Reggel arra ébredtem, hogy Draco finoman simít végig ujjaival a csupasz hátamon. A reggeli napfény átsütött a sötét függönyökön és a szoba megtelt élettel, ahogy lassan kinyitottam a szemeimet. 

Az éjszakánk elég hosszúra sikeredett és ezért kicsit fáradtan feküdtem a hasamon, miközben Draco ujjainak mozgására figyeltem minden erőmmel. 

- Mit rajzolsz? - kérdeztem halványan elmosolyodva. 

- Találd ki, Szépségem. - mondta mély, álmos hangon és tovább húzta a vonalakat az ujjaival. 

- Hmm... - gondolkodtam mosolyogva. Nem rajzol, hanem ír! - Csoki!- kiáltottam diadalittasan, mire a fiú elnevette magát. 

- Nem azt kell mondanod, amit enni akarsz, hanem amit én írok! - okosított ki felüdülten. - Na jó, akkor ezt találd ki... - mondta és egy pillanatnyi gondolkodás után újra a bőrömhöz ért. Meleg ujjai libabőrössé tették a hátamat, én pedig szinte kicsattantam a boldogságtól. Imádtam Draco lágy, érzéki oldalát.

- Ezt tudom, ezt tudom! - lelkesedtem hirtelen. - Sárkány! - kiáltottam boldogan. 

- Nem nyert.  - nevetett ki kedvesen a fiú. 

- Mi? - tátottam el a számat. - Na jó, egy utolsót! Kérlek... - könyörögtem neki vékony hangon. 

- Egy utolsót... - mondta. - Utána fel kell öltöznöd.A többiek mindjárt ide érnek. - 

- Jó, majd várnak egy kicsit! - legyintettem és visszafeküdtem a hasamra. Draco újra gondolkozott egy kicsit, majd lassan írni kezdett. Éreztem, ahogy a betűk nyomán ott marad a melegség a hátamon és amint Draco befejezte, hatalmas mosollyal az arcomon fordultam felé.

- Én is szeretlek. - mosolyogtam rá, mire a fiú elégedetten hajolt közelebb, hogy egy csókot nyomjon a számra. 

- Le vagyok nyűgözve, Delacrois. - nevetett ki lágyan, majd felhúzott az ágyról. 

- Aideen! - kiáltott fel anyám pár perc múlva. - Itt vannak a barátaid! - 

- Én mondtam... - gúnyolódott Draco, amikor végignézett a fehérneműs alakomon. - Bár felőlem így is maradhatsz. Tetszik. - nyalta meg az ajkait. 

- Sajnálatos. - mosolyodtam el gúnyosan és magamra kaptam egy fekete garbót, miközben Draco fedő bűbájt rakott a karjára. - Minden rendben? - kérdeztem tőle óvatosan. 

- Igen. De egyenlőre jobb, ha senki nem tudja mi vagyok. - vonta meg a vállát szomorúan. 

---

- Végre! - kiáltottam fel és lerohantam a márvány lépcsőn, hogy a többiek nyakába ugorjak. 

- Aideen hercegnő! - hajolt meg előttem Madison, majd gyorsan a karjai közé rántott. 

- Hamarabb is rájöhettél volna, hogy hercegnő vagy! - paskolta meg a vállam Fred, miközben George és ő tátott szájjal néztek körbe. - Király! - mondták egyszerre. 

- Jó újra látni téged, Alana... - ölelt meg kedvesen Harry, miközben szemeit mérgesen szegezte Dracora. 

- Nagyon örülök, hogy végre itt vagytok. - mosolyogtam rájuk kedvesen. 

- Hé, szöszi! - kiáltott rá szórakozottan Madison Dracora. - Ne vágj már ilyen képet! Négy napig velünk leszel! - csapkodta meg a fiú vállát erősen. 

- Én mondtam, hogy egy agresszív törpe. - sziszegte a fiú mérgesen, de láttam rajta, hogy jól esik neki Madison érdeklődése. 

- Köszönöm a bókot, barátom. Most pedig valaki mondja el a mai tervet, mielőtt leizzadom az egész életemet! - panaszkodott a melegre a lány. 

- Miért van itt ilyen meleg? - értetlenkedett Ron, lerángatva magáról a kabátját. 

- Mert ez Spanyolország, Ronald. A független spanyol királyság Dél-Európa... - kezdett bele a történelemórába Hermione, mire Draco türelmetlenül felhorkantott. 

- Oké, lexikon! Mi lenne, ha felvinnétek a csomagokat, aztán az felvennétek a fürdőruhát? - kérdezte a fiú fintorogva. 

- Na ne! Van egy tavatok? - ámult Harry és az ablakok felé kezdett forgolódni, hogy megnézze hol fogunk fürdeni. 

- Öhm, igazából egy mugli medencénk van. - vakartam meg a tarkómat. 

- Király! - kiáltottak fel mindannyian, majd egyenesen felrohantak a szobák felé. 

- Hát, ez egész könnyen ment. - súgtam oda Draconak, aki csak megvonta a vállát. 

- Menj, segíts nekik a szobákkal. Én addig megkérem a manókat, hogy csináljanak jeges teát. - forgatta meg a szemeit unottan. 

- Köszönöm. Hálás vagyok, hogy ilyen türelmes vagy velük. Tudom, hogy nem kedveled őket... - sütöttem le a szemeimet. 

- A vörös tornádóval nincs bajom. - vonta meg a vállát Madisonra utalva, majd halványan elmosolyodott és elment a konyha felé. Én pedig felrohantam az emeletre. 

- Szóval, a szüleid mit szólnak Malfoyhoz? - fintorgott Ron, betömve a szájába egy marék cukorkát, ami az asztalra volt kirakva. 

- Kedvelik. És nagyon hálás lennék nektek, ha megpróbálnátok nyitni felé. Nem rossz ember... Csak meg kellene ismernetek... - néztem rájuk kérlelően. 

- Pff. Én biztos nem leszek vele kedves! - motyogta a fiú, mire Hermione izomból rávágott a fejére. 

- Ronald! Alana kedvesen meghívott minket az otthonába. A minimum, hogy megpróbálsz viselkedni a barátjával! - mondta a lány diplomatikusan. 

- Veled volt a leggonoszabb mindenki közül! Mégis védeni akarod? - kérdezte Harry döbbenten, kissé felemelve a hangját. 

- Én csak reálisan gondolkozom! - csattant fel a lány mérgesen, de kissé zavarba jőve. 

- Malfoy egy szemétláda... - mondta George. 

- Aki a családomat szidja, az engem is! - bólogatott hevesen Fred.

- Nem is ismeritek! - kiáltottam el magam megrökönyödve. - Azt hittem ti nem ítélkeztek ilyen könnyen! - 

-Könnyen? - nevetett hitetlenkedve Ron. - Évek óta terrorizál minket! - 

- Komolyan, Lana. Ő talán még jobban is utál minket, mint mi őt! - mondta Harry, mérgesen megrázva a fejét. Döbbenten néztem végig a barátaimon és ebben a pillanatban el sem mertem hinni, hogy tényleg meghívtam őket. 

- Nem gondoljátok, hogy ideje lenne fegyverszünetet kötni? Legalább pár napra? - szólalt meg Madison szomorú szemekkel. És ekkor mindenki egyszerre kezdett el kiabálni... 

- Nem várhatod el ezt tőlünk, Alana! - vágta a fejemnek Harry, karba vetett kezekkel, szemei szikrákat szórtak felém. 

- Ronald, most már elég legyen! Miért kell ennyire makacsnak lenned? - kiabált a vörössel Hermione, rémesen felháborodva a fiú udvariatlanságán. 

- Mi ez a nagy Malfoy mánia? Te is belezúgtál? - vetette oda neki a fiú undorodva. 

- Tudtátok, hogy ő is itt lesz! Hogy gondoltátok akkor ezt az egészet? - kiáltottam rájuk mérgesen és kissé csalódottan. 

- Egyáltalán hogy tudtál beleszeretni? - vont kérdőre George, mire Madison fejbe vágta egy párnával. 

- Hogy gondolod, hogy megkérdőjelezed a döntéseit? Nem látod, hogy boldog vele? - kiáltott rá a lány váratlanul. 

- Persze, nincs is jobb mint egy halálfalóba szeretni. - mondta halkan Harry. 

- Nem gondolod, hogy abba kellene már ezt hagyni? - vetette rá magár Hermione. 

- Harry, semmit nem tudsz róla! - szóltam rá a fiúra frusztráltan, ledobva a kezemben tartott táskát, amit utánuk hoztam. 

- Ezek szerint te sem! - szólt bele Ron mérgesen, arca szinte olyan vörös volt, mint a haja. 

- Ronald, ne szólj bele mások beszélgetésébe! - dorgálta meg Madison, mire a fiú mérgesen bemutatott neki. 

- Frederic Weasley, ha még egyszer így mersz nézni rám, komolyan mondom képen váglak! - kiáltott fel hirtelen Hermione, én pedig egyre mérgesebb lettem. Szó szerint hét ember kiabált egymással megállás nélkül, már olyan apróságok miatt is, hogy ki hogyan néz a másikra.

- ELÉG! - kiáltott fel hirtelen egy hang a hátunk mögött. Draco az ajtóban állt és megbántva nézett végig a társaságon. 

- Na már csak ez hiányzott. - motyogta Ron, mire Madison, Hermione és én is egyszerre csaptunk a karjára. 

- Nézzétek... -  szólalt meg Draco és közelebb lépett hozzánk. - Tudom, hogy borzalmasan viselkedtem veletek... És tudom, hogy nem érdemlek második esélyt. De egész életemben arra neveltek, hogy így viselkedjek. Apámtól hallottam mindent amit tudok és az ő viselkedését követtem mióta az eszemet tudom. - 

- Apja fia. - forgatta meg a szemét Fred. 

- De nem ismertelek titeket... Nem lett volna jogom ilyen dolgokat mondani és ezért bocsánatot kérek. Őszintén sajnálom azt a rengeteg dolgot amit tettem és mondtam. De bennem már semmi rossz érzés nincs. Nem akarok veszekedni veletek sem bántani titeket... - vonta meg a vállát a fiú zavartan. - Remélem egy nap meg tudtok nekem bocsátani... - 

Néma csend telepedett a szobára. Mindenki döbbenten nézett a fiúra, nem tudva mégis mit mondhatna neki. Ekkor pedig olyan dolog történt, amire sosem számítottam volna. Fred ugyanis előrelépett és megállt Draco előtt. 

- Tudod, rémesen nagy pöcs voltál velünk. - fintorgott a fiú. 

- Tudom. És sajnálom.... - sütötte le a szemét a fiú. 

- Malfoy... - szólította meg Fred és... És felé nyújtotta jobb kezét. - Kezdjük tiszta lappal. - mosolyodott el Fred megkönnyebbülten, mire Draco hitetlenül kapta fel a fejét és kezet fogott az előtte álló vörössel. 

És mindenki így tett. Elfogadták a szőke bocsánatkérését és úgy döntöttek ő is megérdemel egy második esélyt... Hiába minden ami történt, Draco nem az apja és soha nem is lesz az.

- Na most már menjünk fürdeni! Izzadok mint egy ló! - fintorgott Madison kipirult arccal, mi pedig versenyt futva rohantunk le az udvaron álló medencéhez.