Ahogy beléptünk a discoba Lia csodálkozva nézte a hömpölygő tömeget aki amint észre vettek elálltak az útból. A kabátomat oda adtam az egyik engem néző fiúnak akit én jutattam ide be először még régebben. Nem szól nem is kérdezz semmit csak elveszi és már viszi is a ruhatárba én meg folytatom az utamat a bár pult felé, mint egy királynő. A többiek meg csak jönnek utánam. Lia álla már a padlót súrolja. Gondolom nem hitte, hogy itt nekem ekkora hatalmam van. Igazából majdnem mindegyik környéki szórakozó helyen ismert vagyok. Persze senki nem tudja a nevemet csak arcról ismernek fel, hogy én vagyok a bulikirálynő. Egyszer az utcán leszólított egy pasi és megkérdezte, hogy én vagyok-e a bulikirálynő. Először furán néztem rá majd elröhögtem magam. Persze zsigerből tagadtam csak az kéne nekem, hogy benne legyek a hírekben, hogy a nagy Kim vállalat örököse az éjszakáit szórakozó helyeken tölti. Meg az iskolában is mindenki velem akarna lenni, hogy majd bevigyem őket nagyobb bulikba. De nekem kicsit sem hiányzik a sok nyafogó picsa. Ezért is válogatom meg a barátaimat.

- Elképesztő. mondja Lia amikor kikapjuk az italunkat. Rákacsintok a pultos srácra köszönés képen. Majd megfordulok az italal a kezemben és nézem a táncoló tömeget. A többieket már valahol elhagytuk.

- Micsoda? kérdezem Lia-tól, de nem fordulok felé.

- Ez az egész. mutat körbe. - Úgy tisztelnek, mint egy királynőt. mondja elképedve.

- Mert az is. szól bele a beszélgetésünkbe a pultos srác. - Múltkor megakadályozott egy verekedést is csak azzal, hogy beállt a Dj pult mögé és berakott egy lassú számot, amire mindenki furán nézett rá, de ő. mutat rám. - Elkezdte kioktatni őket, hogy nem hallja a zenét, mert túl hangosak. Hogy is volt pontosan? néz rám segítség kérően.

- Nem hallom a zenét pedig rajtam van a füles is ti túskok. Ahelyett, hogy buliznátok és csajoznátok veszekedtek egymással amiatt nem hallom ez a gyönyörű zenét. nevettem fel. - Volt már bennem egy kis pia és elkezdtem halkan dudólgatni a mikrofonba és csak azt vettem észre, hogy mindenki velem együtt énekel. A veszekedő pár meg megbékélt egymással és most ott csajoznak közössen. mutattam az egyik sarokra ahol a két fiú egy-egy lánnyal az ölében beszélgettek.

- Na igen így történt. bólogatott helyeslőenn a srác és rákacsintott Lia-ra.

- Na na neki nem udvarolunk ő már foglalt csak még nem tud róla. fenyíttem be játékosan a pultost.

- Értettem hölgyem. szalutált. Mind a hárman elnevettük magunkat szerencsétlenkedésünkön.

Az este folyamán egyre több ital került a szervezetembe ami étgyomora nem volt túl jó ötlet, mert kezdtem érezni, hogy a fejebe száll. Még tudatomnál voltam, de nem mértem fel a tetteim következményét aminek meg is lett az eredménye. Lia már nem volt mellettem így magamba iszogattam néha egy egy szót ejtve a pultos sráccal akinek, mint kiderült Hyujin a neve.

Hirtelen ötlettől vezérelve. Nagy nehezen fel másztam a pult tetejére és elkezdtem táncolni. Nagyon jól éreztem magam és végre azt éreztem, hogy semmi nem nyomja a vállamat. Kaptam reflektor fényt is ami miatt majdnem az összes szem rám szegeződött. Láttam, ahogy Jackson és Mark társaságában van két lány velük vannak elfoglalva. Nem is hibáztatom őket hadd csajozzanak csak nem én mondom meg nekik, hogy mit csináljanak. Jennie és Mingyu gondolom valamelyik sarokban falják egymást. Lia-t meg nem láttam remélem nincs semmi baja. Hisz mi lenne itt mindenki tudja ha valamelyik velem érkezettel valami történik itt tuti, hogy bomba robban. Egyszer már volt rá példa, hogy Jennie-t egy idősebb részeg csávó megfogdosta és nem hagyta békén, na annak az lett a vége, hogy a fülénél fogva kirángattam a hátsó ajtón és elnáspángoltam egy kicsit azóta nem is láttam. Az emlékre elmosolyodtam, de nem hagytam abba a pulton való táncolást. Viszont az a mosoly lehervadt az arcomról amikor az egyik reflektor szemből világított meg. Pont úgy ahogy azon a bizonyos éjszakán feltűnt semmiből az az erős fény. Az emlék miatt hallottam egy sikítást így oldalra kaptam a fejem, de csak elégedetten mosolygó Jungkookal találtam szembe magam??! Enyémbe véste a tekintetét, de azt gyorsan megszakítottam azzal, hogy leszálltam a pultról és az egyik ott lévő fiú kezéből kikaptam az italt és lehúztam húzóra. Először Felháborodva nézett rám, de gyorsan rendezte a vonásait amikor gyilkos szemekkel rá néztem. Intettem Hyujin-nak, hogy adjon neki valamit és nekem is valami erőset. Ezt nem hiszem el! Tuti, hogy felismert. A hajamba túrtam és lefejeltem a pultot és fájdalmasan felnyögtem. Miért nem gondoltam, hogy ők is itt lehetnek, ha a múltkorin is ott voltak?! Csak én lehetek ilyen balfasz. Hyujin felfigyelt a szenvedésemre és elém rakott egy koktélt. Nem kérdeztem semmit csak lehúztam egyszerre. Kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Ne nézz így. mondtam neki és nyújtottam a poharat még egyért és bevetettem a kiskutya szemeimet is. Nevetve megrázta a fejét és rakott elém egy felest.

- Azért nem volt ez olyan rossz, hogy le idd magad. Utal a pultos mutatványomra.

- Az nem is volt rossz csak volt egy kelletlen személy a tömegben nem is hanem négy. Várjunk csak.. Taehyungot nem láttam és Lia sincs sehol. - Ó nem nem baszki. felpattantam és a mosdó felé vettem az irányt. Még be sem értem, de láttam Tae-t kijönni a lány mosdóból. Szerencsére ő nem vett észre így gyorsan beszliszoltam az ajtón, de amint beértem a szívem facsarodott össze. Lia a mosdó kagylónak támaszkodva sírt. A ruhája nem éppen úgy állt rajta, mint mielőtt eljöttünk volna.

- Úgy nem? kérdeztem aggódva. Nem mondott semmit csak bólogatott. A mellkasomban most jobban éreztem azt feszítő érzést. - De nem ő volt neked az első úgy? Ha igen akkor az még rosszabb.

- Nem. szipogta. Lerogyott a földre szerencsére a jó reflexeimnek köszönhetően nem koppant a térde a padlózaton. Az ölembe vontam és nyugtatólag simogatni kezdtem a hátát.

- Azt hittem komolyan gondolja, mert egész este flörtöl nekem és sokat beszélgettünk. De az előbb közölte velem, csak erre kellettem neki. Sírt fel újból.

- Kinyírom azt a faszt. sziszegem a fogaim között.

- Ne kérlek ne tedd. nézz rám könnyes szemekkel.

- Miért?

- Mert szeretem, és nem akarom, hogy baja legyen. Tudhattam volna, hogy csak arra kellek neki, de nem törődtem vele.

- Ilyen jó szíved is csak neked van. simogatom tovább a hátát. - Sajnálom. csuklik el nekem is a hangom.

- Mit?

- Hogy nem vagyok jó barátnő, ha az lennék akkor most ez nem történt volna meg. Mindig csak magammal foglalkozom. Ne haragudj. Teszem állam a fejére.

- Nem a te hibád csak kicsit többet ittam a kelleténél. kezd bele, de félbe szakítom.

- De ha oda figyeltem volna rád nem ittál volna annyit és ez nem történt volna meg. ostorozom tovább magam. Hisz igazam van, ha figyeltem volna rá, mint barátnő akkor ez mind most nem történt volna meg.

Segítetten neki felállni, majd ki segítettem a kocsiba. Vissza mentem szólni a fiúknak, hogy elmentünk és elkérni a kulcsot Mingyutól. Kérdezgették, hogy Liat hol hagytam meg mi van vele. Nem mondtam nekik semmit csak annyit, hogy elfáradt és haza szeretne menni. Megértőek voltak. Megígértem, hogy vissza hozom majd a kocsit 30 óra múlva addig ne menjenek sehova.

Igaz, hogy ittam nem is keveset, de a történtek miatt kijózanodtam. Lia nem nagyon ellenkezett. Miután elvittem hozzánk, mert nem tudom hol lakik így csak oda vihettem. Milyen barátnő vagyok ha meg az se tudom, hogy a barátom hol lakik. Ledöntöttem az egyik vendég szobai ágyra és ahogy vízszintes be ért a teste azonnal benyomta a szunyát. Levettem a cipőit és betakartam majd, mint egy gondoskodó anyuka ki simítottam az arcából a haját és adtamneki egy homlok puszit. Vissza vittem a kocsit Mingyuéknak és közöltem velük, hogynyugodtan menjenek majd haza nélkülem, majd haza megyek egyedül. Kicsit kötözködtek, de bele mentek. Még egy kicsit maradtam, de gyorsan el is mentem. Egy üveg sujos üveggel távoztam a szórakozó helyről. Csak bolyongtam céltalanul a sötét utcákon míg nem a Han folyónál találtam magam. Leültem a parton és elkezdtem gondolkodni hogy mégis milyen barátnő vagyok én? Jennie nem mondta el nekem, hogy tetszik neki Mingyu én meg nem vettem észre a jelekből. Ha igazi barátom lenne akkor megbízik bennem és elmondja. De nem tette. Ott van a mai eset is. Ők elmentek szórakozni én meg csak sajnáltattam magam. Nem hogy velük mentem volna táncolni. Lehet, hogy csak ezért barátkoznak velem, mert gazdag vagyok és betudom őket juttatni jó szórakozó helyekre? Lehet, hogy csak kihasználnak? Nem tehetek róla hogy egy lelki roncs vagyon? A másik ok meg ma történt. Megígértem Lianak, hogy vigyázni fogok rá erre még leiszom magam és csak magamat sajnáltatom. Miközben őt kihasználja a szerelme és az aktus után úgy dobja el, mint egy használt zsebkendőt. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy magamat ostorozos miközben öt kéne vigasztalnom. De nem én akkor is csak magammal törődtem mikor neki törtek össze a szívét nem pedig nekem. Én csak egy életképtelen ember vagyok? Aki csak útba van mások életében. És most is mit csinálok? Magammal foglalkozok ahelyett, hogy ott lennék mellette és vigyáznék vigasztalnám öt hogy nem lesz semmi baj majd el múlik a fájdalom amit az a tuskó hagyott benne. Nem nekem itt kel ülnöm és a sárga földig le inni magam. Csak én lehetek ekkora segfej.
Elhatároztam magamban, hogy mostantól igenis jó barátonő leszek és segíteni fogok neki mindenben ahogy a többieknek is. Csak velük fogok foglalkozni nem magammal. És ha valaki akár fizikailag vagy lelkileg is bántja az állítólagos barátaimat a föld alá jutatom.
Észre se vettem, hogy ennyire el ment az idő csak azt hogy az első napsugarak bújnak elő. Ránéztem az órámra ami reggel fél hatott mutatott.
Lassan felkecmeregtem és elindultam haza gyalog. Ki kell tisztítsam a fejem. És most pont jól fog jönni ez a hosszú séta hazáig.
Már a lábaim leszakadnak ebben a magassarkúban és mire feladnám a házunk ajtaja előtt találom magamat. Sohajtok egyett majd lenyomom a kilincset. Leveszem magamról azt a borzalmas cipőt amit soha többet nem fogok fel venni az biztos.
Mikor beérek a nappaliba 6 aggódó szempárral találom magam szembe. Mindenki egyszerre kapja fel a fejét az érkezésemre, mintha csak egy híresség lennék.
- Te meg mégis hol a retkes kurva életbe voltál?!! Rivall rám Jennie.
- Sajnálom hajtottam le a fejem bűnbánóan. Megint csak magammal foglalkoztam és nem figyeltem a körülöttem lévőkre.
- Sajnálhatod is bizony halálra aggódtuk magunkat miattad. Mondja mindig mérgesen. - Azt hittük, hogy valami bajod esett. Tudod te miken mentünk keresztül tegnap, hogy nem találtunk sehol és még azt a kibaszott telefont sem vetted fel! Megérdemel, hogy így leszidjanak. A szemeim bekönnyesedtek, pedig már azóta a nap óta egyszer sem sírtam és nem most fogok megtörni mások szeme láttára.
- Mondtam, hogy sajnálom. Csukott el a hangom a mondat végére, de szerencsére nem vette észre senki. Nem mertem felemelni a fejem. Nem akartam a szemünkbe nézni. Most legszivesebben élve el ástam volna magam. De nem tehetem meg akkor is csak az én érdekeimet nézném. Habár lehet, hogy nekik egy gonddal kevesebb lenne ha én már nem lennék, de nem teszem meg mert akkor apám csalódni l fog bennem és azt meg nem akarom. Az egyetlen még élő család tagon. Azt akarom hogy büszke lehessen rám. Ez gondolataimban említett személy némán fel állt majd kimenet a helyiségből.
- Jobb lenne ha most mennétek. Mondom a többieknek.
- Nem megyünk mi sehova sem míg nem mondod el hogy mégis hol a fészkes fenében voltál! Tette csípőre a kezeit Jennie és szigorúan nézett rám.
- Jennie jobb lesz ha most tényleg megyünk. Tette a lány vállára a kezeit Mingyun. A lány vonásai megenyhűltek ahogy hozzá ért a férfi. Tényleg szerethetik egymást. Miért nem vettem ezt észre előbb?
- Renden. Sóhajtott megadóan Jenn. - Veled még nem fejeztem be. Nézett rám szigorúan olyan volt mint az anyukám amikor csokit akartunk lopni, de rajta kapott minket a bátyám a. Az emlékre megjobban össze facsarodott a szívem már kisebb volt a mérete egy diónál. A mellkasomra tonnás súlyom telepedtek, mintha elefántok mennének át rajtam. Csak bolintottam, hogy megertettem.
Mikor mentek ki megfogtam Lia kezét.
- Jobban vagy?
- Igen mondja majd ő is elmegy.
Mikor már mindenki elmenr fel mentem a szobámba és magamra zártam az ajtót hogy senki ne zavarjon meg.