- Draco... - súgtam halkan az ajkai közé. - Megijesztesz. - mondtam és aggódva néztem végig arcán. Ujjai erősen szorították a nyakamat, miközben másik kezével a fejem mellett támaszkodott a falnak. A teste erősen simult az enyémnek és a fiú a lábaimnak nyomta egyre keményedő nadrágját. 

- Helyes. - mosolyodott el halványan és végighúzta ujjait az arcomon. - Nem szeretem, ha átvernek, Alana. - mondta komolyan. - Te pedig nagyon csúnyán átvertél... - 

- Nem akartalak meg... - újabb bocsánatkérésbe és magyarázkodásba kezdtem, de a fiú bedugta középső ujját a számba.

- Csak a nyögéseidet akarom hallani. - hajolt a fülemhez és erősen beleharapott a fülcimpámba, miközben a nyálamtól nedves ujját végig vezette a hasamon, egészen le a melegítőnadrágomig. - Legyél jó kislány és mond el milyen érzés... - a szavai teljesen megőrjítettek és a félelem kezdett átcsapni vágyba. 

A fiú ujjai pedig könnyedén csúsztak be a nadrágom alá, be a fehérneműmbe. Egy halk nyögés hagyta el a számat, amikor megéreztem lüktető forróságomon az ujját. Ingerlő lassúsággal kezdett izgatni, miközben ajkaival megvadultan szívta a nyakamon lévő bőrt. 

- Halljam, Alana... - harapott bele a bőrömbe, én pedig teljesen elvesztem. A nyakamon lévő bőr sajgott a fájdalomtól, a csuklóimat pedig olyan erősen szorította a falhoz, hogy azt hittem menten eltöri. De nem volt rossz érzés. Egyáltalán nem... És ez kicsit megrémített.

- Nagyon jó! - nyögtem lehunyt szemekkel, ő pedig önelégülten elmosolyodott. 

- Jobb, mint Dominic? - kérdezte keményen, mire kinyitottam a szemeimet. 

- Nem feküdtem le vele, Dra... - hangos nyögés szakadt ki belőlem, amikor a fiú erősen belém nyomta két ujját és lassan mozgatni kezdte őket. 

- Nem ezt kérdeztem! - szorított rá a csuklóimra és erősebben kezdett mozogni bennem. A testem pedig ösztönösen reagált minden mozdulatára. A feszültség növekedni kezdett bennem, a lábaim pedig megremegtek a fokozódó élvezetektől. Élveztem, ami most történik, mert egyszerre volt ijesztő és izgató, erőszakos és gyengéd... 

- Sokkal jobb. - nyögtem ki hangosan, miközben mozgatni kezdtem a csípőmet. Éreztem, hogy a feszültség lassan a tetőfokára hág és a nyögéseim egyenletlenné és hangosabbá váltak. 

Ekkor pedig a fiú kihúzta belőlem az ujjait és megbabonázva emelte azokat a szájához. Draco éhes, dühös tekintete találkozott az enyémmel, miközben lassan megnyalta ujjait, majd bevette őket a szájába. A szívem majd' kiugrott a helyéről, miközben tátott szájjal néztem a fiút. 

- Tetszik? - kérdezte, én pedig önkényesen, szinte tudatlanul bólintottam. Ő pedig kivette a szájából az ujjaimat és a számhoz emelte őket. - Nyisd ki! - utasított, én pedig engedelmesen tettem eleget neki. 

- Akarlak. - suttogtam türelmetlenül, egyre hevesebb szívveréssel. 

- Könyörögj érte. - felelte kegyetlenül, ellépve tőlem egy pillanatra, majd végignézett rajtam. A remegő, vágyakozó alakomon és levette magáról a nyakkendőjét. 

- Könyörgöm... Kérlek, Draco... - néztem rá mozdulatlanul. Már nem voltam a falnak szögezve, de egyszerűen nem mertem megmozdulni. Vártam a döntésére... 

Ő pedig önelégülten megnyalta ajkait és újra felém lépett. Lassan megfogta a kezeimet és egészen az íróasztalig húzott, hogy nekinyomja a fenekemet és végigsimítson az ajkaimon. Éhes szemei türelmetlenül pillantottak végig rajtam, ujjait pedig végighúzta az államon, a nyakamon, egészen a mellkasomig. 

- Soha többé nem csinálhatod ezt velem. - mondta határozottan. - Csak én érhetek hozzád. Csak én kényeztethetlek. Csak én miattam nyöghetsz. Világos voltam? - emelte fel az államat, hogy rákényszerítsen arra, hogy a szemébe nézzek. 

- Igen. A tiéd vagyok. - lihegtem az ajkai közé. De Draco nem csókolt meg. Egyetlen hirtelen mozdulattal megfordított és végig döntött az asztalon. Lassan lehúzta rólam a nadrágomat és a kezeimet a hátam mögé rántotta. 

Éreztem, hogy sikamlós anyagú nyakkendőjét a csuklóim köré köti, majd erősen ránt rajta egyet. Mindjárt felrobban a testem! Soha életemben nem vágytam rá ennyire és ezen én magam lepődtem meg a leginkább. Mert a fiú nem volt gyengéd, vagy kedves. Meg akarta mutatni, hogy mennyire uralja a testemet és teljes mértékben elérte a célját. 

- Kicsit hűtsd le magad, Hercegnő. - hajolt rá a hátamra. - Túl forró vagy. - mondta, majd megcsókolta a hátamat. Lassan végigvezette nyelvét a gerincemen, miközben a fenekemhez nyomta csupasz medencéjét. 

- Draco, kérlek... - suttogtam türelmetlenül és már ő sem akart tovább várni. Egy erős lökéssel belém hatolt, miközben belemarkolt a hajamba és erősen hátrahúzta a fejemet. Draco lökései erősek és gyorsak voltak, mintha már hónapok óta nem szeretkeztünk volna. De nem bántam... 

- Tökéletes vagy. - lihegte a fiú, belemarkolva a fenekembe. - Tökéletes és az enyém. - egészítette ki magát, miközben a szobát megtöltötték kéjes sóhajaink.

A lábaim megállíthatatlanul remegtek, miközben a csípőm folyamatosan nekicsapódott az asztalnak. A rajtunk végig gördülő izzadságcseppek csípték a sebeinket, de egyikünk sem akart megállni. A feszültség és az izgalom pedig már fájdalmasan növekedtek bennem. Egy apró könnycsepp pedig legördült az arcomon, miközben Draco nevét sikoltozva élveztem el. A fiú pedig pár másodperccel később követett engem. 

- Gyere. - oldozott el gyengéden és egy laza mozdulattal felkapott a levegőbe, amikor látta, hogy egész testemben remegek. 

- Köszönöm. - feleltem halkan és kimerülten. Draco pedig óvatosan letett az ágyára, rám húzva egy bugyit és a pólóját. - Sajnálom, hogy megbántottalak... - mondtam, ő pedig mellém feküdt és a mellkasára húzott. 

- Nem haragszom, Alana. - mondta halkan, a hajamat simogatva. - De többet ne csinálj ilyet. - tette hozzá gyorsan. 

- Pedig ha ilyen büntetést kapok utána, egészen megérné. - próbáltam viccelődni, bár volt benne némi igazság. 

- Szóltál volna, ha fáj? - kérdezte hirtelen, szemeibe bűntudat bujkált. 

- Szóltam volna. De nem fájt, Draco. Nem okoztál fájdalmat. - simítottam végig puha arcán. 

- Sosem lennék képes bántani téged... - sütötte le a szemét. - De már lassan én sem tudom mire vagyok képes... - 

- Én bízok benned. - mondtam megnyugtatóan. - És szeretlek. 

- Én is szeretlek, Alana... - csókolta meg a homlokomat. - Jobban mint gondolnád. - mondta, majd csend telepedett a párosunkra. Hosszú és nyomasztó csend, amiben mind a ketten a gondolatainkkal viaskodtunk. De végül én nyitottam ki a számat. 

- Mi lesz ezután? - kérdeztem. - Ha megtetted, amit megkövetelnek tőled? -

- El fogok menni innen egy időre. Még én sem tudom, mennyi időre. - sóhajtotta. - De mindent meg fogok tenni azért, hogy neked ne essen bántódásod. Akármibe kerüljön is. - zárta le a témát a fiú, némán alomba szenderülve.