Felix és Changbin kapcsolata igen bensőséges lett, noha a két fiú hivatalosan nem is volt még egy pár. Ez igen elszomorította Felix-et, de úgy gondolta ráér ez akkor, amikor Changbin is késznek érzi majd magát.

Felix egyébként egy igen hasznos képességet kapott; könnyei gyógyító hatásúak voltak, ami kapóra jött, hiszen az orvosi pályát választotta magának, mint karrier. 

Egyik közös estéjüket követően Changbin végre úgy érezte, hogy eljött az ő ideje. Megsimította Felix szeplős arcát és maga felé fordította.

-Olyan szép vagy Lix!-suttogta szerelmesen.

A kisebb arca bíborpirossá változott és zavarában lesütötte a szemét.

-Köszönöm hyung.-hebegte.

Changbin megmarkolta a derekát és magához húzta. Pár pillanatig így maradtak, majd egy szenvedélyes csókot nyomott az ajkaira. 

Felix belemosolygott a csókba és átkarolta az idősebb nyakát. Percekig így maradtak, minden pillanatát kiélvezve az alkalomnak. 

-Lixie, nagyon szeretlek!-mondta Changbin, miközben fel-le simogatta a szőke derekát.

-Én is szeretlek téged Changbin hyung! Melletted biztonságban érzem magam!-bújt hozzá szorosan.

-Felix, szeretném akkor megkérdezni, hogy lennél a párom? Olyan sokáig húztam, de úgy érzem ennek már eljött rég az ideje!-nézett bele mélyen a szemeibe.

-Igen, leszek a párod!-mondta boldogan. Oly régóta várt erre a pillanatra, hogy örömében a nyakába borult és erősen magához szorította. 

Changbin farkas-ösztönei egyből megszólaltak. Teste forrósodni kezdett és Felix nyakát vizsgálta. Szemei vöröses árnyalatot kezdtek felvenni, ami egyet jelentett; meg akarja jelölni Felix-et. A berögződés már régóta megtörtént, ez viszont egy új dolog nála. Felix is észrevette a változást rajta.

-Hyung, miért pirosak a szemeid?-nézett rá kíváncsian.

Hirtelen az idősebb eltolta magától és elfordulva próbálta megnyugtatni magát. Még ennek nem jött el az ideje. Egy jelölés felér a házassággal, de nem akarja elhamarkodottan megjelölni őt, nehogy később megbánja.

Felix aggódva simította meg a vállát.

-Hyung, valami rosszat mondtam?-kérdezte, miközben körkörösen simogatta a karját, hisz az idősebb rázkódott.

-Lix...a testem...-nyögte, mert képtelen volt rendesen beszélni.

Felix a célzást értve dőlt vissza az ágyba és az idősebbet hátulról óvatosan átölelte. Az érintés hatására Changbin ismét megborzongott.

-Az őrületbe kergetsz az érintéseddel.-suttogta, majd a kezét megsimogatta.

-A tested készen áll a jelölésre, igaz? Meg akarsz jelölni, a magadénak tudni.-mondta halkan, miközben megpuszilta a másik fejét.

Bin szégyellősen bólintott.

Lix megfogta a vállát és maga felé fordította. A szemei továbbra is pirosan fénylettek, mikor pedig szembe kerültek egymással mégjobban erősödni kezdett. Felix nyelt egy nagyot.

-Hyung, nem mondtam el neked korábban, de elmentem nemrégiben egy jós démonhoz. Az ilyen démonok 100%-ban garantált, hogy az igaz jövőt látják, a jelenlegi döntések és állapotok alapján.

Changbin csendben hallgatta. Mikor azonban Felix szemei könnyekkel teltek meg egyből visszaváltozott a szeme a régi színére és aggódva szentelte tovább minden figyelmét a másiknak.

-Mit látott, valami rossz fog veled történni?

-Bin, gyerekeink lesznek!-mondta mosolyogva.

Changbin szája egyből felfelé görbült.

-Komolyan? Lesz majd gyerekünk?

-Igen, egy szép kislány! Azt nem tudni mikor, de lányunk lesz majd a távoli jövőben!-mondta meghatódva.

Changbin boldogan ölelte magához Felix-et. Belegondolni is hatalmas öröm volt számára, hogy közösen családot fognak alapítani.

-Azt szeretném Bin hyung, ha mellettem maradnál. Hogy szeressél! És nemutolsó sorban, hogy megjelölj!-nézett a szemébe.

-Biztos vagy benne? Nem fogod megbánni?

-Soha nem voltam még ennyire biztos ebben! Szeretlek, és ebben senki nem változtathat meg! Érzem, hogy te vagy az igazi!

Changbin megcsókolva döntötte hátra és felé mászva készült fel a megjelölésre. Szemei ismét pirossá váltak, bőre pedig forró lett.

-Ez kicsit fájni fog baby, de próbálok óvatos maradni!-suttogta a fülébe. Először apró csókokkal lepte el a nyakát, majd határozottan, de egyszerre féltően is megharapta.

Felix fájdalmában a kezét a szájára tapasztotta, könnyei pedig sebesen hagyták el szemeit. Csupán pár másodpercig tartott az egész, mégis olyan soknak tűnt amíg el nem eresztette őt Bin.

-Annyira sajnálom kicsim!-puszilta meg az orrát, az arcát és legvégül a száját. Kedves dolgokat suttogott a füleibe, hogy minél jobban elterelje a figyelmét a fájdalomtól.-Nagyon szeretlek! Semmi baj nem lesz, mindjárt elmúlik a fájdalom!-simogatta az oldalát.

Percekkel később valóban nyoma sem volt a fájdalomnak, Lix pedig izgatottan nézte meg magát a fürdőszoba tükrében. Changbin is elégedetten nézett a harapására, ami megpecsételte a közös jövőjüket.