Másnap Mina nem jött iskolába. Gondolom megbetegedett a tegnapi miatt. Majd iskola után benézek hozzá, mint jó férj jelölt és akkor talán megfog kedvelni és nem küld el a világ végére. Miket beszélek én jó férj jelölt? Nem szimplán csak el érte a tudatán kívül, hogy aggódnak érte. De még mindig szeretek vele csipkelődni. Lia egész nap velünk volt jobban mondva Taevel volt. Különben értelmes és kedves lány nincs vele semmi bajom. Seon meg se próbálta öt bántani. Tegnap Mina jól elintézte. Még ha az egészségébe is került. Tae arcán egész nap ott víritott az a boldog levakahatatlan mosoly. Rég láttam már öt ennyire boldognak. Mikor oda értem végre Minaékhoz az ég nagyon borúsra már az eső is elkezdett csepegni. Csengettem, de senki nem nyitott ajtót. Lenyomtam a kilincset és legnagyobb meglepetésemre nyitva volt. Lettem az pultra a levest amit hoztam a betegnek, majd elindultam az emelet felé. Sosem jártam még itt. Amint felértem az emeletre vagy 10 szoba volt. Nem tudom, hogy melyik szoba az övé,mert az összes ajtó egyforma. Elkezdtem be nyitógtatni a szobákba, de a harmadik után hallottam egy halk síkitást az egyik ajtó mögül. Reflex szerűen indultam el a hangforrás irányába. Bekopogtam, hogy azért mégse rontsak rá úgy ha már ,,betörtem,, hozzájuk. Egy halk ,,szabad,, után lassan benyitótam a szobába , de csak Mina csalódott szempárjával találtam szembe magam. Nem rám számított. Oda sétáltam és leültem az ágy szélére. Fél homály volt a szobában. Mina nyakig betakarózva feküdt az ágyban. Csilógott a szeme a láztól .

-Hogy jutottál be? ez volt az első szava hozzám.

- Nem volt bezárva a bejárati ajtó. adtam a választ.

- Minek jöttél? kérdezte két köhögés között.

- Megnézni, hogy, hogy vagy. néztem rá, de ő csak a függönyel behúzott ablakon bámult ki.

- Megnézted, jól vagyok akkor mehetsz is. mondta ridegen, mire a homlokom közepéig szaladtak a szemöldökeim.

- Dehogy vagy jól. förmedtem rá. - Csak rád kell nézni és látszik, hogy beteg vagy.

- Apám küldött? hagyta figyelmen kivűl a kiakadásomat.

- Nem magamtól jöttem.

- Akkor magadtól menj is el, mert még betegen is kirúglak a házból. mondta ridegen.

- Nem megyek sehova. Amíg nem alszol el és nem megy lejjebb a lázad egy tapotat sem mozdulok. raktam keresztbe a karjaimat.

- Ne tegyél úgy, mintha aggódnál értem.

- Akkor sem megyek sehova, míg jobban nem leszel.

- Irritáló ez az oldal.. nem tudta befejezni. A szája elé kapott és kiugrott az ágyból és berohant a mosdóba. Utána mentem, hogy segítsek neki.

- Kifelé. mondta erőtlenül mégis határozottan. Jobbnak láttam kimenni onnan. Lementem és megmelegítettem a levest, majd vissza mentem a szobájába. Még mindig a mosdóban volt.

- Még mindig itt vagy. forgatta meg a szemét, majd vissza bújt a meleg takaró alá.

- Igen. mondtam határozottan. - És most eszünk. Hoztam neked gyógyító levest. Vettem a kezembe a forró leveses tálat. Mintha a egy kicsit megenyhült volna. Felült és boci szemekkel nézett a kezemben lévő kajára.

- Mond, hogy áá. szemet forgatott, de tette amit kértem. Megfújtam a kanálon lévő levest és miután elég hűltnek találtam megetettem vele. Ez így ment míg ki nem fogyott az edény. Egy rossz szava sem volt. Csak csendben tűrte, hogy megetessem. Nem nézett rám csak a kanalat nézte. Vissza bújt a takaró alá és onnan nézett rám.

- Csokit? emeli fej a párnáját. Nevetve megrázom a fejem.

- Nem és neked sem kéne enned. veszem el tőle a csokit amit felém nyújt és a hátam mögé rejtem. Durcásan néz rám, de én csak mosolyogni tudok gyerekes viselkedésén.

- Mielőtt bejöttem volna hallottam ahogy valaki síkit. Te voltál? Egy tized másodperc alatt rendeződnek át a vonásai. Aranyosból most dühős lett.

- Nem. Csak filmet néztem és abban síkitott a nő. mutat a tv felé ahol a horrora akadva volt megállítva. Láttam már ezt a filmet, de ahol meg volt állítva ott nem síkit senki. Szóval ő volt. Mindentudóan nézek rá, hogy engem nem tud átverni. Lesüti a szemeit és inkább el is fordul tőlem.

- Későre jár jobb ha mész.

- Nem amíg el nem alszol.

- Mit akarsz tőlem? fordul felém indulatosan. - Attól, hogy most kedves vagy velem nem fog megváltozni a véleményem rólad. Nem fogok hozzád menni. Ne is álmodj róla. Nem is fogok veled lefeküdni arra ott vannak a kurváid, hogy kielégítsenek.

- Nem is ezért vagyok itt. hajtottam le a fejem. Ha így gondol rám akkor nagyon rossz véleménye lehet rólam. Pedig van kedves oldalam is, de azt csak a fiúk ismerik.

Össze szűkített szemekkel fürkészte az arcomat, hátha hazudtam volna, de nem hazudtam.

- Akkor miért? nézett rám gyanakvóan.

- Mert aggódtam érted. adtam az egyszerű választ ami igaz is volt.

- Na ne röhögtess már. nevetett fel jóizűen. - Te aki minden nap mást csajt raksz meg most egy olyan lány miatt aggódik akit alig két hete ismer?

- Miért ne aggódhatnék? néztem mélyen a szemébe.

- Hagyuk már nem kell itt lenned úgy sem lesz abból az eskövűből semmi. Még mindig azt hiszi, hogy csak ezért vagyok itt? Tényleg makacs egy lány.

- Nem tudsz te semmit rólam!

- Akkor hadd, hogy megismerjelek. Mina sóhajtott majd megint elfordult a beszélgetést lezárva. Miért nem akarja, hogy megismerjem? Akkor majd megkérem, majd Tae, hogy meséljen róla. Épp akartam felállni amikor egy akkorát dörgőt, hogy beleremegett az ablak is. Mina ijedtében megfogta a kezem és magához ölelte. Látszólag aludt így csak megmosolyogtam aranyos tettét. Nem akarta elengedni így legnagyobb sajnálatomra be kellett feküdnöm mellé. Olyan aranyos pofikája van ahogy a párna összenyomta. Egy ideje nézhettem elmúlt már éjfél is. Kiakartam szabadítani a karom, de nem engedte csak még jobban szorítani kezdte magához és elkezdett egész testében remegni. Aggódva figyeltem az arcát, de az csak grimaszba torzult. Hirtelen pattantak ki éj fekete szemei. Fájdalom és rettegés volt benne. Lassan vezette rám a tekintetét és amint meglátta aggódó arcomat elengedte a karomat és kiment a szobából. Felültem az ágyba és onnan figyeltem a mozgását nehogy elessen, mert még a lábai is remegtek. A kezében egy pohár vízzel tért vissza. Lerakta az éjjeli szekrényre, majd kutakodni kezdett a fiókban. Egy fehér pirulát vett be. Nem szólt semmit csak vissza feküdt az ágyba és a plafont kezdte el bámulni. Már már kezdett kínos csönd lenni amit egy torok köszörűléssel szakítottam félbe.

- Rosszat álmodtál. csak hümmögött egyet és nézte tovább a falat. Gondterhelten sóhajtott egyet majd föl ült. Megdörzsölte a halántékát és felém fordult.

- Ma itt aludhatsz, de csak ma. Ezt vedd annak, hogy már kevésbé utállak, de nem azt jelenti, hogy nem nyírlak ki álmodba. Nyeltem egyet.

- Ez biztató.

- Nyugi csak vicceltem. nevett fel. - De az az arc mindent megért. mutat rám.

- Örülők, hogy jól szórakozol rajtam, de akkor is ijesztő voltál. mosolyogtam rá.

- Na aludjál te nyuszi.

- Nyuszi? emelem fel kérdőn az egyik szemöldököm és felkönyökölök az alkaromra és onnan nézem az ülő lányt.

- Amikor mosolyogsz hasonlítasz egy aranyos nyuszira. ránt vállat. Nem mondok semmit csak nevetve megrázom a fejem és vissza dölök a matracra. Ki kell az ágyból, majd átsétál az én oldalamra. Kíváncsian nézem mit fog csinálni, de arra legkevésbé sem számítottam, hogy nyakig betakar. A takarón érezni a vanília illatát ami nyugtatólag hat a testemre. Miket nem vállt ki belőlem ez a lány. Most úgy viselkedik, mint egy gondoskodó anyuka. Olyan amilyen nekem sosem volt.

- Hozzak tejet? Bőszen bológatni kezdek, hisz imádom a tejet. Elmosolyodik gyerekes valómon, de nem zavar, hogy ilyenek lát. Viszont van egy kis bűntudatom, hogy ugráltatom amikor ő a beteg.

A kezében egy pohár langyos tejet hozz. Pont ahogy szeretem és, ha jól érzem akkor egy kicsi cukrot is rakott bele. Ha nem mondták volna, hogy el kell vennem akkor is el venném. túl jó hozzám. Bár lehet, hogy csak a betegség hozza ki ezt belőle. De be kell valljam ez a kedves törődő oldala is elég imponáló. Megitatja velem, majd a szekrényhez lép. Nem tudom mit csinálhat ott, mert pár percen belül elnyomott az álom.

Semmire nem ébredtem fel még a dörgésekre sem amik elég hangosak voltak.

Korán reggel arra ébredek, hogy valaki egy halkat szitkozódik. Mikor kinyítom a szemem először nem is tudom hirtelen hol hol vagyok.

- Bocsi, hogy felkeltettelek. mondja egy hang. Kérdőn nézek szét, mert nem láttok senkit a szobában. Ezt Mina is észlelhette.

- Itt vagyok. dugta ki a fejét mosolyogva a ruha kupac mögül. Kómásan néztem meg hány óra van.

- Még csak fél hét van. Mit csinálsz te ilyenkor? kérdeztem két ásítás közben. Körbe néztem a szobába és mindenhol ruha kupacok voltak. Néhol egy egy ruha volt egy magában a földön vagy éppenségel a karfán volt felakadva.

- Pakolok, de te nyugodtan aludj vissza. Ahogy ezt ki mondta vissza estem a párnák közé hallottam ahogy még aranyosan kuncog egyet majd újra elnyomott az álmok világa.

- Kook ébresztő iskola van. vág hozzám egy párnát Mina. Álmoskásan nyitógtatni kezdem az szemeimet, de az erős fény miatt kénytelenek vagyok vissza csukni őket. A párnába fúrom az arcomat és Mina kellemes illata belengi a szagló járatomat. - Kook ütőget tovább a párnával, de azért sem kellek fel. - Jeon Jung.... Nem fejezi be a mondatot. Ki pattanak a szemeim ahogy meghallom öklendezni. Száját be fogva rohan be a mosdóba. Kikerekedett szemekkel nézek a lány hűlt helyére. Majd észbe kapva rohanok oda az ajtóhoz. Nem megyek be, mert tegnap is ki küldött.

Pár perc múlva jön csak ki holt sápadtan.

- Készülődj mindjárt indulunk. mondja majd vissza is meg egy adag ruhával a fürdőbe.

Mikor kijön a fürdőből még a számat is eltátom. Semmi nyoma nem maradt a reggeli rosszul létének.

Már a kocsiban ülünk amit kivételesen ő vezet. Nem is tudtam, hogy van jogsija.

- Mina mitől vannak a rosszul léteid? kérdeztem meg, hisz van egy sejtésem, hogy mitől lehet.

- Nem tudom, lehet csak elrontottam a gyomrom. ránt vállat és csak az utat szugerálja.

- Nem lehet, hogy terhes vagy? kérdezem kicsit tartva a választól. Mina a kérdést hallva rá szorít a kormányra, de úgy, hogy már az ujjai fehérek.

- Az teljesen lehetetlen. mondja határozottan.

- Nem kizárt.

- De mert ...... én még...... nem. Süti le a szemeit. Kikerekednek a szemeim a meglepődőtségtől. Nem gondoltam volna, hogy aki majdnem minden éjszakáját egy buliban tölti még szűz legyen. Némi büszkeség tőlt el, hisz van esélyem, hogy én legyek neki az első.

- Menjünk. száll ki a kocsiból. Észre se vettem, hogy megérkeztünk a sulihoz.