A hó már régen elolvadt a Roxforti tájon, de az edzések egyik legizgalmasabb része vészesen közeledett felénk. A holnapi este folyamán ugyanis a patrónus bűbájt akarjuk gyakorolni, vagyis inkább megtanítani a többieknek. De addig, még rengeteg dolgom van... 

Fáradtan keltem fel az ágyamból és karikás szemekkel nyújtóztam egyet, mielőtt végignéztem az éjjeliszekrényemen. A fiókban ott hevert a Dracotól ajándékba kapott karkötő és Dominic bontatlan levele is. Fogalmam sem volt, hogy miért írt nekem a fiú, de abban biztos voltam, hogy nincs szükségem több fájdalomra és bonyodalomra az életemben. 

Miután visszatértem a Roxfortba, szinte minden visszatért a régi kerékvágásba. Én minden időmet Harry és a többiek mellett töltöttem, egyre jobb kapcsolatot ápolva Madisonnal és az ikrekkel. Draco teljes mértékben eleget tett a kérésemnek és még csak rám nézni sem volt hajlandó, amiért felettébb hálás voltam. 

A leveleim a Minisztériumnak egyre sűrűbbek lettek és Caramel kifejezetten hálás volt, hogy tájékoztattam a Malfoy házban történt kis felfedezésemről. A levelei alapján továbbra is támogatni fogja a tanfolyamomat az aurori képzőben, és az anyagi megélhetésem is biztosítva lesz. Az életem hivatalosan is kezdett visszaállni a normális kerékvágásba. De mégsem voltam boldog... 

Hiányzott Draco. Hiányoztak a gúnyos mosolyai, a huncut nézései, a csípős megjegyzései... De rémesen haragudtam rá. Meg voltam bántva, össze voltam törve, de ami a legrosszabb volt: csalódtam. Újra. 

- Lana, mit szólnál ma este egy hatalmas bulihoz? - kérdezte Theodore, miközben ellopott egy darab szőlőt a tányéromról. 

- Bármibe benne vagyok, ha van benne alkohol. - ráztam meg a fejem erőszakosan. Az étkezőasztal tele volt vígan falatozó diákokkal, akik mind hangosan beszélgettek az elmúlt hetek történéseiről. Rettentően nagy szükségem volt már egy kiadós bulira, ahol olyan sokat iszok, hogy gondolkodni is elfelejtek.

- Delarson nem szokott inni.- nyávogott Pansy. 

- Ne szólj bele a nagyok beszélgetésébe. - fintorogtam a lányra, aki már napok óta szorosan Draco mellett ült az étkezésnél és az órákon. Mindenhol ott volt, ahol a fiú és mindenben támogatta őt, akármit is csinált. És ez rettentően bosszantott. 

- Azt csinálok amit akarok! - csattant fel a lány. 

- Nem akarsz leugrani a toronyból? Akkor biztos mindenki jobban kedvelne. - forgattam meg a szememet. 

- Draco így is szeret engem. - nyávogta és erőszakosan belekapaszkodott a mellette némán evő szőkébe, majd puszilgatni kezdte az arcát. 

- Pansy, kopj le! Mondtam, hogy evés közben hagyjál. - torkolta le a lányt mérgesen, mire kitört belőlem a nevetés. 

- Igazad van, tényleg nagyon szeret. - gúnyolódtam és leutánoztam a mozdulatait Theon. - Jajj, Theo! Tudom, hogy szeretsz! Te vagy a világ legtökéletesebb és legaranyosabb élőlénye! - nyávogtam Pansy éles hangján. 

- Alana, mondtam, hogy evés közbe hagyjál! Csak akkor isteníts, amikor más nem látja, mert nem akarlak felvállalni. Túl idegesítő vagy. - fintorgott mély hangon Theo. 

- Látjátok? - nyávogtam elnyúló hangon és Pansy felé fordultam. - Én mondtam, hogy szeret! - 

- Nem vagytok viccesek. - felelte sértődötten a lány, engem viszont nem foglalkoztatott a viselkedése. Draco ugyanis felemelte a fejét és hosszú idő után először fonódott össze a tekintetünk.... A fiú döbbenten felvonta a szemöldökét és úgy bámult rám, mintha fel sem ismerne. Én pedig lekövettem az arcvonásait és igyekeztem a lehető legszilárdabban állni a tekintetét. 

Draco lassan megnyalta az ajkait és felállt az asztaltól. A tekintete végig követte az enyémet és én úgy  néztem utána, akár egy reményvesztett szerelmes. De nem voltam az. Sőt... Pár órával később már a cigaretta füsttől homályos szobában táncoltam Theo és Millicent társaságában, kezemben egy üveg whiskyvel. 

A világ lassan forgott velem, a látásom homályos volt. A szemeim nem tudtak többé fókuszálni és a hideg szoba ellenére is kimelegedve vonaglottam két ember között. Draco fel akar bosszantani? Azt hiszi csak ő lehet érzelem mentes? Hát nem! A buli előtt eldöntöttem, hogy felveszem a legszűkebb, legrövidebb ruhámat és szorosan összefogtam a hajam, megmutatva ezzel a nyakamat. Draco mindig szerette, ha össze van fogva a hajam. Legalábbis, ha ezt nem hazudta, mint minden mást! 

- Szabaduljon el a buli! - üvöltött Theo teli torokból, szavai egymásba akadtak és alig érthetően visszhangoztak a szobában, de a mardekárosok mégis őrölt módjára kezdtek éljenezni és tapsolni. A piros poharaink újra a magasba emelkedtek és mindenki egyszerre húzta le a benne rejlő alkoholt. 

- Kibaszott Pansy. - kortyoltam az italomba. - Még hogy nem szoktam inni! - újabb korty. A whisky melegen folyt végig a torkomon, elönte az egész testemet nyugalommal. 

- Alanaaa! - karolt át Theo, miközben alig állt a lábain. Megpróbáltam felnézni a fiú arcára, de a világ egyre jobban forgott körülöttem és semmi mást nem tudtam tenni, csak nevetni és táncolni. A fiú szorosan húzta magához a hátamat, miközben a másik kezét is körém fonta. Egyik karja a hasamon pihent, míg a másikkal végigsimított a nyakamon. Ahogy a hátam nekisimult a fiúnak, a csípőm automatikusan mozogni kezdett, a fiú pedig velem egy ritmusban kezdett mozogni. - A legszebb lánynak nincs joga szomorúnak lenni. A legszebb lánynak a buliba táncolnia kell. - suttogta a fülembe. Ajkai finoman érintették a fülemet, kezei fel-alá járkáltak a testemen. 

Hátravetettem a karomat, hogy hozzá tudjak érni a fiúhoz, de egy hirtelen rántás kiszakított az ölelésből. Elvesztettem az egyensúlyomat és amikor észbe kaptam, már Draco erős karjai mentettek meg az eleséstől. 

- Azt hiszem eleget ittál. - mondta mérgesen átkarolt, hogy megtartsa a súlyomat.

- Fogd be és hagyj szórakozni. - nyújtottam ki rá a nyelvemet. Annyira jó illata van. Neki van a legjobb illata a földön. Az egész világon! Miért van ennyire jó illata? 

- Igen, Malfoy! Hagyd szórakozni! - nyúlt felém Theo mosolyogva, de arca hirtelen elzöldült és a szája elé kapta a kezét. Szinte éreztem, hogy Draco gúnyos mosolyra húzza a száját, majd átdobta a karomat a vállán. Mire kinyitottam a szemem, már a szobám közepén álltunk. 

Végignéztem a fiú izmos testén. A dohány és whisky illatú haja kócosan hullott a homlokába, az inge utolsó három gombja kigombolva, hanyagul állt a nyaka körül. Csodálatos volt. Egyszerűen, nem bírtam betelni vele...Érezni akartam a bőrét a bőrömön, az ajkait az ajkaimon... Hallani akartam a mély, rekedt hangját reggelente és hallani akartam a halk szuszogását. Vajon tud aludni nélkülem? 

- Vannak még rémálmaid? - kérdeztem, de fogalmam sincs mennyire lehettem érthető, mert a nyelvem eléggé lassan és nehezen forgott a számban. 

- Aki nem alszik, annak nincsenek álmai. - vonta meg a vállát. - Minek ittál ennyit? - kérdezte. 

- Akinek nincsenek érzései, nincsenek gátlásai sem. - vontam meg a vállam. 

- Nincsenek érzéseid? - kerekedtek el a szemei. - Szerintem pont az iszik, akinek fájdalmai vannak. - a fiú lassan a fülem mögé tűrte a lófarkamból kihullott tincseimet és végigsimított az arcomon. 

- Segíts levenni a ruhámat. - nyögtem fel az érintése alatt. A fiú kezei egy pillanatra megálltak a levegőben, majd végighúzta ujjait a ruhám pántján. 

- Ne csináld ezt velem. - suttogta a fülembe. Lehelete megcsiklandozta a bőrömet, libabőrössé téve mindenhol. 

- Mit? - kérdeztem. 

- Nem fogok tudni nemet mondani. Ellenállhatatlan vagy és szexi. - simította meg a kulcscsontomat. Ujjai alig érintették a bőrömet, mégis hevesebben kezdett dobogni a szívem. - De nem bocsátottál meg nekem. Csak ezen az estén engednéd, hogy szeresselek... - 

- Akkor szeress ezen az egy estén. - suttogtam nehezen lélegezve. Közelebb hajoltam a fiúhoz és a kezeimet a mellkasának támasztva éreztem, milyen hevesen ver a szíve. 

- Minden este szeretlek. - suttogta a számba. Ajkaink csupán pár milliméterre voltak egymástól, leheleteink pedig egymásba olvadtak, miközben elvesztünk a másik szemében. 

- Hiányzol. - mondtam gondolkodás nélkül, a fiú pedig szorosan lehunyta a szemét. 

- Alana... - ujjait az állam alá csúsztatta és felemelte a fejemet. A másik keze végigfutott a gerincem vonalán, elidőzve a melltartóm kapcsánál... De nem tett semmit. - Részeg vagy. - mondta. - Nem használhatlak ki, hogy még jobban megutálj. - nyögte ki halkan és elszakadt tőlem. Egyedül maradtam a forgó szobában a gondolataimmal és a könnyeimmel. 

- Nem utállak. - mondtam a sötétben.