Miután az autóval leparkoltam az iskola előtt, bezártam a fekete autót és az épület bejárata felé igyekeztem. A karórám szerint tíz perc múlva kicsengetnek a negyedik óráról, ezért lesz időm rendes körülmények között várni a lányomat. Miután bemutatkoztam a portás bácsinak, kinyitották nekem az ajtót és mosolyogva beengedtek. Az általános iskola pontosan olyan volt, mint amit az amerikai filmekben is látni lehet: világos padló, színtelen falak és gyerekrajzok mindenhol. Minden faliújság egy évszakot ábrázolt, ezért amikor felsétáltam a zöld lépcsőn, szemügyre vettem az ősz és a tavaszt ábrázoló plakátokat. Az ellentétes színek és a hangulat is jól kimutatta, hogy melyik faliújság mit ábrázolt. Közelebb hajoltam egy képhez és elmosolyodtam, amikor megpillantottam a lap sarkán szereplő nevet. A kislányom gyönyörű rajzot készített: színes falevelek között egy fekete foltos cica és egy kislány állt. A kislány ujjai helyére pálcikákat festett, amik tartották a cica pórázát. Körülöttük pedig színes falevelek hullottak az égből. Gyorsan előhalásztam a telefonomat és lefényképeztem a kész rajzot. A dátum szerint egy hete rajzolta.

De miért nem említette?

- Áh, szép napot! Maga Khloe anyukája, igaz? - a mosoly lefagyott az arcomról, ezért a jól ismert hang után fordultam. Végignéztem Abigail anyukáján. Tudni illik, hogy Abigail volt a kislány, aki megbántotta a gyerekemet. És a lánya, pontosan olyan mint az anyja. Kígyók mind a ketten. - Milyen kellemes meglepetés. Tetszik a cipőd! Milyen márka is?

- Louis Vuitton - emeltem fel a fejem. - Én is örülök a találkozásnak - gyorsan megfordultam és felsétáltam a lépcsőn. A kilenc fejű kígyó hamar utolért engem és mellém lépett. Akkor hátra dobta a szőke haját és alaposan végig nézett rajtam. Legközelebb a gyerekek tanterme előtt álltunk meg. A fehér ajtón egy huszonöt névből álló névsor, illetve kék színű madár rajzok voltak. Abigail anyukája elvigyorodott, majd beharapta az ajkát. Két éve utáltam ezt a nőt. Minden osztályban van egy olyan szülő, aki az első találkozástól kezdve ellenszenvet és unszinpátiát vált ki a többi szülőből. Nálunk Abigail anyukája az, akit lehetetlen lenne kedvelni. Ő pontosan olyan, akinek mindig van mondanivalója, hozzászólása vagy kérdése. Szeret pitizni az osztályfőnöknek és feltűnő ruhákban megjelenni. A szomorú pedig az, hogy valóban minden osztályban van egy ilyen szülő.

- A hétvégén lesz a lányom születésnapja! Nem hívta meg Khloet? - "szomorúan" végignézett rajtam, de mielőtt válaszolhattam volna, gyorsan hozzátette. - Biztos nyomós oka volt rá! - és ezzel lezárta a beszélgetést. De azt is tudni illik, hogy én nem az a fajta nő voltam, aki hagyja, hogy eltiporják.

- Kedves Marta...

- Margaret! - javított ki.

- Az mindegy - legyintettem. - Tudod, mi a hasonló közted és a vérszívó pióca között? - kérdésem hallatán hátra hőkölt és kinyitotta a feltöltött ajkát. - Az, hogy nehéz levakarni az emberről! - mosolyt villantottam, majd hozzá tettem. - És hagyj tegyem hozzá, hogy kicsit le vagy maradva a korral. A melír már rég kiment a divatból. Ajánlom, hogy olvass divat magazinokat, mami - végig néztem rajta,ő pedig elvörösödött az idegességtől. Szívem szerint folytattam volna, de hirtelen megcsörrent a jelző, a terem ajtaja pedig kivágodott. Abban a pillanatban mindenki csapatostul és kettesével hagyta el a terem ajtaját. Szemtelen Abigail nem köszönt nekem, csak felszegett állal elsétált mellettem és a pióca anyjával magamra hagytak. - Szép délutánt! - szóltam utánuk, de azonnal visszajött a kisangyal énem, amikor megpillantottam a lányomat, aki szapora kezekkel pakolt bele a hátitáskájába. Adtam magamnak egy kis időt, hogy rá figyeljek. A majdnem fekete haja, hullámokban omlott a hátára, a szeme kéke szinte virított. Az ajkát valamiért lebiggyesztette, és nem figyelt rám. Bársonyos arcán enyhe pír volt jelen. Talán szomorú volt? Talán megint bántották őt? - Kop-kop! - motyogtam, mire felém kapta a tekintetét.

- Szia mami - mondta alig hallhatóan. Összecsukta a táskáját, a vállára helyezte, majd a padlót nézve kisétált a teremből. Megállt mellettem és türelmesen megvárt. Egészen az autóig egy szót sem szólt hozzám. Miután ő bekapcsolta hátul az övét, én pedig elindultam, felé pillantottam.

- Történt valami, kicsim? - suttogtam és a kormányra helyeztem a kezem. - Abigail megint bántott téged?

- Eltörte a rózsaszín ceruzámat! - fakadt ki belőle, mire elkerekedett szemekkel a fékre tapostam, kikötöttem az övem és hátra fordultam. - Az volt a kedvem ceruzám, anyu!

- Hogy mit csinált?!! - műkörmömet a fejtámlába nyomtam és a fejemet csóváltam, hogy ne kiabáljam el magam. - Mégis hogy volt mersze?! - sziszegtem dühösen. - Ez már több a soknál. Beszélni fogok az osztályfőnököddel.

- Ne tedd. Nem fontos - a padlót nézte, majd a kicsi vállát rántotta. - Vehetünk új ceruzát.

- Nem, Khloe! - tettem fel a mutatóujjam. - Ezúttal nem! Majd megmutatom én neki! - bekötöttem az övemet és jobbra indexeltem.

- H...hova megyünk, anyu? - húzta ki magát, hogy jobban lásson.

- Teszünk egy kis kitérőt, angyalkám - sziszegtem, majd felhívtam az osztályfőnököt és elkértem Abigail anyjának a lakcímét. Ezt már nem engedem!

- Hogy mersz hívatlanul a házamhoz jönni? - a kilencfejű kígyó rózsaszín köntösben és arcán található zöld pakolással nyitott nekem ajtót. Azonnal eltakartam a lányom szemét, hiszen nem szerettem volna, hogy éjszaka rémálmok gyötörjék. A házig vezető úton arra gondoltam, hogy taníthatnám móresre ezt a nőt és a rosszindulatú gyerekét. Megfordult a fejemben, hogy eltekintek a dolgok felett és veszek egy nagy levegőt. De aztán megfogalmazódott bennem az, hogy az nem rám vall. - Téged kérdeztelek! - emelte fel a hangját, de addigra az ártatlan lánya is az ajtóhoz sétált.

- Ó, szia Abigail - köszöntöttem, mire elkerekedett a szeme és nyelt egyet. - Nem szeretnél mondani valamit? - kérdeztem halkan, de a szőke hajú lány csak kihúzta magát, majd gőgösen kihúzta magát. - Rendben!

- Mi van a hátad mögött? - Abigail anyja ekkor vette észre, hogy szorongattam valamit a derekam mögött. Képzeletben már jót nevettem, hiszen minden forgatókönyv lejátszódott már bennem. A jól ismert amerikai filmek néha nagyon hasznosak, ha az ember bosszút szeretne állni azon, aki a lelkébe gázolt.

- Tojást hoztam!

- Tojást? - kérdezték egyszerre, de nem tudták befejezni, hiszen abban a pillanatban elővettem a kinyitott tojás tartót és egyenként előre dobtam őket. A tojások egymás után törtek szét az anyja rózsaszín köntösén, arcán és a cipőjén is. A lányát nem feltétlenül akartam megdobni, de valahogy ő is kapott az arcára.

- Ez volt az utolsó, hogy figyelmeztettelek! - az üres tojástartót a Welcome feliratú szőnyegre dobtam, majd feltettem a kezem. - Tanítsd meg a lányodat az illemre! - léptem közelebb hozzá. - Tanítsd meg arra, hogy tisztelje a másikat! Különben mi ketten nagyon nem leszünk jóba! Megértetted? És garantálni tudom, hogy velem és a lányommal nem lehet baszakodni! Világos voltam, szörnyella?

- Te kis....arghhh! - sikítva dobbantott, majd összezárta a kezét. - Most azonnal hívom a rendőrséget! - kiabálta. - Börtönbe záratlak. Esküszöm az égre! Te barbár vagy! Nem anyuka, hanem barbár - amíg ő a telefonjához futott, addig én beléptem a házba és kivettem a kulcsot a zárból. Mikor legközelebb kiléptem, becsaptam az ajtón, kulcsra zártam és messze, a kertbe dobtam, majd Khloeval az autó felé futottunk.

- Anyucii! Bezárta az ajtóót! - kiabálta Abigail, de én csak vigyorogva kifutottam a vörös kapun és beszálltam a kocsiba. Ezután elindítottam és hevesen dobogó szívvel vettem tudomásul, hogy kicsit késni fogok az állás interjúról. Már félúton tartottam, amikor a lányom előrehajolt.

- Te vagy a világ legjobb anyukája! Jujj, ez vicces volt - egy széttört tojás héjat emelt ki a hajamból, majd kidobta az ablakon. Elhúztam az ajkam, hiszen úgy éreztem, hogy ennek épp itt volt az ideje, viszont nagyon rossz példát mutattam a lányomnak. A francba! Ezért tényleg lecsukhatnak!

- Azonnal felejtsd el azt, ami történt - pillantottam hátra a tükörben. - Ez egy nagyon rossz dolog volt.

- Szerintem pedig vicces. Úgy kiabáltak - nevetett hangosan. - Még több ilyet! - tapsolt mint egy angyal.

- Nem, nem - csóváltam a fejem. - És most nézd meg, hogy nézek ki! - széttártam a kezem, majd hevesen dobogó szívvel leparkoltam a hatalmas cég előtt, ahol az állásinterjúm lesz. - Tojás szagom van. Hol van a parfümöm? - ölembe vettem a táskámat, majd megkerestem a kedvenc parfümömet is. Miután kétszer befújtam magam, Khloe előre mászott.

- Én is kaphatok belőle, mami? Olyan finom illata van - mélyet szippantott, miközben kétszer a rózsaszín pólója nyakára fújtam. Ezután kiléptünk az ajtón és megindultunk az üveg ajtók felé. Az épület makulátlan üvegablakai visszaverték a nap sugarait, ezért hunyorogtunk. - Anyu?

- Hm?

- Meggondoltam magam. Nem szeretnék új táskát. Nekem tetszik az ami van - mondta mosolyogva, de én túlságosan boldog voltam ahhoz, hogy bármit mondjak.

Pontosan az ilyen pillanatokban mondok hálát a kék szemű idegennek, aki akkor megajándékozott ezzel a kék szemű lánnyal.

- Édes istenem! Hogy mennyire szeretlek téged, te lány - csóváltam a fejem könnyes szemmel.

_____________________________

Az inaktivitásom ellenére mindig kapok kedves kommenteket és ezt szeretném megköszönni. Engem ez nem csak motivál, de mindig mosolyt csal az arcomra a gondolataitok és az, hogy mennyire bele tudjátok élni magatokat a történetbe. Remélem, hogy sikerült megszerettetnem veletek. Szerintem érezhető, hogy vidámabb, hétköznapibb történet, mint például a Herceg szívében story, de ettől függetlenül köszönöm a kedves kommenteket!