- Szóval Spanyolországból származik, pont mint te. - nézett maga elé Fred, kezében egy pohár meleg tejet szorongatva. 

- Igen. De ez még nem jelent semmit, csak... - magyaráztam és feltornáztam magam a bárszékre, majd karikás szemeimmel a pulton lévő teámra összpontosítottam. Az éjszaka közepén jártunk már, sőt lassan világosodott az ég, de mi ébren ültünk a konyhában. Egyikünk sem tudott aludni... 

- De valami a fejedben nem hagy nyugodni, igaz? - kérdezte megértő mosollyal az arcán. 

- Veled is volt már ilyen? - kérdeztem reménykedve. 

- Állandóan, Alana. - hajtotta le a fejét. - Lehet, hogy ez nagyon fura lesz, de... Mostanában azt érzem mindent egyszerre meg kell csinálnom. Mindent amit elkezdtem be kell fejeznem és... Rossz előérzetem van. - mondta halkan, én pedig összeráncoltam a szemöldököm. 

- De mégis mi történhetne veled? - kérdeztem vissza rekedt hangon. 

- Te is tudod, hogy háború közeleg... - nézett bele a szemeimbe komolyan. Ez volt az első alkalom, hogy valaki ezt hangosan kimondta és rémesen hangzott. Elrettentően. Ijesztően... 

- Freddie... - tettem rá a kezem az ő kezére. - Akár mit is érzel, akármi is lesz... Én ott leszek, hogy segítsek és megvédjelek. Ugyan úgy, ahogy ti védtetek engem az első naptól kedve, hogy a Roxfortba érkeztem. - mosolyogtam rá kedvesen. 

- Mindannyian tudtuk, hogy sokra fogod még vinni. - kuncogott halkan. - Remélem Malfoy képes azzá az emberré válni, akire szükséged van... - 

- Hogy érted ezt? - Fred pedig áthatóan nézett rám. Barna tekintete mindig olyan komolytalan szokott lenni, de most... Olyan volt, mintha minden tudna. Mindenről mindent tudna. 

- Én nem foglalok állást abban, hogy mi ő és miért az ami. De az apja halálfaló... És ha eljön a háború, azt akarja majd, hogy a fia mellette álljon. Alana, ezt te is tudod. Neki választania kell majd, neked nem... Egyikünkre sem vár olyan nehéz és veszélyes döntés mint rá. - mondta a fiú, nekem pedig könnyek szöktek a szemembe. 

- És mellette is ott fogsz majd állni? Mint mellettem? - kérdeztem, mire a fiú nagyot sóhajtott. 

- Tudod, úgy érzem három nap alatt jobban megismertem, mint öt év alatt összesen... És fáj bevallanom, de kedvelem a mostani Malfoyt. Egészen kedves. - vonta meg a vállát, szája sarkában pedig egy erőtlen mosoly bujkált. 

- Jó ember, Fred. Megérdemli a szeretetet. - szorítottam össze a számat. 

- Akkor mellette fogok állni, amikor kelleni fogok. - mondta komolyan és felállt a pulttól. - Próbálj meg aludni, Lana. Reggel várost nézünk. - emlékeztetett álmos szemekkel. 

- Jó éjt, Freddie. - mosolyogtam rá hálásan, majd felsétáltam az emeletre és nagyot ásítva feküdtem be az ágyba. 

- Köszönöm. - szólalt meg hirtelen Draco. 

- Mit? - kérdeztem vissza, de aztán rájöttem. - Lejöttél utánam, igaz? - mosolyogtam bele a sötétbe. 

- Soha senki nem állt még ki értem, vagy védett meg... De te elérted, hogy az emberek megismerjenek... - 

---

Az elmúlt napok szinte tökéletesen teltek. Bejártuk a fél országot, megkóstoltuk a helyi ételeket és olyan barnára égtünk, hogy a pólót is fájt felvenni. De imádtuk minden percét és közelebb kerültünk egymáshoz, mint valaha voltunk...

De amikor visszatértünk a Roxfortba, a légkör megváltozott. Katie Bellt ugyanis visszaengedték a szülei...

- Remélem örültél a karácsonyi ajándékomnak! - huppant le mellém Theo kipihenten. 

- Te vagy az első, aki sárkány fogkefét ad nekem karácsonyra... - nevettem el magam. - Ash még nem égette el, szóval azt hiszem tetszik neki. - 

- Nagyon helyes. - emelte fel a poharát. - Mellesleg, hol van a pasid? - kérdezte nagyot kortyolva a teából. 

- Még alszik. Este sokáig fent voltunk. - motyogtam és nagyot kortyoltam a forró kakaómból. Rémesen álmos vagyok... 

- Azt hallottam. - vonta fel a szemöldökét, mire kiköptem a számban lévő kakaóm. 

- Baszki, bocsi! - néztem rá ijedten az előttem ülő Monstrora, Theoból pedig kitört a nevetés. 

- Végül is, még mindig jobban jártam, mint Piton Zabinivel... - fintorgott kötekedően. 

- Hé! Már ezerszer bocsánatot kértem tőle! - kapta fel a fejét Blaise és szégyenkezve nézett a tanári asztal felé, ahol Piton komoran kortyolgatta az italát. 

- Haver, azt pletykálják azóta esernyővel járkál az éjszakai ellenőrzésre! - nevetett Theo önelégülten. Én pedig együtt nevettem a fiúkkal egészen addig, amíg... 

Katie Bell a barátnőivel együtt sétált a griffendél asztala felé. Arca vidám volt és gondtalan, barátnői pedig kedvesen nevettek a lánnyal, amikor az mondott nekik valamit. De ha Katie visszatért... Harry pedig hirtelen felpattant a helyéről és megállította a lányt.

 Összeráncolt szemöldökkel néztem őket, minden erőmmel igyekezve, hogy leolvassam a szájukról a szavakat. A szívem pedig hevesebben kezdett verni, amikor az ajtó felé fordultam. 

Draco belépett a terembe. Fehér inge gyűrötten simult a bőrére, kiemelve szőke haját. Szeme alatt hatalmas fekete karikák ültek, és hullámos haja kócosan omlott a szemébe. Türelmetlenül nézett körbe a szemével, amikor az izmai megfeszültek.

A fiú szinte megdermedt, amikor pillantásai találkoztak a lányéval. Katie eltátotta a száját, de nem szólt egy szót sem. Ellenben Harry a fejét kapkodva nézett kettejükre. És tudtam, hogy rájött... Katie emlékszik ki adta neki a könyvet és egyből el is árulta a fiút, amikor találkozott a tekintetük. 

Draco pedig kirohant a teremből. 

- Szóljatok Pitonnak! - mondtam határozottan Theonak. 

- Mi? Miért? - kérdezte a fiú, de már nem válaszoltam neki. Draco után rohantam és mindent megtettem, hogy gyorsabb legyek mint Harry... 

A szőke fiú pedig a harmadik emeleti mosdóban állt a tükör előtt. Kezeivel a mosdókagylón támaszkodott és sírt. Szívszaggató hangon sírt. Mintha minden fájdalom felszakadna belőle. Lassan felemelte a fejét és végignézett a tükörképén. Láttam az undort az arcán, a megbánást, a fájdalmat. 

A tükör pedig hatalmas csörömpöléssel tört bele a mosdókagylóba... 

- Draco... -szólítottam meg halkan, ő a helyén maradt szilánkokban nézett vissza rám. 

- Minden emiatt van... - húzta fel az inge ujját és felkapott egy szilánkot. - Minden emiatt ment tönkre! Én ezt nem akartam, Alana! - kiáltott fájdalmasan és vállait megrázta a sírás. 

- Draco, nyugodj meg... Megoldjuk... Együtt mindent megoldunk!- próbáltam nyugtatni őt, hogy letegye a kezében lévő éles üvegdarabot, de ő mintha meg sem hallotta volna a szavaimat. 

- Semmi sem lesz rendben! - mondta összetörten, ajkai pedig megremegtek. És ekkor felemelte a szilánkot...

- Draco, ne! - kiáltottam és felé kezdtem rohanni, de késő volt. A fiú beleszúrta a kezébe a szilánkot és hatalmas sikítás közepette felszántotta a bőrét. Végig, a tetoválás mentén. Láttam, ahogy a vér ellepi a karját, a ruháját és a padlót.

- Szedd le rólam! - könyörgött. - Szedd le rólam ezt a kurva jelet, könyörgöm! - kiáltozott megállás nélkül a fiú, nekem pedig forró könnyek csepegtek az arcomra. 

- Tudtam, hogy te voltál. - szólalt meg Harry a hátunk mögött. 

- Ne, Harry! Kérlek, értsd meg... - emeltem fel a kezem, de ő félre lökött. 

- Mi esélyt adtunk neked! - kiáltotta Draconak. - És te majdnem megölted Katiet és Ront! - a fiú hangjában tombolt a düh és fenyegetően szegezte a pálcáját a szőkének. 

- Sajnálom! - üvöltötte Draco, kezéből még mindig folyt a vér... De ez már nem érdekelte Harryt. 

A két fiú megtámadta egymást! Fényes igék csapódtak be a mosdó falába, csempék repkedtek a levegőben és a víz megállíthatatlanul spriccelt minden irányba.

- Hagyjátok abba! - emeltem fel a pálcámat és megpróbáltam lefegyverezni őket, de Harry gyorsabb volt. 

- Sectumsempra!- kiáltott és Draco a földre zuhant. Fájdalmasan kapott a testéhez, megállás nélkül üvöltve a fájdalomtól. És az ingén hirtelen megjelent a vér. Rengeteg vér, ami vörösre festette a körülötte lévő vizet. 

- Mit műveltél?!- kiáltottam Harry felé, miközben térdre rogytam Draco mellett, a sebeire szorítva a kezeimet. 

- Én... Én nem tudtam... - kerekedett el a szeme. 

- Takarodj innen! Ő nem akart bántani senkit! Nem így akarta! Te pedig... Menj innen, mielőtt én is ezt csinálom veled! - kiáltottam rá mérgesen. 

- Ally... - nyögött fel Draco halkan. Ajkai elfehéredtek, szemei pedig kezdtek üvegessé válni. 

- Draco! Nehogy becsukd a szemed, hallod? Itt ne merj hagyni! - ráztam meg az arcát, miközben a könnyeim rápotyogtak a bőrére. Ne csináld ezt velem! Kérlek szépen, ne csináld ezt velem! A fiú pedig megfogta a kezemet és egy apró csókot lehelt rá. 

- Jobb lesz így. - suttogta. - Már nem fáj... - motyogta egy halvány mosollyal az arcán.

- Ne mond ezt... Kérlek! Szeretlek, Draco! - sírtam, a mellkasába temetve az arcomat. 

- Álljon hátrébb, Miss. Delacrois. - lépett be Piton céltudatosan a bokáig érő vízbe.