*Jisung szemszöge*

Az utóbbi időben megváltozott Minho. Egyre jobban kezdett felém érdeklődni; állandóan a nyomomban járt és kérdezősködött felőlem. Jól esett ez a törődés, de nem tudom eldönteni, hogy miért csinálja. Fogadást kötött valakivel?

-Szia Minho!-köszöntem neki. A szekrényénél ült a földön és telefonozott, de mikor meglátott boldogan felállt.

-Szia!-Csöndben figyelte, ahogy bepakolok a szekrényembe, ami igen kellemetlen volt számomra.

-Minden oké?-kérdeztem.

-Azon gondolkozok, amit mondtál az első napon. Hogy te...lehet démon vagy.

-Igen, anyukám félig az. Miért gondolkodsz ezen?

-Olyan furcsa, nem látszik meg rajtad!

-Még nem is fog. Ha majd az leszek talán megváltozhat a szemem színe. Anya mondta, hogy neki eredetileg barna volt, de lila lett.

-Nekem is barna volt. Mint láthatod, most sárga.

-Olyan sok dolog érdekel a démonokról!-ábrándoztam.-Neked is van ilyen különleges képességed?

-Persze!-mondta, majd a kezét maga mellé emelve lobbant fel egy nagy lángoszlop. Ijedten léptem hátra, hisz nem számítottam erre.

-Ezért vagy ilyen veszélyes?

-Állítólag. Szerinted az vagyok?

-Nem annyira. Barátságosnak tűnsz, néha agresszív vagy...

-Ígérem megváltozok!

-Miért ígéred meg nekem?-nézett rá nagy szemekkel.

-Mert...nem tudom...benned valahogy megbízok, te olyan más vagy, mint a többi ember!

-Köszönöm, hogy ezt belátod!-mosolyodtam rá.-Akkor viszont tartsd is be az ígéretet!-intettem neki, majd a termem felé igyekeztem. Már a terem ajtajából láttam, hogy Changbin eljött udvarolni a barátjának, Hyunjin és Chan pedig kínosan álldogált mellettük. Jeongin és Seungmin mögöttük ült és sugdolóztak.

-Szia, Hyunjin vagy, nem igaz?-szólítottam meg a sápadt arcút.

-Szia. Te Jisung vagy, ismerlek látásból!

-Igen, Felix és Seungmin legjobb barátja vagyok. Meg persze Innie-é.

-Innie?

-Igen, a kis rókaszemű az!-húztam fel az illetőt.

-Hyung, mit csinálsz?-kérdezte riadtan.

-Segítek beteljesíteni az álmod!-súgtam.-Yang Jeongin a neve és nagyon aranyos, mint ahogyan azt te is láthatod!-toltam a szőke elé.

-Szia Jeongin!-mosolyodott el és alaposan végigmérte a szemeivel a fiatalabbat.

Jobbnak láttam őket kettesben hagyni, úgyhogy mentem is a következő páros felé.

-Chaaan, helóka!-üdvözöltem. Yedan jóvoltából már találkoztam vele sokszor.

-Szia Sung. Mi újság?

-Nos, látod ott azt a farkasembert?-mutattam Seungmin felé.

-Igen. Seungmin a neve, nem igaz?

-Pontosan. Mi a véleményed róla?

-Aranyos és kedvesnek tűnik. Nem ismerem személyesen!

-Akkor ennek az ideje pont eljött! Menj, szólítsd meg!

-Várj, mivan ha nem szeretne velem ismerkedni?

-Ugyan, szerintem már lassan évekbe is telt mióta vár rád!-súgtam a fülébe.

-Valóban?-csillant fel a szeme.

-Irány nagyfiú, hódítsd meg!-veregettem meg a vállát.

Elégedetten néztem végig a kialakult párokon és mint aki jól végezte dolgát ültem le a helyemre.

[...]

Hatalmas tömeg nyomorgott az ebédlőben, úgyhogy jobbnak láttam, ha inkább a büféből veszek magamnak valamit.

A kialakult párok miatt most magányos lettem, de nem bántam. Legalább ők boldogok lehetnek...

-Szia!-ült le mellém Minho.

-Szia! Sokan vannak, mi?

-Túlságosan is. Nem szeretem a tömeget, szóval ma nem eszek ebédet.

-Kérsz?-nyújtottam felé a szendvicsemet.

-Nem, kösz, van kajám. Meg nem is vagyok éhes.

Szúrós szemmel húztam vissza a kezem.

-Ha megtudom, hogy nem fogsz enni véged!

-Miért?-fordult felém nagy szemekkel.

-Mert azzal csak tönkre teszed magad! Remélem nem tervezel ilyet csinálni!-morogtam.

-Nem, nem fogok.-hajtotta le a fejét. Ebből már sejtettem, hogy valami nem oké nála, de nem firtattam tovább a témát.