- Ezt. Nem. Hiszem. El. 
Cooper egyenletesen szuszogott az ágyban, akárcsak az áldott drága macska a mellkasán.
- Pedig elég jellemző Coopra.
- Minek csempészte fel?
- Lehet, hogy el akar tenni téged láb alól - vélekedett Dexter.
- Mi van?
- Lassú halált halnál, csak tüsszögnél és tüsszögnél, aztán paff.
- Két perccel ezelőtt mintha még arról papoltál volna, hogy egy nagy család vagyunk.
- És? Ettől még Coop ármánykodhat kedvére - vonta meg a vállát Dex, én pedig befogtam az orrom, hogy csendesen tüsszentsek.
- Hozd azt a macskát - parancsoltam.
- Mi van? Miért én?
- Mert én allergiás vagyok rá?

- Nem akarom hozni – makacsolta meg magát Dex.

- Csak fogd és gyere – fojtottam el egy újabb tüsszentést.

- Mi lenne, ha csak fognánk magunkat és jó messze mennénk Cooptól és a macskától – ajánlotta Dexter és máris nekiállt hátrálni.

- Nem az a lényeg, milyen messze vagyok – forgattam a szememet.

- Dehogynem. Kimehetünk a finom, friss levegőre – élte bele magát Dex.

- És vihetjük a macskát is – tettem hozzá.

- Mi megyünk, Cicu marad.

- Cicu megy és én maradok.

- Ez Cicu háza.

- EZ AZ ÉN HÁZAM!

- Na, jó. Mi lenne, ha...

- Ne is mondd tovább! – szóltam közbe. – Nem arról van szó, hogy egy légtérben vagyok e a macskával. Ha itt marad, mindenbe beleáll a szőre. A szőnyegekbe, párnákba és a kanapéba!

- Majd Norbi kitakarít – legyintett Dex. – Ez úgyis az ő szobája.

- Szóval, soha többé ne jöjjek be.

- Mondjuk – bólintott, mintha ez tényleg egy alternatíva volna.

- Könnyebb volna örökké kizárnom magam innen, mint kivinni a macskát? – rökönyödtem meg.

- Tudod, milyen Coop. Jelenetet fog rendezni – biccentett bátyja irányába Dex, miközben ismét magamban tartottam egy tüsszentést.

- Komolyan? Ettől tartasz? – ráztam a fejem hitetlenkedve.

- Coop szeret drámázni.

- Ahogy elnézem, te is – fintorogtam. – Majd elviszem a balhét, csak fogd a macskát és menjünk.

- Na, jó – egyezett bele végül Dex és az ágy mellé lépve a cicáért nyúlt.

- Aki el meri venni Cicut... Azt megölöm – motyogta álmában Coop, szorosabban fogva az alvó macskát.

- Még álmában sem tud ijesztő lenni – vágtam egy pofát.

- De drámázás közben tud – elégedetlenkedett Dex.

- Félsz vagy mi fene? – vontam fel a szemöldökömet.

- Inkább téged féltelek – kacsintott rám Dex.

- Ne Cooptól félts, hanem a macskától – morogtam, miközben Dex végre kioperálta Coop kezéből az állatot.

- Akkor, meneküljünk! – indult meg az ajtó irányába.

- Remek ötlet – nyeltem le a legújabb tüsszentésemet és utána eredtem.