- Jesszus! - hüledeztem, mikor a nutellás kenyerem kenése közepette Dex belépett a konyhába, szeme alatt egy hatalmas lila dagadással.

- Valami érdekeset látsz? - érdeklődött nyugodt hangon.

- Néztél mostanában tükörbe? - kérdeztem lassan.

- Képzeld, néztem - bólintott.

- Vagy úgy - húztam be a nyakam. - Kenjek neked egy nutellás kenyeret?

- Ami azt illeti, igen - ült le az asztalhoz.

- Ennyire nem is ütöttelek meg - ingattam a fejem, miközben levágtam neki is egy szelet kenyeret.

- Az arcom nem erről árulkodik - kulcsolta össze ujjait az asztalon.

- Nagyon fáj? - biggyesztettem le az ajkam.

- Húztak már be neked, Leah?

- Norbi párszor - húztam el a számat, felidézve gyerekkori vitáinkat.

- És feldagadt utána az arcod?

- Nem rémlik. Viszont én egyszer úgy pofán csaptam véletlenül, hogy ott maradtak az ujjaim nyomai. Piroslott - nevetgéltem szórakozottan, de aztán észrevettem Dex felvont szemöldökét és gyorsan abbahagytam.

- Szóval, te csak így véletlen verekszel - jegyezte meg.

- Az tényleg véletlen volt! Azt hittem, meg akar ütni és csak önvédelem volt -szabadkoztam kenyér kenés közepette.

- Mi az, hogy azt hitted, meg akar ütni? Mit akart valójában? - kíváncsiskodott Dex.

- Állítása szerint, csak megsimogatni akarta a hajam - idéztem fel akkori szavait.

- Tuti meg akart ütni - röhögte el magát Dex.

- Na, tessék.

- Ettől még nem vagy jobb helyzetben - húzta össze a szemeit.

- De hát Coopert céloztam be! - reklamáltam hevesen.

- Ha tényleg ennyire nem tudsz célozni, az egész világot veszélyezteted a jelenléteddel.

- Coop kijátszott engem. Félreugrott!

- Egy méhecske elől menekült! - vágott vissza Dexter.

- Te elhiszed ezt a hülyeséget? - döbbentem meg.

- Dehogy, csak vicceltem - legyintett Dexter, átvéve a kenyeret, amit időközben elkészítettem.

- Nélkülem vacsiztok? - került elő Coop.

- Szerintem ne merészkedj ide, Leah-nál kés van - figyelmeztette bátyját készségesen Dex.

- Az csak vajazó kés - felelte vidáman Coop.

- Annál jobban fog fájni - emeltem fel az említett tárgyat, mire Coop megtorpant.

- Ugyan, Leah. Nem szúrnál le - mondta, de nem tűnt magabiztosnak.

- Ez nem úgy hangzott, mintha biztos lennél benne - nevette el magát jól mulatva Dex.

- Miközben kimondtam, elbizonytalanodtam - vallotta be Coop.

- Kérsz egy nutellás kenyeret? - kérdeztem.

- Megmérgezted? - ráncolta a homlokát Coop.

- Mit? A nutellát? - nevettem el magam.

- Igen. Hogy aztán engem is - fejtette ki elgondolását Cooper.

- Gyere, együnk együtt - álltam neki is készíteni egy nutellás kenyeret. Óvatosan, megfelelő távolságot tartva eloldalazott mellettem és helyet foglalt Dex-szel szemben.

- Bátor vagy - ismerte el az öccse.

- Nutellás kenyérrel vesztegetett meg - suttogta Coop. - Nem tudtam ellnállni.

- Inkább kockáztatod az életed, mi? - bólogatott elismerően Dex.

- Érte bármit - jelentette ki határozottan Cooper.

- Bocs, elvesztettem a fonalat. Leah-ért vagy a nutelláért? - vakarta meg a tarkóját Dex.

Coop először rám pillantott, aztán a hatalmas nutellás üvegre, majd ismét rám.

- Leah-ért - hozta végül meg a nagy döntést.

- Helyes - bólintottam és viccet félretéve az jutott eszembe hirtelen, hogy tényleg így van.

Mindkettejük mellettem állt mindig, támogattak, kiálltak értem és bármit megtettek volna. Akárcsak én értük. Mosolyogva nyújtottam át a kenyeret Coopnak és én is helyet foglaltam az asztalnál.

Instagram: kollarbettiofficial

Facebook: Csillaghullás - Kollár Betti történetek