Örökké tudnék itt feküdni a hideg kövön, elterülve, remegve, nedves arccal. Hirtelen jött ki belőlem minden. A düh, csalódás, bánat, szomorúság. Hogy miért? Már nem is tudom. Csak a felgyülemlett érzések túl szorosan voltak egymás mellett, és nem fértek el. Túl sokan voltak. És most véletlen kiengedtem a sorakozó hűtlen démonokat. Legyengültem. Most üres vagyok. És örökké tudnék itt feküdni a hideg kövön, elterülve, remegve, nedves arccal.