Márciusban jöttünk össze hivatalosan Changbinnal. Addig nem történt semmi, én a halasztás után visszatértem az egyetemre, tanultam, éltük az életünket és rád még gondolni sem gondoltunk. A történet merőben eltért a tiedtől – valamivel romantikusabb volt. Ő nem egy házibuli után, részegen kért meg, hogy legyek a párja; elvitt vacsorázni majd utána a folyó partján sétáltunk amikor elmondtam neki – készen állok. Rám mosolygott, átölelt és lágyan megcsókolt majd feltette a nagy kérdést. Boldogsággal túl csordulva mondtam neki igen – az eufória teljesen maga alá tepert. Tudod, Chan hálás lehetek neked – ha aznap nem jössz utánam a lemezboltnál nem ismertem volna meg a szerelmemet, akivel boldog lehetek. Én valóban hittem benne, hogy az a valaki te leszel, de nem; viszont általad megismerhettem Changbint, aki zavartalanná teszi az életem, aki igazán szeret és egy pillanatig sem kételkedem ebben – nem úgy, mint melletted. Szóval köszönöm, hogy bemutattad nekem a világ legcsodálatosabb emberét, ha te nem volnál valószínűleg most nem lehetnék ilyen boldog.

Azt hiszem már csak egy epilógus van, boi