Fúha. Hát ez egy nagyon ambiciózus terv volt. A nagy 2017-2018-as Liliana-féle ötletek egyike, amiből aztán nem sok lett. Vagyis még talán ez az, amivel a második legmesszebbre jutottam. Amelyikkel a legmesszebbre jutottam, abban még mindig reménykedem, hogy valaha befejezem. 😭

Amit most itt fogtok látni, azt utoljára 2021. december 11-én frissítettem. Azért elég durva. Valamikor 2018-ban kezdhettem el talán, vagy akkor jött az eredeti ötlet. De akkor jöjjön is az eredeti!

-a tábor bukása-

alternatív cím: Bobby sztárolása a főszereplőkkel való foglalkozás helyett

hosszú fic, eddigi pályafutásom leghosszabb egyrészes munkája szerintem

egy kis trigger warning: nem szeretnék senkit megsérteni ezzel a sztorival, ha valakit esetleg sikerül, elnézést kérek. Nincs semmi problémám a vallással, vallásos emberekkel, ne tessék ezt az írást annyira komolyan venni. Na jó, ha botrányos leszek, arról én tehetek lol

"Csak az Úr lát. Sok a jó gyerek, nem kell annak lennünk."

Jongin a fiúkat szerette. Nagyon jól tudta ezt ő, a baráti társasága és a szülei is. Az utóbbiak nem igazán voltak ettől elragadtatva, nemcsak az unokák miatt, a kemény vallásosságuk is közrejátszott.

Anyjának rengeteg próbálkozása volt már Jongin jó útra térítését illetően, de természetesen egyik sem járt sikerrel. Számtalan lánnyal próbálta őt összehozni hiába, tehát jött a B terv.

Egy egész nyarat felölelő egyházi tábor.

Jongin rájött, nem érdemes hisztiznie, csak némán, flegmán tűrt. Tudta, hogy ezek után sem fogja érdekelni a női nem, és szülei előbb-utóbb feladják. Az autóban Troye Sivan üvöltött a fülébe, hogy addig se kelljen izgatott őseire figyelnie. Két hónap múlva juthatott újra telefonjához és egyéb kütyüihez, szóval kiélvezte az utazás óráit.

***

Nagy, cuppanós csókokkal búcsúztak el tőle szülei, beszálltak az autóba, és elhajtottak. Jongin sóhajtott egy nagyot. Ott állt a drótkerítéssel körbevett, börtönnek látszó létesítmény kapuja előtt. Valahogy rávette magát a belépésre, és rögtön észrevett két hozzá hasonló korú fiatalt, akik mosolyogva integettek neki.

- Szia! A táborba jössz, ugye? - kérdezte egyikük, egy alacsony lány. Jongin majdnem visszaszólt, hogy: "nem, csak idetévedtem két nagy bőrönddel", de aztán inkább visszafogta magát.

- Igen - válaszolta végül röviden, majd megnézte magának a lány mellett álló fiút is. Nem számított arra, hogy ilyen jóképű srácok lesznek egy ilyen táborban, de ez az illető kicsit feljebb tette a lécet a csinos pofikájával és látszólag egész szépen kidolgozott testével.

- Szia, Kim Junmyeon vagyok, ő pedig itt a párom, Yerim - mutatott a lányra. Jongin (kicsit talán túl feltűnően) elhúzta a száját a "párom" szó hallatán. - Téged hogy hívnak?

- Kim Jongin vagyok - Junmyeon rögtön keresni kezdte a nevet egy névsorban. - Á, itt vagy! Jé, a szobatársam leszel! Ide kérek egy aláírást! És még a személyidet kérném el!

Jongin sikeresen regisztrált, és megkapta az instrukciót, hogy keresse meg a fiúk házában a második emeleten a lépcsőtől számított első szobát.

A tábor felépítése különös volt: két külön épületben laktak a fiúk és a lányok, ezek között pedig egy egyemeletes, kisebb építmény helyezkedett el, Jongin ezt az ebédlőnek tippelte.

Az udvaron nyüzsögtek a mindenféle tinédzserek. Jongin úgy érezte, mintha egy új iskolába került volna. Kapkodta ide-oda a fejét, mindenhonnan érdeklődő tekintetek érték, és ő is próbálta felmérni a terepet.

A táborban vegyesen lányok és fiúk, kicsik és nagyok is részt vettek, és nem éppen mindenki tűnt az erkölcs mintapéldájának.
Örült neki, hogy nem ő az egyetlen "rendetlen, neveletlen kölyök", akit azért küldtek ide, hogy megjavuljon.

***

Felküzdötte magát a bőröndökkel a második emeletre, megkereste a szobáját, és egy pillanatra megállt a zárt ajtó előtt, amire egynéhány név volt felírva:

Kim Junmyeon
Lu Han
Kim Jongin

Kopogott, mert bentről hangokat hallott. Kisvártatva érkezett egy "szabad", majd folytatódott az ingerült hadarás. Jongin benyitott, egy meglehetősen furcsa látvány tárult szeme elé: egy apró, aranyos fiúcska ült összegömbölyödve az ágyán, és annyira sírt, hogy műgonddal felkent sminkje mind leázott szép arcáról.

A szoba közepén egy szigorú, éles arcélű, negyvenes éveiben járó nő szapulta éppen a fiút szakadatlanul.

- Ilyesmiket egy keresztény fiú nem ken magára! Egy fiú egyáltalán semmit sem ken magára!

Jongin úgy érezte, sokáig tartogatta már szemtelenségét, muszáj volt beszólnia.

- Tényleg? Milyen jó, hogy a nőknél ez nem így van... Smink nélkül maga nem is hasonlítana egy emberre.

A pityergő fiú - feltehetőleg Lu Han - felpillantott, és mintha egy mosoly jelent volna meg a szája sarkában, a nő pedig hápogni alig tudott, annyira kiakadt Jongin szavaitól.

- Fiatalúr, ezek a szabályok magára is vonatkoznak, és nem szeretném, ha viccet csinálnának az ilyen komoly dolgokból! Igaz, még nem ismertettük a tábor házirendjét, de azt igazán tudhatná, hogy az ilyen beszéd és viselkedés nem elfogadott!

A vezető szinte fújtatott a dühtől, majd felkapta Lu Han elkobzott arcfestékeit, kiegészítőit, és egy figyelmeztetéssel viharzott ki a szobából:

- Maga is pakoljon ki, mindjárt visszajövök, és ellenőrzöm a maga holmiját is!

Becsapódott az ajtó, és a két fiú rögtön összenézett. Nem kellett sokáig várni, mindketten elröhögték magukat.

- Hadd találjam ki - kezdte az őzike -, te vagy Kim Jongin, ugye?

- Én lennék. Te pedig csakis Lu Han lehetsz, Junmyeonnal már találkoztam, gondolom, te is nála meg a barátnőjénél regisztráltál.

Lu Han megforgatta a szemét, közben kiöltve nyelvét.

- Már most elegem van abból a gyerekből! Ha engem kérdezel, egy pöffeszkedő, öntelt alaknak tűnik... Egyébként meg hiába helyes, ha ott a nyakán az a fruska.

Jongin keze megállt kipakolás közben, és széles vigyorra húzódott a szája.

- Csak nem? Szerintem hasonló okokból vagyunk itt. Hogy hívják? - tért rögtön a tárgyra.

- Sehun. Egy földre szállt angyal, csak anyámék megtudták. Nem mintha nem sejtették volna - sóhajtott Lu Han, és elterült az ágyán. - A tiéd?

- Igazából jelenleg senki. Egy Chanyeol nevű fiúval alakult valami, de közbeszólt ugye ez a két hónapos maszlag...

***

- Most pedig hálát adunk azért, hogy itt lehetünk, és hogy ilyen finom vacsorában részesülhetünk... 

\singing\

A terem tele volt a táborozókkal. A hetvenkét gyerek és a tíz vezető először gyűltek össze egy közös vacsorára. Jongin lepillantott a tányérjára. A kaja legalább ehetőnek tűnt. Mellette Junmyeon áhítatosan összekulcsolta kezeit, ő is inkább így tett, nehogy rögtön rászóljanak.

(Amúgy most kezdek rájönni, hogy Suho a buddhista az EXO-ban, nem?)

Evés közben kicsit jobban megismerhette csoportját, vagyis azokat, akik ugyanazon az emeleten voltak, amelyiken ő.

Három meglehetősen kicsi fiúcska ült velük szemben, Jongin tizenkettőnek tippelte őket, az volt az alsó korhatár. Ült még az asztaluknál három idősebb srác, egyikük láthatólag komoly feltűnési viszketegségben szenvedett. Folyamatosan röhögött, üvöltve beszélt, és Jongin mintha egy tetkót látott volna a mellkasán, amikor kicsit lejjebb csúszott a trikója.

(Tudom, neki ott igazából nincs tetkója, de most tegyünk úgy, mintha lenne.)

De az igazi rejtély az egyik asztalfőn ülő személy volt. Vezetői kitűzőt viselt, ami azt jelentette, hogy ő a felügyelő a folyosójukon. Ami megdöbbentette Jongint, az az volt, hogy alig tűnt náluk idősebbnek. És természetesen bődületesen gyönyörű külsővel áldotta meg az ég. Jonginnak bejöttek errefelé a pasik. Röhögött egyet magában. Ezt nektek, anya!

Az egyik asztalnál felállt egy ősz néni, és megkocogtatta a poharát a kanalával.

- Isten hozott benneteket! Szeretném veletek ismertetni táborunk szabályzatát a különböző incidensek elkerülése végett! Remélem, mindenkinek világos, hogy a fiúk és a lányok nem véletlenül kerültek külön épületekbe! Az átjárás szigorúan tilos és büntetett!

A menősködő fiú kelletlenül ciccentett egyet a nyelvével.

- Pedig az a szöszi ott milyen dögös husi... - súgta oda jól hallhatóan szomszédjának, aki egy cinkos vigyorral bólintott a megjegyzésre.

- A napirend betartása erősen ajánlott, a későkre a vezetők különböző büntetéseket szabhatnak ki, legyen az vécépucolás vagy mosogatás.

- A seggüket ne nyaljam ki? - röffentett egyet a fiú jó hangosan, erre az egész társaság odakapta a fejét.

- Hogy is hívják magát, ha megkérdezhetem? - fordult hozzá a főnöknő.

- Becses nevem Bobby. Azokban a berkekben pedig Bobby oppa - kacsintott az idősebb lányok asztala felé, akik fintorogva összenéztek.

- Bobby, kérem, fogja vissza magát. Kyungsoo, kérlek, nagyon figyelj rá oda - a második mondat címzettje az asztalfőn ülő fiatal vezető volt, aki csak komoly fejjel bólintott egyet.

A szabályok sora egyre nőtt: tízkor már ágyban kellett lenni; egy táblázatban lehetett megnézni, ki mikor mosogat; tilos volt a sminkelés, a kicsit rövidebb, többet mutató ruhák, de még a nasikat is elkobozták a táborlakóktól. Vasárnap pedig templom, kötelezően, mindenkinek.

Jonginnak már most elege volt. Vacsora után még felolvastak nekik valami szent szöveget, majd elkergették őket aludni. Először a kisebbek mehettek zuhanyozni, szóval Jonginék a szobájukban dekkoltak még egy ideig. Junmyeon olvasott, Luhan a fal felé fordulva depizett, Jongin meg a lecsapott szúnyogmaradványokat számolgatta a falon.

Valaki kopogott. Meg se várta, hogy a fiúk válaszoljanak, rögtön benyitott. Jongin emeletük felügyelőjét vélte felfedezni a kopogóban.

- Csá, srácok! Zuhany után gyertek mind a szobámba! Megbeszélés - és már ott se volt.

A szobatársak összenéztek, nem tudták mire vélni ezt a látszólag nem hivatalos programot, de azért szót fogadtak. Nem sokkal később kilenc frissen tusolt fiúka nyomódott be a folyósó végén található egyszemélyes vezetői szobába. A szoba tulajdonosa becsukta utánuk az ajtót, és összecsapta a tenyerét.

- Naa! Azt szeretném, ha mindenki bemutatkozna most, és elmondaná, miért van itt! Őszintén. Nem azt szeretném hallani, hogy azért, mert tényleg részt akart venni, hanem a valós okot. Ezt minden évben megcsinálom, amióta vezető vagyok. A nevem Do Kyungsoo, én leszek a felügyelőtök, remélem, jól kijövünk. Ha nem, az se baj, csak csendben utáljatok.

Néhányan nevettek picit, mások csak elmosolyodtak. Jongin tekintete egyre többször tévedt Kyungsoo irányába.

- Szerintem kezdje Junmyeon, ő nem először van itt!

- Anyáék és a nagyi benne van a szervezésben, muszáj itt lennem, velem egykorúakkal találkozhatok és barátkozhatok, és itt a barátnőm is...

- Neked van olyanod? - vihogott bele Bobby.

A beszélgetés késő estig tartott. A legtöbben azért voltak ott, mert szüleik a táborban látták az utolsó lehetőséget a megjavulásukra.

Jongin a végére maradt, Luhan után.

- Hát ja. Én is meleg vagyok, köbö ennyi a bűnöm - a cipőfűzőivel játszadozott, majd felpillantott. Tekintete találkozott a csoportvezetőével, aki (Jongin esküdni mert volna rá) kacsintott egyet. Végigfutott a hátán a hideg, de aztán annyiban hagyta a helyzetet.

Nem krasolhat rá rögtön az első napon valakire, ráadásul olyan valakire, aki felügyelő!

***

Másnap megismerkedtek a tábori rezsimmel: kelés, reggeli torna, reggeli áhítat, végre kaja, kötelező templom vasárnap levén, ebéd, csendes pihenő, jobbnál jobb délutáni programok, vacsora, esti áhítat, és rettentő korai, tíz órai lefekvés.

A templomba gyalogolni kellett a közeli faluba, ez azt jelentette, hogy a vezetők hatalmas erőfeszítések árán kivezényelték mind a hetvenkét gyereket, majd bevezényelték őket a templomba.

Jongin direkt nem figyelt. Tudta, hogy csak felidegeskedne azon, amit a lelkész prédikál. Mellette Luhan is csak a körmeit nézegette. Bobbyra többször is rá kellett szólnia a vezetőknek az istentisztelet alatt, hogy ne rongálja a padot azzal, hogy marhaságokat vés bele.

Aztan rájöttek, hogy talán mégis jobb lett volna legalább néhány percig figyelni, mert délután Kyungsoo-val arról kellett volna beszélgetniük, ami az igehirdetés során elhangzott. Szerencsére Junmyeon hajlandó volt őket kimenteni a pácból.

Jongin napjai meglehetősen unalmasan teltek volna a táborban, de Bobby és szobatársai, Hyojong és Kyung este gondoskodtak arról, hogy ez ne így legyen.

- Psszt... Jongin! - hallatszott az ajtó irányából. A megszólított először el se tudta dönteni, hogy álmában hallja-e a hangot, vagy a valóságban pisszeg neki valaki. Mint kiderült, az utóbbi volt az igaz, Bobby ugyanis a szobájuk küszöbéről szólongatta az éppen aludni vágyó fiút.

- Mi van? - morogta félálomban vissza Jongin.

- Megyünk át a csajokhoz! Gyere te is!

Jongin agyán rengeteg gondolat futott át egyszerre. Nem biztos, hogy jó már az első este bajba keveredni. Aztán végül belement.

Mint kiderült, Kyung már rég kiszámított mindent, és arra jutott, hogy a felügyeletet simán ki lehet cselezni. Bobby meg is jegyezte, hogy ő már első ránézésre érezte, hogy zsenivel van dolga Kyung személyében.

Mivel csak ők négyen mentek, nem volt olyan nehéz dolguk: egyesével szöktek át az udvaron, egészen a lányok épületének külső faláig, ahol - Kyung szerint - a tűzlétrának kellett lennie.

Jongin azt hitte, a lányok majd sikítoznak, ha beugrik az ablakon hozzájuk négy pasi, de kiderült, hogy igazából meghívásra jönnek; a két lány vidáman üdvözölte őket. Ami azért volt furcsa, mert minden szobában hárman laktak Jongin tudomása szerint. Kérdésére azonban az egyik lány azonnal választ adott:

- Amúgy nincs sok időnk az ismerkedésre, fiúk. Yerim az előbb jött meg, most ment zuhanyozni. Még a vezetőkkel beszélte meg a holnapi teendőit. Borzalmas egy szenthurka - forgatta szemét a csinos, festett szőke hajú lány.

- Minden elismerésünk, egyébként, foglaljatok helyet nálunk - tette hozzá a másik lány, a vártnál meglepően mélyebb hangon. - Ó, téged még nem láttalak! Hogy hívnak, szépfiú? - röhögte el a Jonginnak címzett mondat végét.

Jongin nem is tudott válaszolni, mert Bobby rögtön rávágta a tutit:

- Ez itten kérlek szépen, Kim Jongin. És csak semmi nyálzás utána, lányok. Rák, akarom mondani, homár a csillagjegye...

Mindenki (különösen persze Jongin) gyilkos pillantásokkal jutalmazta Bobby szellemes megállapítását, kivéve a szőke lányt, aki felpattant az ágyáról, és kezet szorított Jonginnal.

- Hirai Momo vagyok. Üdv a klubban!

Döbbent csend telepedett a szobára.

- De az nem lehet! Te?! - akadt ki rögtön Bobby. Hozzá kell tennünk, szobatársaival fogadott, hogy először "azt a szőkét" hódítja meg. Hát megszívta egy cseppet.

Épp csak arra volt idő, hogy a másik lány, Jisoo bemutatkozzon, mert közeledő lépteket hallottak a folyosóról.

- Már most utálom ezt a tábort, pedig még el sem kezdődött - nézett vissza Bobby az ablakból kimászás közben.

Amikor már az összes fiú elhagyta a lányok lakrészét, Jisoo eltökélten kikiáltotta az éjszakába:

- Majd teszünk róla, hogy bukjon ez a tábor!

***

- Milyen tanulságot vonhatunk le tehát Jónás próféta történetéből? - kérdezte meg a délelőtti csoportos beszélgetés végén Jieun (az IU), a második emeleti lányok vezetője.

Csend. Junmyeon és Yerim szerénységből nem jelentkeztek, ezt mindenki tudta. Bobby félénken feltette a kezét:

- Hogy ne legyél rossz, különben megzabál egy bazi hal?

A tizennyolc gyerek Kyungsoo és Jieun társaságában tárgyalta meg a felolvasások után a bibliai történeteket. Jongin persze nagyon elvolt azzal, hogy figyelte Kyungsoo légzését és az ádámcsutkáját, amikor nyelt. De közben azért az sem kerülte el a figyelmét, hogy milyen a csoportja.

Ha belegondolt, hogy ezekkel a szerencsétlenekkel kell majd eltöltenie két hónapot, rögtön elment minden életkedve. A lányok neveit még nem is tudta, csak azokét, akikhez beszöktek. A többiek egyébként is jóval fiatalabbnak tűntek nála, szóval még potenciális haverként is nehezen jöhettek szóba.

A kis krapekok neveit azonban már megtudta: Taemin, Jeongguk és Junhong (Zelo, nekem se szokott eszembe jutni a gyerek neve). Mind tizenkét évesek voltak, nyomik, Jeongguk ráadásul még cukorbetegségben is szenvedett. Meg persze minden este sírtak titokban az anyukájuk után. Jongin emlékezett arra, hogy az ő korukban ő is csak a fiatalabbak előtt menőzött, és az idősebbektől mind be volt kaksizva.

- Na jó, szerintem ez a válasz talán még részben elfogadható - sóhajtotta Kyungsoo. - Szerintem mára végeztünk. Inkább beszélgessünk - fordult Jieun felé, aki egy bólintással jelezte, hogy részéről rendben van.

- Hogy tetszik eddig a tábor? - kérdezte a lányok vezetője.

Jongin a cipőjét kezdte bámulni. Unalmas és kínos. De ezt nem szerette volna közölni a vezetők füle hallatára, bár tudta, hogy Kyungsoo nem éppen a legszigorúbb velük. És nem is a legheteróbb. Saját marhaságán jót nevetgélt magában. Csak képzelődik.

- Igen, Lisa, hallgatunk - próbált kedvesen mosolyogni Jieun a hevesen hadonászó kislányra.

- Hát, lehetne jobb is. Például a bőröndnyi édességemet pontosan adagoltam volna egész nyáron, és komolyan mondom, még a többieknek is adtam volna belőle, de persze mit csináltak? Elvitték, ahogy volt! Most akkor iskolakezdéskor kell megennem az összeset! EGYSZERRE! - méltatlankodott a legfiatalabbnak tűnő kislány, aki már messziről egy jelenség volt. Szobatársai, akik csupa rózsaszínbe öltöztek, igyekeztek minél távolabbra ülni tőle. Jongin számára a lányok mindig is rejtély tárgyát képezték.

***

- Nancy, szedd a lábad! Nem zavar, hogy vesztünk? - ordított Jisoo a fiatalabbra.

- Nem fogok az undi izzadós nagyfiúk előtt rohangálni!

Ugyanis amíg a második emeleti lányok az első emeletiek ellen kézilabdáztak a tábor minden sportra használatos ősrégi pályáján, addig a fiúk vártak a sorukra, mivel az ő programjuk is az első emeletiek elleni játék volt. Akik persze nem akarták felezni a pályát a lányokkal. És lányoké az elsőbbség, tehát először ők játszanak.

Junmyeon vicces volt: le se merte venni szemét Yerimről játék közben, nehogy aztán ezért felelősségre vonja később. Bobby valahonnan már az összes csaj nevét tudta, Hyojong és Kyung mellette ültek a fűben, és halkan beszélgettek. A kisebb fiúk egyike négylevelű lóherét talált, és most azon versenyeztek, ki talál többet. Tudniillik, szörnyen unták már életüket néhány nap ikszbokszmentsség után, Luhan pedig, jobb dolga nem levén, szintén beállt a lóherevadászatba.

Tehát Jongin magában üldögélt. A lányok elég agresszívan nyilvánultak meg a pályán, eddig a második emeletiek vezettek. Felügyelőik kicsit távolabb álltak tőle, Jieun néha beordított valamit a játszó lányoknak. Szemügyre vette a pálya másik oldalán ücsörgő első emeleti srácokat. Korban hasonlóan oszlottak el, mint ők, tehát fairnek ígérkezett a mérkőzés.

Egyszer csak arra eszmélt, hogy már ők állnak ott, ahol eddig a lányok játszottak. A meccs kezdete előtt találkozott a tekintete csoportvezetőjükkel. Kyungsoo játékosan összevonta szemöldökét, és felmutatta hüvelykujját saját csapata buzdítására.

Jongin kezdetben nem bírt figyelni, kicsit kizökkentette Kyungsoo közjátéka. De egyébként úgy mentek a dolgok, ahogy gondolta. A fiatalabb srácokat - nem kis bosszúságukra - szinte teljesen ignorálták közben, és szegény Junmyeon, hiába erőlködött, sokkal kevesebbszer kapott labdát, mint Jongin vagy Luhan. Mint majdnem mindenben, természetesen itt is Bobby volt a főnök.

A megérdemelt pihenésüket töltő lányok néha kicsit vihorásztak, sugdolóztak mindkét oldalon. A második emeleti Nancy - Tzuyu párosítás szégyentelenül ordítozott az ellenfél egyik játékosának, aki zsenge kora ellenére nagy népszerűségnek örvendett a másik nem körében.

- Hajrá, Kang Daniel! Hajrá, Kang Daniel!

Közben persze ritmikusan tapsoltak hozzá, és visítoztak. Jongint ez annyira nem zavarta. Életkori sajátosság.

Addigra szinte már az egész tábor tudta, hogy ő az egyik ügyeletes gejboj, de ez nem azt jelentette, hogy nem bámulták. Talán csak nem olyan frekventáltan, mint egy bizonyos Do Kyungsoo, aki kezdte picit összezavarni Jongint.

Mert ez már komolyan tudatos flörtnek tűnt Jongin szemében. Nem mintha ez baj lett volna, dehogy. Nagyon is élvezte ezt a külön kis "figyelmet" az idősebb pasitól, de azért túlságosan nyilvánosan csinálta, amit csinált. Barátságos emlékeztető: egyházi táborban voltak.

- Jongin, megy a passz! - kiabálta Kyung, és a megszólított gyorsan továbbadta a hozzá legközelebb állónak, Junhongnak, akitől rögtön meg is szerezte az ellenfél.

Aznap a vacsoránál kihirdettetett a program a következő hétre, bejelentették, hogy ez mindig szombaton fog megtörténni.

- Lovastanya! - jött lázba a kis Lisa. - Az összes pacit meg akarom lovagolni!

Mivel szegénykének még tele volt a szája, és a paci mintha pasinak hallatszódott volna, kitört a röhögés a környéken. A fiúk is hallották kijelentését, Bobby megmosolyogta:

- Én mondom nektek, belevaló kiscsaj ez a Lisa! - Hyojong vihogva skandálni kezdte, hogy "pedo, pedo, pedo", Kyungsoo pedig úgy tett, mintha semmi nem jutna el hozzá a beszélgetéseikből.

- Hát, szerintem nem olyan jó csaj - kezdte Jeongguk. - Tiszta dedós, magában énekelget, és - megállt, közelebb hajolt az asztal másik oldalán ülő nagyfiúkhoz - túrja az orrát!

- Ja, Tzuyu sokkal csinosabb szerintem - tette hozzá Taemin.

- Csak kár, hogy mindenre allergiás - kommentálta Junhong. - Szerintem Eunbin tök jól néz ki.

- Ej, milyen nőszakértők a fiatalemberek hatodikos korukban! - röhögött nagyokat rajtuk Hyojong.

Luhan és Jongin sokatmondóan összenéztek. Ők ehhez nem tudtak, és nem is akartak hozzászólni.

Lefekvéskor Jongin kétségbeesetten realizálta, hogy még alig töltöttek el pár napot a táborban, már most teljesen ki van készülve. Luhan fésülködött, Junmyeon pedig csak bámult ki a fejéből. Végül megszólalt:

- El se tudjátok képzelni, milyen ezzel a Yerimmel - és nem úgy hangzott, mint aki teljesen oda meg vissza van élete hölgyéért, hanem éppen ellenkezőleg, hangjában nyomokban a horrort lehetett felfedezni.

- Mert a papucsa vagy, most mit mondjak - vágta rá Jongin.

- Ja - szólalt meg Luhan. - Nem mintha annyira értenék a csajokhoz, de a hülye is látja, hogy nem önszántadból vagy vegetáriánus.

- Annyira észrevehető, amikor mosogatáskor csenek a húsmaradékokból? - esett kétségbe Junmyeon. Jongin nem tudta visszatartani, muszáj volt kuncognia rajta.

- Igen, és gusztustalan is - fintorgott Luhan, mielőtt feltette szemvédőjét.

Junmyeon még sokáig nyavalygott arról, hogy lassan csirkecombokkal meg oldalasokkal fog álmodni, ha ez így folytatódik, de akkor Luhan benyögte, hogy a nyolcórás szépítő alvását mindenképpen igényli, szóval fogja be.

***

Másnap a fiúk között a reggeli tornán elterjedt, hogy Bobby máris meghódította Jisoo szívét. Aztán a templomban, miközben a kereszténység teret hódított Európában Pál apostol révén, kiderült, hogy Bobby hódításai nem is annyira igaziak, ha az egészről a hódítottnak fogalma sincs.

- Jó, ő még nem tudja, de odavan értem - suttogta olyan halkan Bobby, amennyire csak tudta, de a lelkipásztor éppen abban a pillanatban nyelt egyet a szószéken, és a fél tábor informálódott ezért a fiatalúr szerelmi életének részleteiről.

Este a keze bánta ezt, mivel addig nem engedték vacsorázni, amíg hússzor le nem írta, hogy: ,,Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!"

Az esti áhítat utolsó szavai után még jött egy kis éneklés, amit igazából meg lehetett szokni. A gyertyafényes ebédlőben egyszerre komikusnak és mesebelinek tetszett a sok gyerekhang.

Jongin elnézte a kisebbeket: Lisa teli torokból énekelt, pedig már majd' elaludt. Bobby igyekezett minél halkabban dünnyögni, Hyejoo még a száját se nyitogatta, Siyeon viszont rockoperaként fogott fel minden éneklést a táborban.

De jó hangja is volt, még a vezetők sem mertek rászólni, hogy ne énekeljen olyan hangosan. Azért viszont szinte állandóan korholták, amiért folyamatosan a csillagjegyeikről faggatta az embereket.

Jongin először komolyan azt gondolta, hogy ő lesz a legfurcsább, legszokatlanabb jelenség a táborban, de rájött, hogy mindenki - legalábbis az ő csoportjában - érdekes személyiség.

Észre se vette, hogy lecsukódtak a szemei. Arra riadt fel, hogy valaki lágyan végigsimít a karján, és halkan szólongatja.

Kyungsoo átható tekintetével találta szembe magát. Az utolsó táborozók is távozni készültek, a gyertyákat sorban fújták el.

Jonginra hirtelen tört rá a magány. Szüleivel minden másnap telefonálhatott Kyungsoo telefonján, de nem is annyira ők hiányoztak neki. Simán csak üresség. Ezt érezte.

- Gyere fel hozzám! - súgta neki oda Kyungsoo, minden szexuális felhang nélkül. Törődést, féltést sugárzott a jelenléte, de Jongin nem tudta eldönteni, hogy csak a kötelességét végzi, vagy valóban érdekli őt, hogy mi történik egy random szomorú tinisráccal.

Kyungsoo szobája kettesben teljesen máshogy hatott, mint amikor mindenki ott tanyázott az emeletről. Kyungsoo leültette Jongint az ágyára, majd ő is letelepedett mellé.

Jonginból akaratlanul kiszakadt a nevetés: valószínűleg úgy festettek, mint valami szar pornó. horny [smol] christian man fucks needy gay teen in bible camp

Kyungsoo megvetően nézett a szemébe, mint aki pontosan tudja, mi jár a másik fejében.

Már majdnem mindenhol leoltották a lámpákat, a zuhanyban is megszakadt a vízcsurgás, a kabócák viszont bőszen koncerteztek odakint.

Jongin nem tudta, hogy álmodik, vagy a valóságban van, hisz Kyungsoo olyan közel volt hozzá, ráadásul ő kérte meg, hogy jöjjön be hozzá, és még mindig nem indokolta meg rendesen.

Most bármi történhet - ez járt körbe-körbe Jongin fejében. Egyszerre akarta is, meg nem is, hisz sok attraktív pasi van, akitől hasonlókat érzett. De mégis, ez most más! Fenéket más! Álmos volt, igen, az lehetett a baj.

Aztán Kyungsoo hirtelen megszólalt.

- Tudod, a te korodban én nagyon próbáltam megfelelni, mint például Junmyeon. Ő akkor még olyan kis szaros volt, mint Junhongék - Kyungsoo elmosolyodott. - A vezetők bírtak, minden évben itt töltöttem a nyarat. Aztán amikor már nem fértem bele a korhatárba, eljöttem vezetőnek. Felelősségteljes vagyok, kicsit szigorú, a kritériumoknak megfelelek. Egy dolog viszont nem ül velem kapcsolatban: a teremtési egyenletbe nekem nem Éva hiányzik, hanem...

Jongin sejtette, hogy meg fogja bánni, amit most, fáradt fejjel, meggondolatlanul tesz. De azt is tudta, hogy Kyungsoo nem fogja ellökni, egyszerűen tudta.

- Jól is csókolsz, gyerek. Mikor leszel tizennyolc? - kérdezte Kyungsoo, megsimogatva Jongin fejét, aki úgy érezte, hogy a helyzet abszurditását tovább nem is lehetne növelni.

- Januárban.

Miközben a szobájukhoz osont, Jongin próbálta kiüríteni a fejét, nem sok sikerrel.

***

Jongin teljesen elfelejtette volna, ha aznap a reggeli imában nem szerepel, hogy meglátogatnak egy közeli tanyát.

Mire Kyungsoo és Jieun összeszedte a két második emeletet, háromszor megőszültek.

Lisa egyik cipőjét Siyeonék szobájában találták meg, a másikat a konyhában, hosszas keresgélés után. Amikor ez megvolt, akkor meg Hyojongot kellett keresni, aki addig állítólag vécén volt.

Bobby megjegyezte, hogy szerinte Hyojongnak szuperereje van, hiszen még egy ilyen táborban is megtalálja a módját a szívásnak.

Persze ekkor már úton voltak, a rádióban keresztény rock üvöltött, egyesek énekeltek is, szóval meg lehetett beszélni az ilyesmiket nyugiban. Tudniillik, már maga Bobby sem mert kockáztatni olyan sokat, az igemásolás eléggé megviselte.

- No az úgy volt - kezdte hangos suttogással Hyojong -, hogy megjöttem, szuper, pakolok ki, és éppen gondolkodtam, hogy hová rejtsem a cserjémet. Akkor még nem tudtam, milyenek lesznek a szobatársak meg a felügyelők. Bejön egy ilyen öreg banya...

- Na, az mindenhová mászkált! - tette hozzá Lu Han.

- Én meg már szartam rendesen, hogy mit fog szólni a kis ültetvényemhez. Erre aszongya - hatásszünet, feszült csend, Bobby és Kyung kuncognak -, hogy milyen rendes tőlem, hogy így gondoskodom a növényeimről, hogy még a táborba is elhozom őket!

Jongin távoli zajként érzékelte csupán a zsibongást, a Jézuuus-zenéket és a motorzúgást. Kyungsoo feje búbját szuggerálta az első ülésen, Jieun kis kontya mellett.

El akart tűnni. Azóta nem beszélt kettesben vele, jeleket sem érzékelt az irányából. Tényleg nem kellett volna lesmárolnia.

***

Jisoo kárörvendően felröhögött, és azonnal mindenki tudtára adta a nagy hírt:

- Gyerekek! Bobby egyenesen a lószarba lépett, ezt nem hiszitek el!

- Jisoo, ha még egyszer ilyen szavakat használ, visszatéréskor kénytelen leszek magára bízni az esti mosogatást! - rikácsolta rá az idősödő néni, akinek még mindig senki nem tudta a nevét, szóval maguk között szebbnél szebb neveken hívták őt a gyerekek. - Jieun, maga meg jobban figyeljen a magára bízott lányokra, elkanászodnak!

A Nap tűzött, Jonginnak elege volt, mellette Luhan is csak kókadozott, Lisa ezredszerre lovagolta meg ugyanazt a pónit, Tzuyu és Nancy közösségioldal-hiányukon sápítoztak (milyen jó szelfiket lehetne itt csinálni), Momo pedig egy padon végigfeküdve süttette magát. 

Jieunnek ekkor persze az a nagy ötlete támadt, hogy készítsenek csoportképet. Ez mind nagyon szép és jó volt, de összeterelni a csapatot már annál nehezebbnek bizonyult. Jongin műmosolyát elővéve pózolt, és arra gondolt, vajon anyja őszintének fogja-e látni, amikor ezt a képet elküldik a szülőknek. 

***

Jongin először nem értette, mit keres ő, Luhan, Momo és még három további ismeretlen illető egy közös foglalkozáson szombat délután. Kyungsoo csak annyit említett nekik, hogy mindenkinek személyre szabott programja lesz. Viszont amikor belépett a terembe az egyik vezető, akit eddig még csak látásból ismert Jongin, és bekapcsolta a vetítőt, minden rögtön világos lett számára.

A prezentáció első oldalán egy rajzolt család volt látható, apa, anya és két gyerek. Jongin gyomra összeszorult, amikor elolvasta a címet is: Az igazság a homoszexualitásról. Luhan is a szemöldökét ráncolta, Momo pedig hangosan felkacagott rajta.

Jongin úgy döntött, megpróbálja kizárni a valóságot. Csak arra emlékezett, hogy Momo és két másik táborozó heves vitákba keveredett az előadóval, Luhan halkan szipogott mellette, és ahogy miközben azért imádkoztak, hogy legyen felesége, egy fénycsíkra koncentrált a padlón, és Kyungsoo ajkaira gondolt.

Ja, ennyi lenne. Loool. Micsoda cliffhangerrel ér véget, hehe. Szóval. Van még hozzá egy csomó jegyzet, azt is bemásolom ide.

Mivel egy nagy adag gőzölgő epikai főzelékről beszélünk e fic esetében, szükségesnek láttam megosztani veletek néhány dolgot vele kapcsolatban. Például a kismillió szereplő jegyzékét, képekkel együtt. (Persze tudjuk, hogy a sztori nem tükrözi az igazi személyiségüket, gondolataikat, érzéseiket, ezért is hívjuk fanfictionnek. De ezt már szerintem mindenki tudja, aki ezt olvassa.) Kell még a tábor térképe is, hogy el tudjatok képzelni egy-két dolgot. 

A következő, amit még egyszer kimondok: a fic célja nem a vallás lejáratása, egyszerűen csak az, hogy megmutassa: lehet nem szimpi és bunkó egy vallásos ember, és lehet jófej egy lázadó tinifiú. Ha közelebbről megnézzük, bizonyos hívő karakterek pozitívak, és sokban segítenek a gyerekek karakterfejlődésében, Hyojong pedig leszokik (ehhez persze nagyban hozzájárul, hogy magánál Hyunánál szeretne bevágódni). 

Ugyanúgy semmi problémám a cukorbetegekkel és a vegetáriánusokkal sem, Jeongguk diabéteszével csak azt ábrázolom, hogy minden társaságban van egy-két gyerek, akiket nonstop az inzulinjukról faggatnak a felnőttek. Ők pedig (a legtöbb esetben) nagyon jól kezelnek helyzeteket, és jól értenek saját betegségükhöz, annak ellenére, hogy még csak gyerekek. 

Yerim több okból nem eszik húst: nem is ízlik neki, és az állatok miatt sem. Ezzel minden rendben is van, csak pasijára, Junmyeonra is próbálja ezt az életmódot ráerőltetni, ami már nem olyan szép tőle. Ebben is megmutatkozik az, hogy kapcsolatuk nem működik, képtelenek kompromisszumokat kötni, és hogy szegény Junmyeon mindent megtesz azért, hogy megfeleljen mindenkinek. És ez ritkán sikerül neki. 

Kyungsoo és Jongin alakuló kapcsolata szinte mellékessé vált a történet folyamán, erről ki tehet? (Mindenki: Hőőőőő, teeeeeee!!!) A sok-sok karakter. És kiváltképpen Bobby. Valahogy ők írták a sztorikát.

A történet részben személyes tapasztalatokra épül. 

A fiatalabb szereplők persze nem úgy néznek ki, mint az illetők huszonéves korukban, igyekszem róluk gyerekkori képeket keresni, de amúgy meg el tudjátok őket képzelni szerintem. 

Ha valaki szeretné pontosabban elhelyezni időben a történetet, akkor 2017 nyarában járunk, a tábor július első napján kezdődik, és az utolsó augusztusi napon ér véget (bár ez így nagyon valószínűtlen, de így találtam ki, és kész).

Szereplők hosszas lajstroma

Haha. És aztán nem írtam be a szereplőket ide. De kézzel írva megvannak, külön füzetem van csak erre a ficre, és az kevésre van. (Például annak a bizonyos kedvencemnek is szenteltem egy külön kemény fedeles A4-es füzetet. Én azt még meg akarom írni. De vissza ehhez.)

De akkor itt vannak: Jongin, Kyungsoo, Bobby, Dawn, Park Kyung, Momo, Lisa, Nancy, Tzuyu, Taemin, Jungkook, Zelo, Olivia (mármint Hyeju a Loonából, EGYÉBKÉNT BOLDOG SZABAD LOONÁT MINDENKINEK!!!), Jisoo, Yeri, $uho (így van beírva a füzetbe, igen,,,), Luhan, Dahyun, G-Dragon, Mino, Suzy, Sunmi, Siyeon, Daniel, Eunbin, IU, Soyou.

Mindig is adtam az ilyen hatalmas, mindenkit egyesítő, eklektikus műveket, és én is mindenáron írni akartam egy ilyet.

Nem tudom, mik mentek az agyamban abban az időben, miért voltam képes ilyen sokat írni, és most meg nem, de valószínűleg akkor még nem tett tönkre a suli, mert még általánosba jártam, amikor elkezdtem...

Amúgy meg ma már egyáltalán nem írnám így. Az se biztos, hogy írnék ilyet. Már eleve a Kyungsoo (21) és Jongin (17) közti korkülönbség problémás (bár kicsit ez is a lényeg az egészben), de ami leginkább feltűnt nekem, az az, hogy szegény Jonginnak az volt a személyisége, hogy meleg. Kenszölölhető vok nagyon. XD Olyan 2017 core, kihalok rajta. Egyébként a mai napig hajlamos vagyok egydimenziós szereplőket kitalálni, de ez egy ékes példa, hogyan ne építsünk egy karaktert. Meg persze vannak benne egyértelműen viccinek szánt részek, beszólások, amik egyáltalán nem azok, de hát ez van.

Jaj és aztán láthattok a jegyzetben olyan plot pointokat, amik még nem voltak benne a sztoriban, de a vázlatokban szerepeltek, pölö a HyunDawn.

Egyébként tisztában vagyok vele, hogy itt az ideje, hogy kirakjak valami aktuálisabbat, el is kezdtem mostanában dolgokat, de nem tudom, mennyire vagyok jelenleg képes, szóval addig szerintem megkapjátok az ilyen bronzkorban elkezdett elbeszélésfoszlányokat. Egy kis nosztalgia nekem és talán nektek is.