-Neeeeem! Sofie olyan hirtelen állt fel a székről hogy az felborult! A gondolatok szédületes sebességgel kavarogtak a fejében A füle zúgott mint egy méhkas - egy pillanatra úgy érezte elájul! Pánikszerűen kirohant a konyhából, át az előszobán, ki a simogató, tavaszi estébe! Sofie, gyere vissza!Sofie anyukája Elizabeth elbotlott a felborult székbe! Mire feltápászkodott a bejárati ajtó hangos csapódással lengett ki-be! Sofie olyan gyorsan futott amennyire csak tudott! Próbált a szörnyű gondolattól menekülni! De egy idő után rájött bármennyire gyorsan fut nem szabadulhat a rémes valóságtól! Már jó ideje futott amikor már a tüdejét majd ki köpte!!! Meg állt és egy fa alá leült! Jó ideje ott kuporoghatott, mert a lába teljesen elzsibbadt, de rá sem hederített! Egyáltalán semmivel sem törődött!!! Lehunyta a szemét és hagyta, hogy könnyei záporozzanak!!! Már vagy 1 órája ült a fa alatt amikor rádöbbent hogy már elég régóta elment már otthonról, és hogy vissza kéne mennie! Azt se tudta hogy hol van! Elkezdett össze-vissza keringeni kétségbe esetten! ~Vajon merre futhattam egész idáig- kérdezte magától. Remélem anyáék mér aggódnak!!! Kihívják a rendőrséget és majd ők megtalálnak!!! Remélem úgy majd meggondolják amit előbb mondtak!!! Elindult! Csak ment az orra után!!! Egy idő múlva már kezdett ismerőssé vált a környezet! Miközben baktatott hazafelé, agyában újra és újra felharsant a két riasztó szó! A lába szinte beleremegett!Két szó!Két lesújtó szó!