-Annyira féltem, hogy bántani fog!-ugrott a nyakába Jeongin, mikor visszatért hozzájuk Jis.

-Kutya bajom, nem kellett volna aggódnotok!-ölelte át mosolyogva.

-Mondott valami durvát?

-Igen, de nem félek tőle.-húzta ki magát határozottan.

-Sziasztok! Szia Lix!-jelent meg mögöttük egy alacsony kigyúrt vérfarkas, név szerint Seo Changbin. Egy ideje már megkörnyékezte a szőke szeplőst, akinek nincs ellenére az idősebb közeledése. A fél iskola halálosan szerelmes volt belé, neki pedig pont olyan szerencséje volt, hogy Changbin felé viszonozta a szerelmét.

-Szia hyung!-ölelte át Felix.

-Gondoltam köszönök, mielőtt elkezdődnek az óráink!-puszilta meg az arcát.-Áll még akkor a mai nap?

-Persze!

-Akkor délután majd találkozunk!-intett neki, majd két barátjához, Bang Chan-hoz és Hwang Hyunjin-hez igyekezett.

-Úristen, ott van Chan!-mondta Seungmin elfolytott hangon.

-És Hyunjin.-nézett felé vágyakozva Innie.

-Tessék?-pillantott felé egyszerre a három idősebb.

-Semmi, nem fontos!-kapta el a pillantását rögtön.

-Hogyhogy nem mondtad még, hogy bejön a szöszi?-biccentett Hyunjin irányába.

-Nem tudom, egyszerűen csak nem mertem bevallani, még magamnak sem. Tudjátok ő vámpír, és a vámpírok sokszor bántották már a tündéreket a múltban. Lehet ő sem kedveli a fajtám és bántani fog, ha megtudja mi vagyok!

-Ó, szóval ezért takargatod mindig?

-Igen!-hajtotta le a fejét.

-Jaj babuci, ma már nincsenek ilyen vámpírok! Biztosan nem fog bántani!-próbálták biztatni.

-Ez egy kicsit nehezebb, mint amilyennek tűnik nektek. Természetes félelem van bennem, de...bármit felhagynék érte!-suttogta.

-A mi kis kicsi kenyértündérünk végre felnőtt!-ölelte át meghatódva Felix.

-Nem vagyok kenyértündér!-nevetett fel Innie. Mosolygós arcát látva el is felejtették a rájuk leselkedő nehéz napot.

[...]

Ebédkor szokásosan egymás mellett ültek, mikor Changbin is csatlakozott az asztalukhoz. Hely azonban már nem jutott számára.

-Hagyd, úgyis végeztem!-állt fel Jisung, majd meg sem várva a válaszát vitte vissza a tálcáját. Azt gondolta, hogy nem fog egy ideig még találkozni Minho-val a reggeli eset után, de tévedett. Az említett személy a szekrényének dőlve várta a fiatalabbat.

-Mit szeretnél?-kérdezte, mikor mellé ért.

-Ki mondta, hogy hozzád jöttem?

-Jelenleg a szekrényemnek támaszkodsz, ami egy erős jel, másrészt nem nagyon ismerhetsz másokat Felix-en és a barátain kívül!-tette karba a kezét.

-Micsoda tüzes kis halandó vagy!-hajolt hozzá közel, annyira, hogy a leheletét érezte az arcán.

-Csak kiállok magamért, nem nagy dolog!-rántott vállat.

-Remélem tisztában vagy azzal, hogy sokan nem merik ezt megtenni velem!

-De én nem félek tőled! Legalábbis nem annyira!-mondta, majd óvatosan arrébb tolta az idősebbet, hogy odaférjen a szekrényéhez.

-Tetszik, hogy meg mersz érinteni! Mások biztosan maguk alá csináltak volna!

-Megtennéd, hogy nem hasonlítasz össze másokkal?-nézett rá ingerülten, ami miatt Minho meglepődve nézett rá vissza.-Én nem más vagyok, hanem Jisung, úgyhogy ha van még valami, amit mondani szeretnél kérlek menj el!

-Nincs.-morogta. Hirtelen furcsa érzései támadtak, miközben egyre távolodott a fiatalabbtól. Világ életében azt gondolta, hogy ő lesz a dominánsabb mások felett, de ez mintha megváltozni látszott volna.

[...]

Jisung hazaérve nekiállt a tanulnivalóknak. Szerették őket kínozni a tanárok, annak ellenére, hogy jól tanul a legtöbb osztálytársa is. Annyira belemerült az anyagba, hogy észre sem vette, mikor édesanyja belépett az ajtón.

-Sungie drágám! Hoztam neked a kedvencedből!-tette mellé a finom gyümölcsökkel megrakott tányért.

-Köszönöm anya!-nézett rá hálásan.

-Ma találkoztál valakivel, nemigaz?-karolta át a vállát. Anyjának ez volt a képessége; érzi, hogy milyen érzelmeken mennek át a közelében lévők, legyen az pozitív vagy negatív.

-Igen. Minho-nak hívják és ő is démon.

-Érzem, hogy bizonytalan vagy.

-Mert nem tudom, mit higgyek róla. Helyesnek tűnik, de nagyon agresszív egyben.

-Tudom, hogy jó döntést hozol majd! Nem fontos kit szeretsz, de azt teljes szívvel tedd!-simogatta meg a fejét.-Én akkor is büszke leszek rád, ha te nem fogsz szeretni majd!

-Jaj anya, hogy gondolhatsz ilyet!-állt fel rögtön, majd megölelte őt.-Szeretni foglak, sosem fordulnék ellened!

-Sajnos ez lehet nem lesz igaz. Nagyon sok démon a kezdeti éveiben megutálja a szüleit és bántja őket. Akár még meg is ölheti őket...

-Ígérem nem leszek ilyen!

-Felesleges megígérni, nem mi döntjük el ezeket. Minho-ról én is hallottam, hogy milyen agresszív, de még nem ölt embert.

-Ha ölt volna már a Kerítés mögé viszik?

-Igen, egyből.

-És onnan kijuthat bárki is?

-Persze, sokan megfordultak ott a felmenőid között. Általában annyi évet kap valaki ahány embert megölt.

-Ki volt ott a családunkban?

-Én.-mondta ki halkan.

Jisung hátrahőkölt. Nem gondolta volna, hogy a szelíd anyja járt ott valaha.

-Miért? Megöltél valakit?

-Nem, dehogyis. Nem csak azért kerül be oda valaki, ha öl. Veszélyes voltam másokra és magamra is, úgyhogy miután elmúltam 20 a szüleim úgy döntöttek beadnak oda egy évre.

-De hát ez egy börtön! Mi jó dolog van ebben? Kínzás, undorító börtönkaják, kellemetlenül büdös cellák...

-Nem, nincsenek ilyenek. A Kerítés nem csak egy börtön. Több építmény is van mögötte. Én például egy nevelő intézetbe kerültem, ahol egy éven keresztül kezeltek és tanítottak bizonyos módszerekkel. Ezek miatt lettem ilyen kiegyensúlyozott. Megtanítottak kezelni helyzeteket, problémákat és hogyan lehetek jobb démon. Mint látod, ez sikerült.

-Sokan mennek ilyen helyekre?

-Attól függ. Szerintem először mindenki fél, mert azt gondolják, hogy egy szörnyű hely a Kerítés, de... nem feltétlenül az. Vannak olyan épületei és területei, de nem mindegyik az.

-Köszönöm, hogy elmondtad ezeket! Sok dolgot még mindig nem tudok a démonokról...

-Mindent elmondok majd neked, ha kiderül mi vagy. Addig feleslegesen nem szeretnélek fárasztani ezekkel. Hagylak tanulni most már, az fontosabb most, mint a démonok elemzése!-simította meg a fejét, majd távozott.