Nem hittem volna, hogy az életem megváltozik, mihelyst találkozok Vele. Minden álmom valóra vált, de egyszerre volt jó, és rossz is. Jó dolog volt, hogy megismerhettem, de viszont rossz oldal az, hogy mi van, ha csak szivességből akar velem lenni? Hogyha valaki megkérte? 

       Ilyen kérdések kavarogtak a fejemben. Nem bízok annyira az emberekben, na. 

- Hé, fiúk! Megnyertétek a fogadást, mostmár visszajöhettek! - kiabált felénk, egy bonygyor szöszi srác.

- Megyünk már - röhögött Bruno, mire nemes egyszerűséggel ledobta magáról a Lacikát.

- Megvagy? - néztem le Lacira, majd jobban lehajoltam, mert Milán szemébe akartam nézni. Valami mardosta a torkomat, de nem tudom, hogy miért. - Leraknál?

- Persze - mosolygott rám, mire leguggolt, én meg lekászálódtam róla.

- Jöttök már? - kiabált egy hosszú hajú fiú. - Mondtuk, hogy megnyertétek a fogadást, gyertek már vissza, és folytassuk a felelsz vagy merszet!!! - ordította a csávó. Mi van? Csak azért jöttek oda hozzánk, mert játszottak? Gondolhattam volna. Miért nincsen normális életem, úgy, hogy tapadnak a srácok rám?

          Soha nem volt kapcsolatom, a nővéremre mindig tapadtak a fiúk, és mivel tudták, hogy én vagyok a huga, engem csesztettek, hogy mivel tudják elrabolni  a szívét. Mindig is rosszul esett, hogy ő szebb volt, én meg ronda. De irigy voltam. Mindennap. Ő neki voltak hódolói. Nekem nem. Ő szép volt, én nem. Ő neki sok barátja volt, nekem meg csak Liza volt. Így teltek a gimis éveim, és utáltam. Ezért akarok mindent kihozni a nyarakból, meg mindennapból, mert felnőtt vagyok már, több mindent megtehetek. 

 Lizára néztem, és láttam rajta a csalódóttságot. Ha magamnak nem tudok egy kapcsolatot összehozni, akkor legalább segítek a barátaimnak. Vagy egy barátomnak. 

- Gyere, menjünk lángosozni! - karoltam belé. - Sziasztok fiúk! - köszöntem el, majd meg sem várva a válaszukat, elmentünk. - Tudom, hogy rosszul esik, nekem is. - bigyesztettem le az ajkaimat. 

- De olyan nagyon rossz.... - sóhajtott.

- Fel akarsz menni? - kérdeztem, mert én szívesen fel mentem volna.

-  Együnk előtte egy lángost! Ha már azt mondtuk a fiúknak. - nevette el magát, de belül  biztos tök rosszul érezte magát. - Azért elmegyünk a koncira? Csak mert, azért jöttünk főként.

- Persze. Első sor- vigyorodotam el. Gyere, én fizetek - húztam a lángososhoz.

                                                 ******************************************

A helyünkön ültünk, és megbeszéltük, hogy inkább nem megyünk fel, elkezdtünk solozni. Már három kört vesztettem el, mert Liza nagyon jó benne, így nehéz elverni. Éppen osztottam , mikor mellénk , a nagy helyre Milóék ültek le.

- Oh, hello - pirosodott be Liza. A srácok visszaköszöntek, de Milo nem... Inkább elővette a telóját, és azt buzulta. Amúgy pont szemben ült velem. Hangosan pityegett a telóm, ami jelezte, hogy insta üzenetem jött.

@milo_valmar bekövettett téged itt: instagramm.

@milo_valmar :a fogadás ellenére is, én nagyon jól éreztem magamat.

@❤anna_fdr_ : gondolom....

@milo_valmar: vki durcizik?

@❤anna_fdr: miért?

@milo_valmar: tudom

@❤anna_fdr: nemis ismersz🥺🥺

@milo_valmar: majd megfoglak

Sziasztok! Itt lenne, a harmadik rész! Ha tetszik, akkor szavazz, és kommentelj! 

                                                                       Xoxo: Jázmin

2024.06.06.