Amikor nagy elképzeléseim voltak egy Amerikában élő Yoongiról, aki angol-koreai fordító (?), Jimin meg pincér. És ÖsSzEjÖnNeK oH wOw. Valószínűleg rájöttem, hogy semmiről nem szól. DE 2016 MI EZ MINDJÁRT 2020 AZOK A HELYESÍRÁSI HIBÁK AZ AZ EGYES SZÁM ELSŐ SZEMÉLY AZ AZ ATTITŰD I CAN'T WITH MYSELF

Csak akkor vettem észre, hogy az ablakon bámultam kifelé már legalább öt perce, amikor a műkörmös-fojtogatóparfümös pincérlány kihozta a kajámat.
Az utcán körülbelül velem egyidős férfi és nő tologatott egy babakocsit. Boldognak tűntek és nevetgéltek, de nekem erről csak édesanyám aggódó arca ugrott be.
-Yoongi, kisfiam, ki viszi tovább a család nevét, ha agglegény maradsz? Ideje lenne, hogy hozz a házhoz menyecskét.
Anyám szavain merengve turkáltam meg az ételt. Jól főzték itt a koreai kajákat, mert elvileg New York koreai negyedében voltam.
Minden nap ellátogattam ebbe az étterembe, a pincérnők már jól ismertek, és szinte versenyeztek, melyikük ér hamarabb hozzám, hogy megkérdezhesse azzal a tipikus női affektálással, hogy "mit hozhatok Min úrnak?".
Felettébb idegesítőek, ahogy hatalmas műszempilláikat rebegtetve, arcukon több kiló festékkel, kislányos hanglejtéssel próbálnak behálózni.
Nem, nem arról van szó, hogy nőutáló lennék, és tudom, nem minden lány ilyen, de egyszerűen nem bírom őket. Különösen úgy nem. (Nem is the best word ever! *taps*)

Arra emlékszem még, hogy benne lett volna valami ilyen:

Szerencse, hogy a szomszéd néni süket, a falak pedig vastagok.

wHaT