*Jisung szemszöge*

Másnap ismét szembe jött velem Minho a folyosón, de nem kötött belém. Örültem, hogy nem szállt rám annyira, mert fontosabb dolgom is akadt, mintsem vele fogalkozni.

Feltűnt, hogy bármikor meglátjuk egymást erősen felém bámul, mintha csak egy szobor lennék. Nem zavart eleinte, de utána már egyenesen irritált a túlzott figyelme. Egy hét bámulás után megelégeltem és megszólítottam.

-Minho hyung!-kocogtattam meg a vállát. Unott arccal hátrafordult, de mikor felismert egyből feszültebb lett. Arca pirosas színt vett fel és alig mert a szemembe nézni.

-M-mit szeretnél?-dadogta.

-Csak beszélni veled arról, hogy miért bámulsz ennyire? Haragos vagy rám, vagy megbántottalak? Mert ha igen kérlek beszéljük meg!

-Ti emberek...egyszer túlságosan aggódtok, két perc múlva meg veszélyesebbek vagytok, mint bármelyik démon vagy vérfarkas...

-Kérlek ne kezdd megint! Ilyenek vagyunk, nálatok is biztos van valami hasonló normálatlanság!-tettem csípőre a kezem.-Elmondod akkor miért nézel, vagy hagyjam rád?

-Még nem mondom el.-hajolt felém közel annyira, hogy éreztem a meleg lehelletét.-Majd ha megérdemled!

-Hát jó.-mosolyodtam rá, majd sarkon fordulva elindultam a termem felé.

-Hé!-kiálltott utánam.-Ennyiben hagyod ezt az egészet?

-Ha nem szeretnéd elmondani nem baj. Én türelmes vagyok, akkor mondod el, amikor szeretnéd.

-Eddig még senki nem volt ilyen...-suttogta halkan. Gondolom nem kellett volna hallanom ezt a mondatát.

-Remélem emlékszel arra, hogy nem vagyok teljesen ember!-intettem neki búcsút.

*Minho szemszöge*

Idegesen mentem haza. Egyszerűen kikészülök ettől a fiútól. Nem tudom mit érezzek vele kapcsolatban. Néha azt akarom, hogy behódoljon nekem, néha meg azt, hogy védjen és vigyázzon rám. Mi ez a hülye érzés? Mindig azt hittem, hogy egy jövőbeli kapcsolatomban én leszek a dominánsabb fél, de amint találkoztam vele úgy tűnik ez fordítva is lehetséges lesz.

Elnyúlva az ágyamon kezdtem el fantáziálni különböző jelenetekről. Mi lesz majd később velünk? Össze tudnék vele jönni egyáltalán? Valaki segítsen!

Gondolataimat félbeszakította az öcsém, Felix, aki kopogás nélkül rámtörte konkrétan az ajtóm.

-Hé, kopogni nem szoktál?-néztem rá dühösen.

-Bocs, csak nagyon forró a tányér!-nyújtotta felém a tányér frissen sült brownie-át. Boldogan vettem el tőle. Mivel nekem képességem a tűz, meg sem kottyan egy forró tepsi vagy tál.

Hirtelen remek ötletem támadt.

-Lix, csukd be az ajtót és ülj le!-utasítottam.

-Szebben is kérhetnéd.-forgatta meg a szemét. Már majdnem elkezdtem volna vele vitatkozni, de ráhagytam ez alkalommal.

-Segítséget akarok tőled kérni!

-Nahát!-kiálltotta tettetett csodálkozással.-El sem hiszem, hogy ezt mondod! Biztosan a bátyám vagy?

-Abba lehet hagyni! Komoly dologról van szó!

-Halljam!-tette karba a kezét.

-Van az osztálytársad, Jisung.

-Igen, mi van vele?

Csendben hallgattam, hátha rájön magától. Mint mindig, most is ez történt.

-ÚRISTEN, TÉNYLEG?-hőkölt fel.-Csak nem bejön?

-De, igen.-húztam el a számat kellemetlenül. Nem szeretek ilyen dolgokról beszélni másokkal.

-Azt szeretnéd, hogy segítsek összejönni vele?-nézett rám csillogó szemekkel.

-Ha lehetséges akkor igen.-hajtottam le a fejem.

-Nos, kevés az esély, de léteznek csodák...-tűnődött el.-Mindjárt jövök, maradj itt! Keress addig egy lapot, vagy nemtom, mert jegyzetelned kell!

-Édes Istenem!-sóhajtottam fel. Biztosan jó ötlet volt őt felkérni erre?

-Remélem felkészültél!-jött be vidáman egy jegyzetfüzettel.

-Az meg micsoda?

-Ez? Jisung-gal, Jeongin-nal és Seungmin-nal van egy közös barátságnaplónk 9. osztály óta. Szoktunk bele írogatni és szerencsédre most nálam van! Benne van pár tudnivaló Jisungról is, látod?-mutatta felém.-Ebből puskázok majd, remélem nem probléma.

-Ööö, nem?-mondtam zavarodottan.

-Szóval, a fontos tudnivalókat róla majd te kideríted, ez a te dolgod. Viszont a számára ideális pali jellemzőit igen!

-Mondjad akkor!-türelmetlenkedtem.

-Csak szép nyugodtan, nem siettet senki! Először is, legyen idősebb és magasabb. Ez igaz rád, úgyhogy pipa. Legyen izmos...hm, talán ez is pipa.-kuncogott. Nem lennék elég fit?-Legyen okos és intelligens. Hát... ebben lehet fejlődnöd kellene.

-Azt mondod, hogy hülye vagyok?-háborodtam fel.

-Arra értettem, hogy jobban kéne figyelned a tanulmányaidra! Egyetemista lehetnél, de nem tettél meg ennek érdekében semmit! Nem tanultál, nem lett jó az érettségid sem... pedig előtted lett volna a lehetőség.

-Miatta menjek el egyetemre? Kizárt dolog!

-Én azért meggondolnám. Nem csak miatta, hanem a saját érdekedben is. A következő, hogy legyen nyugodt és kiegyensúlyozott. Nos igen, szerintem ebben hatalmasat kellene fejlődnöd.

-Hogyan kellene? 

-Járj pszichológushoz, beszélj valakivel a problémáidról!

-Az buzis!

-Te is az vagy!-vágta rá csípőből.-Jisung szereti, ha valaki elmondja a problémáit és megbeszéli valakivel, nem pedig úgy vezeti le, hogy megrongálja az előző iskolájának az osztálytermeit, vagy felgyújt egy régi házat, mint te. Senki nem élne együtt egy idegbeteggel, aki nem tudja kezelni az érzéseit. Vannak orvosok, akik erre szakosodtak, nem szégyen dokihoz járni!

Szavain alig volt időm elgondolkodni, máris mondta a következő jellemzőt.

-Oh, ezt nem is láttam eddig...-mondta suttogva.

-Mi az?-kaptam ki a kezéből és tüzetesen végigolvastam a leírtakat.

"Legyen alul és felül egyszerre"

-Ezt hogy érti?

-Nos...gondolom ez a top és bottom egyszerre. Azaz legyél switch a kapcsolatban...-tűnődött.-Nem is gondoltam volna, hogy így szereti. Nem tudom, hogy ezen hajlandó lennél-e változtatni, mert nem tudom te milyen vagy, de ha gondolod beszélek vele és...

-Hagyd, nem kell.

-Ennyi miatt már képes vagy lemondani róla?-ingatta a fejét.

-Nem, csak...sokat gondolkodtam az utóbbi időben és lehetséges, hogy az vagyok.-hajtottam le a fejem.

-Akkor jó!-tapsikolt boldogan.-Ezt megbeszéltük, gondolkozz el magadon és dönts majd!-ment volna ki a szobából, de még visszafordult egy pillanatra.

-Nem akarlak siettetni bátyus, de más is pályázik már Jisung-ra rajtad kívül.

-Ki az?-álltam fel vérben forgó szemekkel.

-Bang Yedam, Bang Chan mostohaöccse. Jóban vannak, de Yedam többet is szeretne köztük, mint barátság.

-Mondott neked valamit?

-Igazándiból igen. El akarta volna kérni Jisung címét és telefonszámát, de nem árultam el. Szerintem zaklatni akarja, vagy legalábbis ezt sejtem. Megharagudott rám és otthagyott. 

-Elintézem akkor!

-Azzal csak olajat teszel a tűzre! Védd meg amikor szükséges és vigyázz rá, de ne te ébrezd fel a konfliktust.

-Ahj. Most komolyan ezt kéred tőlem azok után, hogy elmondtat ezt?

-Csak figyelmeztettelek, hogy okosan dönts. És lehetőleg időben. Na, megyek, mert megég a következő adag süti.-zárta be maga mögött az ajtót.

Lesújtva éreztem magam. Nem vehetik el tőlem pont őt. Egyszer vagyok életemben szerelmes és kiderül, hogy versengenem kell mással. Én nyerem meg a csatát, ha kell feláldozok bármit ezért!