Az idő kezdett az eddiginél is jobban lehűlni. Az első hópelyhek átvették a hatalmat az időjárás felett, fehérbe burkolva a Roxfort hatalmas tornyait és a végtelenségig húzódó udvarát. A diákok átváltották vékony kabátjaikat, meleg, bundás darabokra és kiegészítették őket sálakkal és sapkákkal. A hangulat egy pillanat alatt átcsapott a karácsonyi várakozásba és a tanáraink lelkesen szépítgetni kezdték termeiket. Filtwick Professzor egy helyes kis mugli mikulás sapkával rohangált a fején, míg McGalagony professzor Gulcsókká változtatást tanított nekünk. Ezek a kis élőlények csak a tél folyamán láthatóak, hatalmas bundájuk fehéren olvad bele a mindent elterítő hóba. Szemeik lilán világítanak vissza ránk és voltaképpen rémesen aranyos állatok, egészen addig, amíg rájuk nem lép valaki a hóban. McGalagony szerint elég nagyot harapnak a bokádba... 

Hagrid, a legendás állatok gondozásával tevékenykedve bemutatta nekünk a mugli rénszarvas varázsvilági megfelelőjét. Ellenben, ezek az állatok tényleg tudnak repülni és az orruk világít a sötétben. Meg persze a lábaik nem patákban,  inkább olyan kacsa szerű úszókban végződnek. Hihetetlen időszak volt ez a roxforti diákok életében, főleg, hogy egy titkos bál is szervezésre kerül. Jó, nem annyira titkos, hiszen Umbridge szörnyetegen kívül, mindenki tud róla. Még a mardekárosok is úgy döntöttek, hogy nem adják ki a buli részleteit, hiszen minden alkalmat megragadnak az ivásra. 

A bál, pedig ma este volt, két héttel a karácsonyi szünet előtt. Dumbledore professzor hihetetlenül nagylelkű volt és egy eszméletlen varázslattal egy nagy teremmé alakította a pincét, majd a díszítés után magára vállalta, hogy lefoglalja a főinspektor asszonyt. 

- Ally. - lépett be egy ismerős szőke a szobámba. 

- Ally? Ez valami nagyon új dolog tőled. - nevettem el magam felszabadultan. Draco unottan megforgatta a szemét, de közelebb jött hozzám és nekitámasztotta magát az asztalomnak. 

- Mész a bálba? - kérdezte a fiú, miközben megnyalta ajkait. 

- Nincs ruhám. - vontam meg a vállam lemondóan, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni az érzést, amit a kérdése generált bennem. 

- És ha lenne, eljönnél velem? - Bumm! Csak így bele a közepébe! Köpni-nyelni nem tudtam a hirtelen kérdéstől, csak bámultam a fiút, egyre vörösebb arccal. - Alana, Merlin szerelmére! - térített vissza a valóságba a fiú. 

- Nem gondoltam, hogy te az a bálozós típus vagy. - fintorogtam értetlenül, de halványan elmosolyodtam. 

- Nem vagyok. - vonta meg a vállát, majd kinézett az ablakon és elmerült a havas tájban. 

- Akkor miért akarsz menni? - kérdeztem és felálltam az ágyamról, hogy közelebb menjek hozzá. 

- Voltál már bálba? - kérdezte a fiú, mire megráztam a fejem. 

- Nem. - feleltem. 

- Akkor ezért akarok menni. - mondta és ellökte magát az asztaltól. - Nyolckor találkozzunk a bejáratnál. - mondta, azzal otthagyott a szobában. 

- De nincs ruhám! - kiáltottam utána, de vagy nem hallott meg, vagy meg sem akarta hallani a dolgot. Ilyenkor nem tudok elmenni a faluba vásárolni és rokonom sincs, akitől segítséget kérhetnék... Hogyan szerezzek most egy báli ruhát, kevesebb mint nyolc óra alatt? 

Elrohantam hát azok felé a lányok felé, akik talán a segítségemre lehetnek. 

- Hermione, Madison! - kiáltottam rájuk a folyosón, amikor észrevettem a két lány jellegzetes haját. 

- Mi a helyzet, Lana? - kérdezte Hermione. 

- Nincs egy plusz ruhátok a bálra? - kérdeztem felvezetés nélkül, kétségbeesetten. 

- Öhm... Nem igazán. - felelték egyszerre. 

- Ki hívott el? - kérdezte Hermione mosolyogva. 

- Harry? - kérdezte Madison csüggedten. 

- Senki, ha nincs ruhám.- szomorodtam el, bár nem tudom miért. Nem is akartam bálba menni... Főleg nem Draco Malfoy társaságában. Miért is mennék? Harry mellett kellene lennem egész éjszaka... 

- Alana! Pont téged kerestelek. - érkezett meg hozzánk Harry. - Szeretnék kérdezni valamit. - nézett rám, majd vissza a lányokra. 

- Igen? - kérdeztem óvatosan. miközben megpróbáltam palástolni a csalódottságom. 

- Eljönnél velem a bálba? - kérdezte a fiú magabiztosan. - Tudom, azt mondtad nem akarsz kapcsolatot, de... - 

- Akkor ki hívott el? - vágott közbe Madison. Éreztem, hogy az arcom az eddigi rózsaszínből lángvörösre váltott és azonnal lesütöttem a szemem. 

- Valaki elhívott? - döbbent meg Harry és kitágult szemekkel nézett rám vissza. 

- Igen... - feleltem alig hallhatóan, de rákényszerítettem magam, hogy felvegyem vele a szemkontaktust. A két lány mellettünk, csak úgy kapkodta a fejét az események zavarában, miközben mi Harryvel farkasszemet néztünk egymással.  

- Malfoy... - állapította meg a fiú azonnal. 

- Draco Malfoy elhívott a bálba? - ujjongott Madison eszméletlen hangerővel. - ÉN MONDTAM! - kiáltotta. - Mondtam, hogy odavan érted. - lelkesedett továbbra is, mintha nem is látná, mennyire kellemetlen helyzetet teremt ezzel. Újra lesütöttem a szemem és próbáltam kitalálni valamit, ami a védelmemre szólhat. 

- Még sosem voltam bálban... És Draco... Nem tudtam, hogy te el fogsz-e hívni, szóval igent mondtam neki. Sajnálom. - húztam el a számat óvatosan, mire a fiú tekintete elkezdett megenyhülni. Borzalmasan érzem magam, amiért így kijátszom őt... 

- Megértem. - felelte egy pár percnyi hallgatás után. - A bálon még úgyis tudunk táncolni. - mosolygott, de láttam a szemén, hogy rosszul esnek neki a dolgok. 

- Persze.- feleltem. - Nekem viszont most mennem kell. - mondtam kényelmetlenül és elköszöntem a többiektől, hogy a szégyenbe burkolózva befeküdjek az ágyamba. Ott azonban egy hatalmas zöld bársony dobozt találtam, átkötve egy ezüst masnival. 

""Remélem jó a méret. DM" Állt az üdvözlőkártyán. A dobozt kinyitva pedig a világ leggyönyörűbb méregzöld szatén ruhája tárult a szemem elé. Draco Malfoy vett nekem egy ruhát a bálra. Ráadásul a világ legtökéletesebb ruháját vette meg nekem. AZ anyag lágyan omlott le a földig és úgy simult a testemre, mintha csak rám tervezték volna. V alakú kivágása pont elég mélyre nyúlt, hogy izgalmassá tegye a ruhát, de ne túl hivalkodóvá, miközben az anyagot két vékony pánt tartotta rajtam. A dobozban pedig volt még valami. 

Egy fekete combfix állt a dobozban magányosan, rákötve egy papírral. "A késeidnek." Boldogan nevettem el magam a fiú figyelmességén, majd készülődni kezdtem életem első báljára.