- Köszöntök minden diákot az új tanévben! - hallottam bentről Dumbledore érdes, megfáradt hangját. Eltelt a nyár és én izgatottan tértem vissza a Roxfort falai közé. Vagyis... Rendben, az igazság az, hogy rettegtem... Fogalmam sem volt róla, hogy ki hogyan fog fogadni, amikor belépek a hatalmas ajtón és ami a legjobban megrémisztett, hogy nem tudtam hogyan állok Dracoval. 

- Idén is sok szeretettel köszöntsük elsős diákjainkat és visszatérő szeretteinket. - tárta szét a karját a férfi, mire a minket eltakaró hatalmas ajtó egy csapásra kitárult. És mégis, ahogy elindultam az igazgató felé, az eddigi félelmem átcsapott elborzadásba. 

Az iskola és az egész varázslóvilág megváltozott. A diákok arca megöregedett és bölcsebb lett. A tanárok gondterheltebbek és szigorúbbak lettek és még az elsősök arcán is ott tengett a félelem. Mert már mindenki elhitte, hogy Voldemort visszatért. És vele együtt a csatlósai minden áldott nap rettegésben tartják a környezetünket. 

Dumbledore mosolyogva rázott velem kezet, amikor elé léptem, majd nagy biztatással küldött a kígyós ház felé. És ott ült ő... A szőke fiú, a mardekár hercege. Aki nem válaszolt az elmúlt napokban írt leveleimre. 

- Szia. - ültem le mellé és összerándult gyomorral köszöntem neki. 

- Szia, Alana. - köszöntött Theo és Blaise mosolyogva, sőt még Pansy is elmormolt egy köszönés szerűséget. De Draco némán bámulta a kezét. Nem nézett fel, nem reagált, még azt is megkérdőjeleztem, hogy egyáltalán levegőt vett-e.

- Nézd, sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb. De Rufus leváltása után rengeteget kellett várnom, amíg az új parancsnok elfogadja a kilépésem. - suttogtam neki félénken, de a fiú még mindig nem reagált. 

- Tudod, nagyon hálás vagyok, hogy elintézted ezt nekem. Nagyon sokat jelent. - motyogtam, de végül feladtam a próbálkozásaimat és az igazgató felé fordultam, aki éppen ekkor kiáltott fel meglepődésében. 

- Áhh, és végre befutott új, hatodéves diákunk is. Köszöntsétek kérlek Dominic Wollert. - kiáltott örömében a szakállas férfi, mire én kiköptem a számban lévő vizet.

- Mi van? - döbbentem le teljesen, pislogva a sokktól.

- Kösz szépen, Lana! - törölgette magát Monstro mérgesen, kitépve Crack húsos ujjai közül a szalvétát. 

- Látom még mindig nem tudtok egymás nélkül élni. - jegyezte meg szúrósan Draco. De a hangja valahogy más volt. Felnőttesebb, mélyebb, érdesebb. Szomorú...És én teljesen elvesztem a fiú vonásaiban. Még mindig olyan tökéletes volt és lenyűgöző. És én rémesen szerettem ezt a fiút. Bűntudatom volt, amiért egy olyan apróság miatt kiabáltam vele, mint a...

- Mardekár! - jött a kiáltás a kalapból és Dominic Woller mosolyogva lépkedett az asztal felé. 

- Ez most csak egy vicc ugye? - hajtotta le a fejét a szőke és belerúgott a hosszú asztal sarkába. Én pedig azt hiszem teljesen feladtam minden reményemet, amit a nyugodt élethez fűztem. 

Egy papírmadár landolt az asztalon előttem. Apró, kecses mozdulatokkal hajtogatott, díszes M betűvel az oldalán. Felnéztem a szemben lévő griffendéles asztalhoz és a tekintetem összefonódott Madison élénk szemeivel. A lány összeráncolt szemöldökkel mutogatott a madár felé.

"Ez mégis mit keres itt? Szeretnéd, hogy megverjem? Vagy Dracot kellene? Harry beszélni akar veled vacsora után. Gyere a citromos festmény elé. És szólj, kit verjek meg!!!" 

Madison és a bájos modora. Felüdülve mosolyodtam el a lány üzenetén és hálásan néztem fel rá, de megráztam a fejem jelezve, hogy senkit nem kell megvernie. Madison megvonta vállait és visszafordult Hermione felé, aki vadul magyarázott egy könyvet tartva a kezében. 

- Lana! - csettintett az arcom előtt Theo. - Figyelsz? - kérdezte fintorogva.

- Nem igazán. - vallottam be egy bátortalan mosoly keretében.

- Este évnyitó buli a klubhelyiségben. Lángnyelv whisky, mugli vodka, és a szokásos felelsz vagy mersz játékok. - tárta szét a kezét várakozóan, mire elnevettem magam és sandán Dracora néztem. Ott talán lesz esélyem megbeszélni vele a dolgokat. 

- Benne vagyok. - mondtam, miközben sütőtöklevet öntöttem a poharamba.

- Új srác! - kiáltott Dominic felé Theo, hátradőlve kicsit a padon. - Te is jössz. - jelentette ki a fiú, majd visszahajolt a tányérja felé. 

- Számíthattok rám. - felelte Dominic, és elengedett egy kacsintást felém. Miért kellett ide jönnie? Auror akart lenni, nem tanuló!

---

- Ez az a Dominic? - szegezte nekem a kérdést Ron. 

- Komolyan megverem! Tudod, hogy képes vagyok rá. - tűrte fel talárjának az ujjait Madison és agresszívan kutatni kezdett szemeivel a fiú után. 

- Draco mit szólt ehhez? - érdeklődött Hermione, fel sem emelve tekintetét valami furcsa, vastag könyvből. 

- Srácok! - szóltam rájuk. - Igazán értékelem ezt a meleg fogadtatást, de nem akarok róla beszélni! Bár Madison ajánlata igazán csábító. - gondolkodtam el, mire Hermione megcsapta a karomat.

- Az erőszak nem megoldás! - dorgált meg a lány. Rengeteget változott. A haja ápoltabb és fényesebb lett. Arca nőiesebb, hangja erősebb és határozottabb. De a szemei ugyanolyan tudáséhesek és okoskodóak. 

- Alana. - szólalt meg végül Harry is. - Szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, hogy nem voltam veled túl megértő. Csak a dolgodat végezted, ezért nem haragudhatok rád. - vonta meg a vállait lesütött szemmel. 

- Minden jogod megvan rá, hogy haragudj. Én is utálom magamat... És tényleg csak azt tudom mondani, hogy rettenetesen megbántam. Ti vagytok a legjobb emberek a világon és befogadtatok, megbíztatok bennem, szerettetek és támogattatok. Sajnálom... - sütöttem le én is a szemem. 

- Tiszta lappal? - kérdezte Harry egy félmosollyal a száján, jobb kezét nyújtva felém. 

- Tiszta lappal. - fogadtam el felajánlott kezét és kissé megnyugodva hagytam, hogy elkísérjenek a szobámhoz. 

---

- Akkor végig ott volt az akadémián? - kérdezte Ron értetlenül. 

- Igen és most itt van a suliban. - sóhajtottam fel.

- És azt mondta szeret téged.... - próbálta értelmezni Harry. 

- Igen. - feleltem. 

- Mire Dracoval összevesztetek és azóta nem beszéltek... - zárta le Madison. 

- Pontosan. - erősítettem meg a lányt és a többieket. 

- Hát ez egy jó szar helyzet. - foglalta össze Ron és megvakarta a tarkóját. 

- Mégis mit kellene most tennem? - kérdeztem kétségbeesetten. 

- Szerintem mutasd meg Draconak, hogy mit veszített. - vigyorodott el Madison. 

- Mire gondolsz? - zavarodtam össze egy kicsit.

- Csípd ki magad. Vegyél fel valami szexi göncöt és vesd be magad! - csapott a karomra a vörös hajú lány, mire hangosan kinevettem és közöltem vele mekkora hülyeségeket beszél. 

- Ne, Al. Ez voltaképpen egy jó ötlet. - helyeselt Ron és Harry egyszerre. 

- Komolyan? - kérdeztem és azt hiszem tényleg, teljes mértékben meggyőztek. Szóval tettem amit tennem kellett. Vagyis inkább amit javasoltak nekem és felmentem a szobámba, hogy átöltözzek. Felvettem a kedvenc fekete garbómat és egy zöld, kígyómintás miniszoknyát. A hajam lágy hullámokban omlott a hátamra, a nyakamban pedig három nyaklánc díszelgett. Az egyiken egy kígyó díszelgett, a másikon egy sárkány, a harmadikon pedig egy nap. Mindegyik engem és a személyiségemet jellemezve. A csuklómon pedig ott virított a Dracotól kapott csodálatos karkötő. 

Végignéztem magamon a tükörben és egy pillanatig fel sem ismertem a képmásomat. A ruhám kiemelte minden domborulatomat, a hajam szépen körvonalazta arcomat. Így mentem le a többiek közé, akik tátott szájjal néztek végig rajtam. 

- Te jó ég... - hallottam Draco hangját a szobában, szemei szinte lyukat égettek belém.