Csillogó lila por hullott alá a mennyezetről, befedve vele a szobában táncoló embereket. Nevetve pördültem meg a karjaimat kitárva és hagytam, hogy a tündérpor ráhulljon a bőröm minden szabad felületére. Csak nevettem felszabadultan és éreztem, ahogy a tudatom elhomályosul és semmi másra nem vagyok képes, csak a boldogságra. Ekkor pedig erős karok szorítását éreztem meg a derekamon. 

- Szia. - fordultam Draco felé, karjaimat a nyaka köré fontam.

- Csodálatos vagy. - hajolt felém a fiú mosolyogva és megnyalta ajkait. 

- Szeretlek, Draco Malfoy. - néztem bele csodálatos szemeibe. - De meg kell ígérned, hogy nincs több titok közöttünk. - mondtam a szavakat elhomályosult elmével és mind a ketten elkomolyodtunk. Draco hosszan nézett a szemembe, némán gondolkodva. 

- Ígérem. - felelte és puha ajkait a számra tapasztotta. Ezer pillangó ébredt fel a gyomromban, a szívem pedig zakatolni kezdett a mellkasomban, amikor végre újra megéreztem szájának csodálatos érintését. Ahogy ajkai tökéletesen simultak az enyémekre, ahogy kezei belegabalyodtak a hajamba, elmélyítve a csókunkat. 

Az egész... Egyszerűen tökéletes volt. Tökéletes és magával ragadó...És az életem újra a helyére kezdett állni, miközben sejtésem sem volt, hogy valaki más élete éppen darabokra hullik...

- Akkor kezdődhet a játék? - emelte fel a poharát Pansy és lerakott egy üveget középre. A jó öreg játékok...

- Pansy, a felelsz vagy mersz már unalmas! - kiáltotta Monstro és elővett a zsebéből egy kis fiolát. - Vigyünk izgalmat a dolgokba... - kacsintott a lányra. 

- Az ott veritaserum? - kérdezte egy negyedéves lány, akinek már így is túl sok volt a pia. 

- Az bizony, Drága Elis. - bólintott Monstro. - A mai játék részvevői pedig... - húzta el az utolsó szót a fiú, hogy izgalmasabbá tegye a kiválasztást. - Alana, Draco, Pansy, Theodore, Madison és Dominic! - 

- Ennél jobbat ki sem találhattál volna, mi? - kérdezte Madison csípősen, meginogva saját lábain. 

- Az unalmas játék unalmas bulit eredményez. - vonta meg a vállát a fiú, majd kiosztotta a szérumot a poharainkba. - Fenékig játékosok! - mondta és lehunytam a szemeimet, hogy gondolkodás nélkül lehúzhassam a poharam tartalmát. 

A gyomrom megremegett és az agyam magéban vívott csatát a fejemben, miközben a zene felhangosodott és mindannyian ugrálni kezdtünk a ritmusra. Egy utolsó tánc, mielőtt elszabadul a játék. Egy utolsó tánc, mielőtt kiderülnek a titkok...

- Alana! - szólított meg Theo, amikor leültünk egy kis körbe. - Mond csak, ki a jobb az ágyban, Draco vagy Dominic? - csípős kérdés kezdésnek és talán más helyzetben nem válaszoltam volna. Nem akartam megbántani senkit sem, de most mégis megeredt a nyelvem. 

- Draco. Egyértelműen Draco. - sütöttem le a szemem és éreztem, hogy elvörösödik az arcom, amit hangos fütyülés kísért magával. A poharam teletöltve, a kérdés után pedig inni kell... - Madison, kivel feküdnél le a szobában lévők közül? - kérdeztem hirtelen a vörös lánytól. Madison egy pillanatig pedig elgondolkodva nézett körbe, majd a szeme megállapodott... 

- Theodore Nott. - villant meg a szeme, miközben belekortyolt az italába. 

- Én benne vagyok. - vonta meg a vállát Theo, egy félmosollyal az arcán. Ezek ketten tutira le fognak feküdni! 

- Pansy... - hívta ki Madison a lányt, akinek arcán gúnyos mosoly bujkált. - Milyen érzés, hogy Draco nem szeret téged? - nevetett Madison kellemetlenül, miközben Pansy felvonta a szemöldökét. 

- Nem sokáig fog ez így maradni. - kacsintott a lány, mire mindannyian összenéztünk. Szóval ő tényleg így gondolja! Újabb korty, újabb melegség érzés ami szétárad a testemben. Létezik jobb buli a mardekáros bulinál? Nem hiszem!

- Draco, te jössz. - mosolyodott el Pansy és kissé előredőlt a helyén, kiemelve ezzel dekoltázsát. Fintorogva megforgattam a fejem és ránéztem a szőke fiúra, aki mérges pillantásokkal nézett a vele szemben ülő lányra. - Nem akarsz valamit elmondani Alanának? - kérdezte hirtelen, mire kérdőn kapkodni kezdtem a fejem kettejük között. 

- Nem. - felelte Draco egyszerűen és halványan rám mosolygott. 

- Tényleg? Nincsenek titkaid? Nem szeretnél megmutatni sem semmit? - erősködött a lány, végigsimítva saját alkarján. 

- Draco, miről beszél? - kérdeztem elbizonytalanodva egy pillanatra. 

- Semmiről, Lana. Túl sokat ivott és elfelejtette, hogy veritasérumot ittam. Nincs semmi titkom előtted. - mosolygott rám a fiú, de Pansy nem adta fel. 

- Akkor tűrd fel az inged. - villant a lány szeme erőszakosan. 

- Pansy, állj le. - szólt rá Blaise sziszegve. 

- Nem! Tűrd fel az inged! - mondta a lány egyre mérgesebben. 

- Pansy, ne! - ragadta meg a karját Theo és megrántotta a lányt. - Hagyd abba! Túl sokat ittál... - mondta, mire mindannyian felálltunk, jelezve, hogy vége a játéknak. 

- Alana, milyen érzés, hogy a pasid hazudik neked? - ragadta meg a kezemet a lány, mire megfordultam, hogy szembenézzek vele. 

- Engedj el. - mondtam mérgesen. - Nem látod, hogy senki nem akar hallani téged? - kérdeztem gúnyosan nevetve. 

- Meglátjuk kinek a vállán fogsz majd te sírni, ha kiderül az igazság... - szorított tovább a lány. De én nem tudtam kordában tartani a mérgemet. Hiába próbáltam.... A lány kiáltva kapta el rólam a kezét, ami pirosan jelezte hol égett meg. - Mi a szar? - nézett rám döbbenten, szemeiben könnyek ültek. 

- Részeg vagy, Pansy. Nem történt semmi. - ráztam meg a fejem, majd néztem, ahogy a lány kiszalad a szobából. 

- Tudod, ez baromi dögös volt. - súgta a fülembe Draco, mire végre felszabadultan elnevettem magam. A buli pedig nem állt meg. A zene üvöltött, mi pedig egyszerre ugráltunk és énekeltünk, a poharainkat magasba emelve. 

- Bevihetnél már a szobába. - hajoltam oda Draco füléhez és lágyan suttogtam felé a szavakat. 

- Inkább a levegőre viszlek, Hercegnő. Nem kéne végighánynod ezt az estét is. - nevetett a fiú és megfogta a karomat, hogy kivezessen az udvarra. Persze halknak kellett volna lennünk és óvatosnak. Mi ehelyett egymás kezét fogva, nevetve szaladtunk ki a hideg levegőre, a hold fénye alá.

- Táncolj vele, Alana. - fogta meg a derekamat a fiú és magához húzott. 

- De nincs is zene! - nevettem el magam, mégis köré fontam karjaimat. 

- Nincs rá szükség. Csak te és én... - mondta és belenézett a szemeimbe. Annyira csodálatos. ÉS mi ketten, csak mi ketten nevetve lépegettünk a Hold fehér fénye alatt, ezer csillagtól megvilágítva. 

- Aideen? - szólt egy hang hirtelen a hátunk mögött és a levegő megállt egy pillanatra.