Az előadás csodálatos volt, még jobb is, mint amire számítottam. Természetesen Changbint vittem magammal és neki is nagyon tetszett a dolog. A darab után nem azonnal hazamentünk, későre járt már az idő viszont én még éhes voltam így elvitt a legközelebbi gyorskajáldába, amit találtunk. Végig beszélgettünk, nevettünk – nagyon jól éreztem magamat vele. A sültkrumplimat majszolgatva hallgattam, amit a testvéréről mesélt viszont önkénytelenül is elkalandoztam. Szerettem volna újból megízlelni ajkait – szent este óta szóba sem került az incidens, majd' egy hétig úgy tettünk mintha mi sem történt volna – viszont ott, akkor újból eszembe jutott milyen kellemes érzéssel töltött el. Téged is szerettelek megcsókolni viszont Binnie sokkal lágyabb volt, olyasmi személyisége volt, mint amit hozzád kapcsolnak az emberek – törődő és gyengéd. Nem akartam, hogy bűntudata legyen, de nem tudtam megálljt parancsolni magamnak – kint a kocsinál újból összeillesztettem ajkainkat. Hosszabb volt ez csók, mint az előző, talán mélyebb is viszont ismét Changbin volt az, aki megszakította. Bocsánatot kértem a meggondolatlanságomért bár egyáltalán nem bántam, élveztem. Nem akartam azt, hogy úgy érezze ő csak egy pótlék amiért te már nem vagy velem így ígéretet tettem neki – megígértem, hogy legközelebb csak akkor fogom megismételni a cselekedetemet amikor biztos vagyok benne; ez az, amire vágyom. Már akkor is biztos voltam benne viszont tényleg szükség volt arra az időre – végleg el akartalak felejteni.

Ha valaki, bárki hibát észlel benne, nyugodtan szóljon mert a mostani állapotomat elnézve előfordulhatnak kisebb, nagyobb elírások