A tekintetem összefonódott Draco tekintetével. A vérem felforrt, ahogy a fiú többször is végigfuttatta rajtam átható tekintetét. Kék szemei vadul követték minden mozdulatomat és őszintén, én sem tudtam elszakadni tőle.

Testére tökéletesen simult a fekete öltöny, amit magára vett. Arcát kiemelte a hátrafésült haja és kék szemei szinte világítottak a fekete ingétől. Sosem nézett ki ennyire férfiasan, ennyire jóképűen, ennyire ellenállhatatlanul. És én teljesen oda voltam érte...

- Alana! Ejha! - kiáltott Theo és egy nagy üveg mugli vodkával lépett elém. - Te aztán... Azta! Dögös vagy! - biccentett felém a fiú elismerően és átkarolta a vállamat. 

- Milyen ez az izé? - mutattam a kezében tartott üvegre, amiben átlátszó folyadék volt. Hallottam már a vodkáról, de még sosem ittam. Egyszerűen nem mertem semmi olyan alkoholt megkóstolni, amit nem tesztelt senki a barátaim közül. 

- Egész jó. De én a helyedben nem innék belőle túl sokat. - fintorgott egy kicsit Theo, majd odavezetett a barátaihoz. Draco a falnak támaszkodva beszélgetett Zabinivel, egy pohár italt szürcsölgetve, amikor odaértünk. A fiú mellett pedig Dominic állt, kissé feszélyezetten, de mégis mosolyogva. A két fiú tekintete rövid ideig rajtam telepedett meg, ahogy Theo karja a vállaimon pihent és a kezembe nyomta a vodkás üveget.

- Alana, ő itt Dominic Woller. - mutatott a fekete hajú fiúra.

- Már ismerjük egymást. - kortyoltam bele az italba, majd fintorogva el is toltam magamtól.

- Theodore, ez valami förtelmes... - öklendeztem az fertőtlenítőre hasonlító íztől.

- Aki bírja bírja, aki nem az nem. - vonta meg a vállát, kikapva a kezemből az üveget. 

- Ez nagyon bölcs volt. - forgattam meg a szemeimet és végignéztem a többieken. A mardekárosok bulihoz illően csípték ki magukat. Elegáns ruhákban, kifinomultan iszogattak a szoba különböző pontjaiban és halkan nevetgéltek a zene mellett. De ez csak a kezdet volt. Ugyanis az alkohol egyre csak fogyott és a társaság egyre hangosabb lett. 

- Ez a vodka dolog nem is olyan rossz, mint hittem. - estem be a kanapéba kipirulva, nehezen forgó nyelvvel. 

- Nem csodálom. Miután megittad a fél üveget, ez már csak jó lehet. - nézett rám Theo, szemei kissé összeakadva néztek felém. 

- Ideje lenne játszanunk valamit. - nevettem el magam bugyután, miközben megpróbáltam leküzdeni a szédülésemet. Miért ilyen gyors minden? 

- Emberek! - kiáltott Blaise, rémesen értetlenül. - Alana Delarson játszani akar! - emelte a magasba a poharát a fiú, mire tapsvihar söpört végig a tömegen. 

- Felelsz vagy mersz! Felelsz vagy mersz! - kántálták a többiek. Igen, ez volt az a játék, ami minden buliban előkerült és minden hangulatot megfűszerezett. Blaise, Pansy, Draco, Crack, Monstro, Dominic, Astoria Greengrass, Theo és én, leültünk játszani, egy üveggel a körünk közepén. A többiek minket akartak látni játszani, így ők körénk gyűlve figyelték az eseményeket. A zene elhalkult, a cigaretták füstölni kezdtek és a játék elkezdődött.

- Mi a tét? - kérdezte Blaise miközben egy helyben dülöngélni kezdett a földön. A fiú megint rémesen sokat ivott, bár nem ítélkezem, én is így tettem.

- Milyen tét? - kérdeztem vissza, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy pislogjak egyet. Tej jó ég, ez mindig ilyen nehéz volt? És miért érzem még mindig Draco illatát az orromban? 

- Tudod, ha valaki nem teljesít valamit. - magyarázta Blaise, megkapaszkodva a padlóban. Vagyis, a fotelben. A padlóban senki nem tud megkapaszkodni nem? 

- Vegyünk le valami ruhát. - dobta be az ötletet Dominic. - Úgy is rettentő meleg van. - egészítette ki, szemeit óvatosan rám vezetve. Miért kellett ide jönnie? Miért kell mindent feldúlnia? 

- Én benne vagyok! - kiáltotta Pansy, végignézve Draco izmos alakján. A kis kígyó! 

- Akkor kezdjük. - csapta össze a tenyerét Astoria és lelkesen megpörgette az üveget, ami megállt Zabini előtt.

- Blaise, felelsz vagy mersz? - kérdezte a lány izgatottan, szemei kissé elsötétülten pislogtak a fiúra. 

- Merek. - mosolyodott el Blaise, még egy pohár vodkával jutalmazva gyomrát. Ahh, ez a rémes ital. Borzalmas íze van, de kell még! Elvettem a kezében lévő poharat és kissé meginogva, de töltöttem magamnak is egy adaggal, majd hagytam, hogy az égető ital lecsússzon a torkomon. Melegség áradt végig a testemben, de ez már nem volt olyan kellemes, mint az első alkalommal. Ez már megszokott volt és kissé felkavaró. 

- Csókolj meg. - mondta a lány Zabininek, aki azonnal kapott az alkalmon és nemes egyszerűséggel ledugta a torkát a lány száján. A többiek megőrültek a látványtól és tapsolni kezdtek a párosnak. 

A következőt pedig Blaise pörgette, majd Monstro, majd Pansy. És a játék itt kezdett eldurvulni. Ugyanis Pansy Dracot akarta. Én pedig Pansy haját szerettem volna megtépni. De azt hiszem már nem lettem volna képes felállni. Milyen furcsa szó ez a felállni. Hova álljak fel? 

- Draco... - nevezte meg választottját Pansy és a gyomrom résnyire szűkült a neve hallatán. - Felelsz vagy mersz? - kérdezte a lány. Kérlek felelj! Kérlek felelj! 

- Felelek. - mondta a fiú, én pedig feltűnően hangosan fújtam ki a levegőt, de ezzel senki nem foglalkozott. Túl részegek voltunk. Azt hiszem legalábbis... 

- Szerelmes vagy valakibe? -kérdezte a lány, mire Draco tekintete összefonódott az enyémmel. 

- Nem. - mondta, pislogás nélkül meredve rám. Ez fájt, te szemét... Újabb ital csúszott le a torkomon és a hangulatom kezdett mérgesbe átcsapni. Nem hiszem el, hogy ezt mondta!

- Alana. Felelsz vagy mersz? -kérdezte Draco, meg sem várva a pörgetést. 

- Felelek. - néztem kék szemeibe nehézkesen, küszködve saját súlyom megtartásával. 

- Ha változtathatnál egy dolgon az életedben, mi lenne az? - kérdezte komolyan, összeráncolt szemöldökkel. Kérlek, ne legyél őszinte részeg. Hazudj neki, bántsd meg! Fájjon neki is, mint nekem. 

- Nem hagynálak elmenni. - suttogtam, de mégis mindenki hallotta. Szép volt, Alana. Mégis őszinte részeg vagy. És egy barom is. 

- Alana. Felelsz vagy mersz? - szólított meg Dominic hirtelen.

- Öhm. Ez a játék nem így működik. Nem te jössz. - emelte fel a kezét Theo, de itt már senkit nem érdekelt a játékszabály...

- Felelek. - mondtam a fiúnak is és megráztam a fejem, hátha valami józanságot tudok verni magamba. De ettől csak minden rosszabb lett. Az érzékeim tompábbak lettek, a nyelvem lassan forgott a számban, miközben a világ egyre csak forgott körülöttem. Kezdek rosszul lenni...

- Érzel még irántam valamit? -tette fel a kérdését, én pedig szinte megdermedtem. Érzek? Túl régen volt már, nem? De akkor miért hagytam, hogy mindent tönkretegyen köztem és Draco között? 

- Válaszolj. - mondta Draco komoran és ahogy belenéztem a  fiú hideg, várakozó szemeibe, minden egyértelmű lett. 

- Nem érzek irántad már semmit. Egy embert szeretek, hiába van vége. - feleltem, végig szőkét figyelve. De ekkor Dominic elkapta a karomat és magához rántott. Ajkaink erőszakosan találkoztak és fonódtak egybe, ahogy a fiú közelebb húzta magához az arcomat. A csókja ismerős volt és kellemes. Olyan mint régen... De nem tüzes, nem ellenállhatatlan, nem Draco csókja! 

Bumm...

Dominic hanyatt vágódott a földön. Draco erős teste beárnyékolta az aurornak tanuló fiú alakját, öklei folyamatosan ütötték a fiú arcát. 

- Draco! - kiáltottam azonnal, mintha minden ital felszívódott volna a szervezetemből. 

- Haver, meg fogod ölni! - kiáltott Theo és Blaise segítségével a szőke felé indultak, hogy leszedjék őt Dominicról. A fiú arcán patakokban folyt a vét. Szemei felduzzadtak, orra vészesen ferdén nézett felénk, szája felrepedve. Draco pedig lihegve, gyilkos tekintettel nézett a fiúra. 

- Gyere. - ragadtam meg a karját, hogy kirángassam a szobából. De a fiú nem mozdult. - Gyere már! - kiáltottam rá. Ekkor azonban kivágódott az ajtó és Piton lépett be rajta, undorral az arcán.

- Miért kell gyerekeket tanítanom? - kérdezte magától halkan, majd hangosan üvölteni kezdett. - Itt meg mi folyik? - 

- Itt tanár úr... - Mutatott a földre Blaise, egyik kezével megtámaszkodva a professzor vállán. - Itt éppen whisky. - magyarázta és kezeit hirtelen a szája elé kapta.

- Na nem, Zabini! Most nem! - rémült meg Piton, tágra nyílt szemekkel, de már késő volt. Blaise gyomrának tartalma ékesen díszítette a férfi talárját. A következő pillanatban pedig akkora üvöltés hallatszott, ami megrázta a helyiség falait is.

- Blaise Zabini! - kiáltott Piton.

- Ha le akarsz lépni, azt most kell megtenni. - suttogta Draco, majd kihúzott a szobából, egyenesen a prefektusi mosdó felé.