Mikor belépett az ajtón a szülei egyből magukhoz szorították.

-Kérlek mondjatok el mindent!-nézett rájuk könnyes szemmel.-Tudni akarom mi történt!

A konyhaasztalhoz ülve az anyja előkeresett egy dobozt, ami fényképekkel volt tele.

-A szüleidről egész sok dolgot lehet tudni. Híresek voltak, na nem a jóságukról.

Elővett egy kivágott újságcikket és elé tette.

A címlapon egy nő és férfi volt, akiket egy város pusztítása közben kaptak lencsevégre.

-Ők a szüleim?

-Igen. Név szerint senki nem ismerte őket. Amolyan művésznevet használtak, márha lehet ezt annak nevezni; Ilman és Ilmog. Mindenki utálta őket, mivel veszélyes képességük volt. Ilman, az apád képes volt megrengetni a földet több tíz kilométer hosszan, anyád, Ilmog pedig hatalmas szörnyeteggé tudott válni. Senki sem tudja mihez hasonlítani, vannak akik szerint maga az Ördög volt.

Az újságban tovább lapozva megfigyelte a szüleit. Ijesztőnek találta őket, sőt, rettegni tudott volna, ha találkozik velük az utcán.

-És mi történt velük?

-Egyik alkalommal elfogták őket és a közeli város Kerítéséhez vitték őket. Te akkor születtél mikor már bezárták őket. Hatalmas balhé volt ezzel is.

Egy másik újságot adott most a kezébe. Címlapon ismét a szülei voltak és ő kisbaba korában.

-Sajnos ki kell mondjam az igazat; meg akart ölni mindenki.

-T-tessék? Engem?-remegett meg.

-Azt gondolták, hogy te is egy pusztító szörny vagy. A Kerítés igazgatója nem akart megölni, hisz te csak egy baba voltál, így más módszerekkel akart távol tartani a szüleidtől. Akkoriban voltam én is a Kerítés mögött, de már másodjára.

-Tessék? Kétszer is voltál ott?

-Anyád nagyon sok mindenen keresztül ment!-mondta az apja.-Hoseok után született volna egy másik gyermekünk, de sajnos...

Könnyes szemmel egymásra nézett a két szülő.

-Elvetéltem.-suttogta az anyja.

-Istenem!-sóhajtotta Jisung és mellé rohanva ölelte magához.

-Magamat hibáztattam, ismét veszélyesen kezdtem viselkedni, így visszamentem a Kerítés mögé. Mikor az igazgató meghallotta, hogy mi okból jövök vissza felajánlotta, hogy akár örökbe fogadhatnánk téged. Természetesen igent mondtam és mikor lejárt a bent töltött időm te is velem jöttél ki.-simította meg az arcát.

-Az igazgató személyesen kérte meg, hogy lehetőleg tartsuk titokban a nyilvánosság elől a hollétedet így az anyád által adott nevedet is megváltoztattuk. Így lettél Jisung.-folytatta az apa.

-Mi volt az eredeti nevem?

-Jorgimon. Nem egy létező név, de ezt akarták volna neked.

-És mit szóltak a szüleim erre? Hogy elvettek tőlük?

-Gondolom nem örültek. Sajnos nem hallottunk felőlük amióta elfogták őket. Elköltöztünk a biztonság kedvéért és azóta minden ment a maga módja szerint.

-Annyira boldogok voltunk, mikor hazajöttél anyáddal!-mesélte.-Olyan boldog volt Hoseok, hogy lett kisöccse! Már akkor is ilyen vidám fiú voltál, mint mostanában!

Jisung szemei könnyesek lettek. Sírva bújt közéjük és semmi esetre nem engedte el őket.

-Köszönöm, hogy a szüleimnek mondhatlak titeket! Sajnálom, amiket korábban mondtam rátok!

-Nincs semmi baj drágám, tudtuk, hogy nem lesz könnyű feldolgozni!-simította meg a fejét az anyja.