Mielőtt elkezdenéd olvasni a könyvem, néhány alap dolog amit jó ha tudsz:

-A könyvet egyes szám, első személyben írom, de lesznek olyan részek amelyekben a főszereplő nem lesz jelen, ezért azt más személyben fogom leírni. Amikor azt írom le, a főszereplő nem fog tudni róla.
-Minden fejezet elején lesz egy kép, ami vagy a főszereplőt ábrázolja vagy a fejezethez kapcsolódik.
-Amikor valami idézőjelbe lesz írva, az a főszereplő gondolatat lesz.

Jó szórakozást!

-Ne küzdj ellenem Katerina!- ordította Nicholas az én testemben. Sajnos sikerült átvernie engem egy velem egyidős fiúnak, így került a lelkem mellé ő is, akinek csak egy célja van. Megölni engem. Hogy miért? Azért, mert már az első találkozásnál gyűlöltük egymást. Nicholas céljában segített egy démon is. És ezt honnan tudom? Onnan, hogy nekem is van egy ilyen lényem. Minden ember szerződést tud kötni egy démonnal, ebben az esetben a lénynek minden egyes parancsodat teljesítenie kell. De van néhány dolog amit be kell tartanod. Az első rész, hogy választasz magadnak egy főkérést, amit majd a démonod teljesíteni fog neked. Az alku ajánlata pedig a lelked.

Az én kívánságom az volt, hogy a démonom találja meg a szüleim gyilkosát és ölje meg őt. Három évvel ezelőtt a szemem láttára megölték az anyámat és apámat, engem pedig elraboltak. Körülbelül egy hónapig voltam fogságban, amikor előhívtam egy démont. Azt mondta, hogy segít nekem innen megszökni, és visszaállítja a családom régi nevét. Ezért a kis segítségért csak egy apró dolgot kérne, a lelkemet. Ha nem fogadtam volna el, akkor azon nyomban megöltek volna, ezért döntöttem így. Minden ember aki megállapodás köt egy démonnal lesz egy szimbólum valahol, ami jelzi, hogy démon gazda. Nekem a jobb kézfejemen van, Nicholas-nak pedig a jugulum részén. A démonom nem tudta gyorsan teljesíteni a kérésemet, de nem is bánom, mert minél lassabban teljesíti a feladatot, annál tovább marad meg a lelkem.

A démonomnak három év alatt sikerült megtalálnia a szüleim gyilkosát, pontosabban a gyilkosait. Ők voltak Nicholas szülei. Ezért gyűlöljük egymást, mert ő miatta ölték meg a családomat. Ez volt az én okom, hogy miért nem kedvelem Nicholas-t, de azt sosem tudtam meg, hogy ők miért nem kedvelték a szüleimet és engem.

Mivel a démonom megtudta ki az, akiket meg kell ölnie, ezért minden erejét erre a feladatra pontosította. Ennek következményben Nicholas démonjának sikerült a fiú lelkét az én testembe tennie. Most a tetőn küzdünk egymással, hogy megszerezzük a testem felett az irányítást. Az én démonom csak néz, mert nem tehet semmit, csak Nicholas démonja tudná megállítani ezt úgy, hogy az én testemből kiveszi a fiú lelkét és visszarakja a sajátjába. A küzdelem következtében a tető szélére értünk, aztán pedig elkezdtünk zuhanni a ház előtti tóba. A zuhanás közben egyre kevésbé éreztem Nicholas lelkét, míg el nem tűnt, így egyedül estem bele a ház melletti tóba. A merülés közben folyamatosan vesztettem el az eszméletem, míg végül minden elsötétült, és megszűnt körülöttem a világ.

Katerina démonja megfogta a lány kezét és felvitte a felszínre. Amikor felért meglátta Nicholas-t aki a saját testében állt és gúnyosan mosolyogva nézte őket, a démonja pedig mellette. Senki sem szólt egy szót se. A démon elindult Katerina-val a kezében. Mikor kiértek a birtokról a démon ránézett az alvó lányra.
-Eljött az idő, Úrnőm!- jelentette ki a démon és eltűnt az éjszakában.

Amikor felébredtem egy idegen helyen voltam. Egy kőpadon tértem magamhoz. Azonnal felültem és elkezdtem körbenézni. Nem láttam túl sok mindent, mert sötét volt. A fényforrás is csak a telihold volt. Körülöttem egy ház romjai voltak, ahol már csak az alapkövek álltak. Nem láttam nagyon messzire, mert a sziklák mögött egy hatalmas erdő állt. Azt hittem egyedül vagyok, de amikor felültem egy hangos torpanást hallottam mögülem és azonnal odafordítottam a fejem. Az aki a zajt okozta az a démonom volt. Elkezdett közeledni felém, arcán egy alattomos mosollyal.
-Három hosszú év után végre eljött ez a nap is- kezdte el a démonom, Sebastian.
-Mi történt?- kérdeztem nyugodtan, de magamtól is tudtam rá a választ.
-Meghaltál. A feladatomat elvégeztem már, szóval az alku rám eső része teljesítve lett- mondta Sebastian. Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap is, de titkon mindvégig tartottam tőle. Levettem a jobb kezemről a kesztyűmet és megnéztem a jelképet, ami világított. Tudtam rá a választ, hogy mit kell tennem.
-Én is teljesítem. Vedd el a lelkem!- jelentettem ki határozottan. Semmi értelme nem lett volna hogy megmaradjon a lelkem, mert meghaltam. És esélyem sincs, hogy visszatérhessek az élők közé, csak ha egy halálisten nem szánna meg, de erre nem is gondolhatok, mert egy démonnal volt kapcsolatom. Sebastian közelebb hajolt hozzám, hogy ne történhessen semmi más a lelkemmel. Még utoljára ránéztem a szimbólumra, ami elkezdett sötétülni. Aztán felkaptam a fejem, mert éreztem a démonom egyenesen a tekintetemet keresi, aztán belenéztem a vörösen izzó szemeibe, amik a démonokat szokták jellemezni. A világ újra elkezdett sötétülni körülöttem, és most már tudtam, hogy nincs más lehetőségem. A lelkem örökre elvész, így én is.