Kíra minden rendben lesz!-Mosolygott Thomas.

-Ne! Ne próbáld nekem ezt beadni akkor is áttöröm ezt a kibaszott üveget ha bele is döglök!-Egyre gyorsabban és erősebben ütöttem az üveget. Egyszer csak egy reccsenést hallottam. Mi?? Megrepedt az üveg?

Most már rúgni is kezdtem.

-M-Mi a franc?-Hallottam Dan hangját.