Tizenöt évvel ezelőtt kérdezted, hogy mi a lelkem. Akkor még nem tudtam. Most már elmondom neked szépen, bármennyire messze vagy.

A lelkem: Egy feneketlen tó, mely reménnyel tölt el, de aztán a mélybe húz.
A lelkem: Egy megfogalmazhatatlan lény, akit az élet tönkre tett.
A lelkem: Egy hamutartó, mely meghidegült, és megporosodott, mert senki nem használta. 
A lelkem: A  bánat medencéje.
A lelkem: Egy összetört, megsebesedett vitéz, aki belehalt a kudarcába.
A lelkem: Egy már rég elhunyt személy.
A lelkem: Egy magának hazudó sötétség.

A lelkem: Már semmi.