Az évfordulónk előtt egy nappal megkértél, hogy pakoljak össze néhány napra elegendő ruhát meg a fontosabb dolgaimat. Teljesítettem a kérésedet és este megtöltöttem az egyik sporttáskánkat a cuccaimmal. Reggel elég korán keltettél, ágyba reggelit hoztál nekem és amíg elfogyasztottam a tojást te apró puszikat szórtál a nyakamra – emiatt elég nehézkes volt az étkezés – majd a készülődés alatt is végig a nyakamban voltál. Élveztem ezt a végtelen figyelmet, végre nem néztél levegőnek. Kitereltél a kocsihoz és minden szó nélkül ültettél be, hiába kérdeztem hová viszel, mit tervezzel, te csak mosolyogva megráztad a fejedet – arra hivatkoztál, hogy a vezetésre kell figyelned. Egy idő után elengedtem a kérdezősködést és inkább a rádió hangját feltekerve élveztem ahogy a zene kitölti a csendet. Nem volt annyira hosszú az út, talán, ha egy órát mehettünk viszont én teljesen felpörögtem addigra. Egy luxus szálloda parkolójában álltál meg – teljesen lefagytam amikor megláttam az épületet. Te vigyorogva invitáltál be az épületbe és meg sem álltál a recepcióig. Végig fogtad a kezemet amíg beszélgettél a pultos lánnyal viszont én addig tátott szájjal forgolódtam; leginkább a hall közepén helyett kapó akvárium nyűgözött le, úgy kellett felrángatnod a szobánkba. Gyönyörű volt minden, a szobánk pedig elvarázsolt hiába nem tért el sokban az átlagos szállodaszobáktól. A nap nagy részét a hatalmas franciaágyban töltöttük – szerettél, én pedig szerettelek – viszont egy kisebb alvás után kitaláltad, hogy menjünk le a wellnesbe. Beleegyeztem, elszaladtam lezuhanyozni majd te követtél engem. Még előtte át szerettem volna adni az ajándékodat szóval gyorsan előkapartam majd az ágy szélére ülve vártam rád. Amikor kiléptél a fürdőből mezítelen mellkasodon még vízcseppek gyöngyöztek és teljesen zavarba jöttem miatta, de ezt figyelmen kívül hagyva léptem oda hozzád és nyújtottam át a lemezt. Szélesen elmosolyodtál, megcsókoltál és biztosítottál róla, hogy imádod – miért hazudtál? Egy kis fürdőzés után már nem is tudom milyen indíttatásból, de vissza mentem a szobánkba és akkor láttam meg; az ajándékod a kukából lógott ki. Kis apróságnak tűnhet viszont bennem egy világ tört össze. Gombóccal a torkomban dobáltam össze a ruháimat majd a táskámat felkapva kirohantam a szállodából. Zokogva hívtam fel Changbint, hogy vigyen el onnan bár fogalmam sem volt róla mégis hol vagyok – könyörögtem neki. Eljött értem, kicsivel több, mint egy órát vártam rá az út széli patkán ülve, de eljött – neked pedig fel sem tűnt a hiányom.

Hosszabb rész, yeey. Egyébként nincs életem és unatkozom, nincs kedve valakinek zaklatni? Eskü cuki vagyok