A születésnapomon egy meglepetéssel készültél. Egész nap alig írtál, délután nem vártál az iskola kapujában és estig semmiféle életjelet nem adtál magadról. Bevallom akkor kicsit rosszul esett, nem azért, mert a szülinapomon szartál rám, hanem azért, mert egyik napról a másikra. Megijedtem, hogy többé nem akarsz beszélgetni velem, főleg, amikor Changbin is kikerülte a válaszadást veled kapcsolatban. Csalódott voltam, de ezt igyekeztem elnyomni magamban. Este a hálószobámban tanultam amikor megjelentél az ablakom előtt. Kezeidben egy kisebb tortát tartottál, aminek a közepén egy gyertya éget. Mosolyogva nézted végig ahogy döbbenten oda sietek és kitárom a nyílászárót. Énekeltél nekem ahogy átnyújtottad a süteményt, elmondhatatlanul meghatódtam – és iszonyat romantikusnak tartottam hiába nem voltunk akkor még együtt. Elfújtam a gyertyát – most már elárulhatom, hogy a csókodat kívántam –, te bemásztál hozzám majd a padlóra letelepedve beszélgettünk és ettük meg a tortát. Soha nem voltam olyan boldog, mint akkor, boldoggá tettél Chan. Mikor már csak egymásnak dőlve bámultunk ki az ablakon, hullócsillagokra várva, te benyúltál a táskádba és egy kisebb lemeztartót húztál ki belőle. Elkerekedett szemekkel néztem rád, te elárultad, hogy ez a demo lemezed és nekem mutattad meg először. Átöleltél, boldog születésnapot kívántál én pedig könnyeimet nyeldesve raktam be a cd lejátszóba, hogy közösen hallgathassuk meg. Csodálatos volt minden egyes dallam, akárcsak az utána következő munkáidon is.