1. Marichat

És ím! Elértem ide is! Ez volna az én történetem a rendőrre, amelynek két másik variációját MeaCaptainés HitoriHanabihatjátok. Ez volna az első része a Kink week-emnek. 
A kártya ugyanaz volt, mint két társamnak. 
Rendőr, aki elég erotikusan vezet le egy motozást, miközben az elkövető kézzel-lábbal hadakozik azért, hogy bebizonyítsa, ő igenis ártatlan. :D Jó olvasást! Mindenképp olvassátok el a többiekét is előtte! Helyenként obszcén szavak és 18+ jelenet. De még nem az igazi...

Chat Noir zavartan állt a kicsiny, kék színű autó mellett, amiből ki kellett állítania Marinette Dupain-Chenget. A volt osztálytársa sokat változott mióta nem látta. Először fel sem ismerte a félig kínai lányt.
Nem is gondolta, hogy ő hajtott volna ilyen gyorsan, amit már maga a Macska is veszélyesnek tartott.

A mindig esetlen, de kedves és gondoskodó tini lányból egy igazán vonzó nő lett az alatt a három év alatt, míg nem látta. Megnőtt a szögegyenes feketés-kékes haja, alkata pedig néhol kerekebb lett, mint emlékezett rá.

- Marinette?

- Chat Noir - suttogta szeppenten a lekapcsolt nő, majd észbe kapva kotorta elő jogosítványát és ilyen-olyan más egyéb iratokat is. - Ne haragudj, de sietek! Kérlek, nézd el most nekem ezt a gyors hajtást, ha már ilyen remek segítség vagy a rendőrségnek, de el fogom késni a határidőmet - magyarázta a nő. Nem tudta, hogy Chat Noir felcsapott rendőrnek, pedig a régi társáról volt szó! Ez is egy kisebb sokk volt számára most, mint ahogy az a sunyi mosoly is a macska képén. 

Ugyanis Chat ahelyett, hogy elvette volna a neki szánt papírokat rátámaszkodott a lehúzott ablaknak és közel hajolva figyelte a szép arcú, szép szemű nőt. 

- Nekem te gyanús vagy, Marinette! Mintha titkolnál valamit előlem. A jó öreg Chaty elől - nevetett rá azzal a kaján mosolyával, majd kinyitotta az autó ajtaját és várakozóan szuggerálta az elhűlt nőszemélyt az ülésen. 

A kínai felmenőkkel rendelkező pedig remegő térdekkel lépett ki az út szélén az aszfaltra, megvillantva kecses lábait, amit szinte alig takart az a rövid rakott szoknya. Jól kiemelte a sötétkék anyag a fehér combokat és vádlikat, főleg, hogy egy enyhén magassarkú cipellőt viselt még hozzá. A blúz finoman feszült a mellkas domborulatain, félő volt, hogy egy mélyebb lélegzetvételnél még a gombok is megadják magukat. 

A macska kwamis férfiú alig láthatóan megnyalta alsó ajkát, miközben elégedetten biccentett Miss Dupain-nek. Soha nem gondolta ezelőtt, hogy az a visszafogott, de zseniálisan tehetséges kislány ilyen idomokkal fog később rendelkezni, mikor már megéri a női kort. 

- Álljon kis terpeszbe, kérem, Mss. Dupain-Cheng - intett lezserül, kivárva, hogy a csodálkozó hölgyemény tegye, amit kér. Nem igazán akarta, azonban nem ellenkezett sokat Marinette vele. Amint pedig apró terpeszes tartást vett fel megvillant a combján a harisnyatartó csipkés szalagja. Ettől akkorát nyelt, hogy a torkán az ádámcsutkája fel-le liftezett, látványosabban már nem is tehette volna. 

Soha nem számított olyan vágyhullámra ezzel a nővel kapcsolatban, mint amilyen most elfogta. Próbálta hitegetni magát, hogy csak meg akarja szívatni volt osztálytársát, mégis pontosan tudta, mit is érez jelenleg. A nadrágja is eléggé feszült bizonyos helyeken. Intim helyeken. 

- Chat Noir! Ne csináld már ezt velem! Én vagyok az... Nem csináltam semmi rosszat, hiszen senki nem sérült meg és alig mentem a megengedett sebesség fölé. Tényleg fontos dolgom volna, határidő csúszásban vagyok Agreste-éknél - magyarázta kétségbeesetten a katica kwami titkos birtokosa. Mindent meg akart próbálni, hogy rávegye kedvenc macskáját arra, hogy szemet hunyjon efelett a kényes incidens felett.  Mégis hogyan festene a divatmagazinoknál egy ilyen priusz? 

- Egyre furcsább vagy, mintha csempésznél valamit - vigyorgott tovább a hím, majd lassú mozdulatokkal simította végig a hosszú ujját a blúznak. Ott kezdte el a motozás kényes folyamatát. A karok feszesebbek voltak az izmoknak köszönhetően, mint számolt rá Chat, de ez is kedvére való volt. Innen a nő kecses oldalán húzta végig ujjait, ügyelve rá, hogy a karmaival ne sértse fel a vékony anyagot és ezzel együtt a bőrét kiszemelt játékának. Ahogy a háta vonalánál a melltartó szegélye mentén előre csúsztak kezei Marinette akaratlanul is felsóhajtott. Halk, meglepődött sóhaj volt, nem volt benne semmi túlfűtött izgalom, mégis a férfinak olyan mértékben borzolták az idegeit, hogy megismételte vagy háromszor egymás után a mozdulatot, ahogy a mellek alá simulhattak ujjai. 

Érezte az apró remegését a másiknak, ami csak még jobban tüzelte amúgy sem apró kívánalmát. Minden irinyó-pirinyó rezdülése a testnek, apró szuszogásai csak még több kíváncsisággal ruházták fel. Ez pedig egyre kellemetlenebb helyzetet szült az alany számára, aki elszenvedte az egészet. 

Marinette-nek az nem tetszett az egészben, hogy ezek az érintések sokkal jobban tetszettezemk neki, mint bármikor számított volna rá. Gyengéd volt, kíváncsi, és minden óvatos tapogatódzás ellenére határozott. Tudta a két kéz, mit akar tőle. Hová kell siklani, hogy érzékeit felkorbácsolják. Minden igyekezete ellenére, a fehér csipke alsóneműje túlontúl nedvessé és kényelmetlenné vált, a melltartón belül is érezte, hogyan keményednek meg a mellbimbói a közeli motozás izgalmától. 

Minden másodpercben arra számított, hogy komolyabb dolgok is történnek majd, mint simogatás és tapogatódzás. 

- Marinette - Gyenge kis fuvallatként csapta meg a saját neve a fülét. Felállt tőle minden pihés szőre a hátán és a nyakán. Teljesen rá volt hangolódva egy kis bűnös stressz oldásra. Már el is felejtette, hogy neki tulajdonképpen már ott kéne lennie Agreste-nél, hogy a legújabb terveit bemutassa. De már csak ennek a fekete macskának a csókját várta a nyakán, tarkóján és a kezeit a fehérneműje alatt, további kíváncsi érintés gyanánt. - Mehetsz. Tiszta vagy - kacsintott rá kajánul a lehetetlenül zöld tekintetével Chat Noir. 

Marinette pedig visszatért az álmai világából, ahol már a macska maszkos hőstársa a kocsi hátsó ülésein fektette el, hogy behatóan tanulmányozza mindenét, nem rejtett-e valami illegálisat teste pontjaiban. Pillanatok alatt pattant a volán mögé, és igyekezett elrejteni arcának szégyenpírral tarkított vonásait. 

- Mss. Dupain-Cheng! Még egy pillanatra - kiáltott rá Chat, és azonnal felé fordította fejét, pedig már a motor is felbúgott vékony ujjú kezei alatt. Ebben a percben tapadt két nedves ajak az övére, olyan hévvel és szenvedéllyel, hogy azt hitte ott menten a bugyijába élvez szégyen szemre. - Az iratokat itt ne hagyd - nevetett közel az arcába a férfi, majd már el is szökkent a tetthelyről. Maga után hagyva egy igen bizsergető helyzetben a gyorshajtást elkövető Katicát.