A vízicsata után, - amit természetesen Buttonék nyertek meg – nekiálltunk lefürödni, és mivel szerencsémre én voltam a gyorsabb, befoglalhattam a földszinti zuhanyzót Talia előtt. Ilyenkor nincs olyan, hogy udvariaskodás, ők itt laknak, és a harc, az harc. Általában azért az a felosztás megvan, hogy fiúké a fenti, miénk a lenti.

Már bent álltam a víz alatt, mikor Talia bekopogott.

- Jöhetek? – kérdezte, bár fölöslegesen, hisz mindig így szoktuk. Egyikünk csak úgy ül bent, a csempézett padlón és pletyizünk.

- Persze – szóltam ki. – Na, és kedves barátosném, mi a helyzet a fiúkkal? – tettem fel a legfontosabb kérdést.

- Hát, izé... - kezdett bele, és már tudtam, lesznek itt sztorik rendesen. – Volt egy fiúm, Roger.

- Ééés? – nyújtottam el a kérdést, mert bár állandóan beszéltünk facebookon, ezt valahogy mégsem említette. Persze az időeltolódás csak az igazán fontos dolgok megvitatását engedélyezte.

- Szakított velem az utolsó tanítási napon – na, akkor ez még csak most volt.

- Mi? Miért? – ámultam el, mivel Talia megjelenése, pont olyan hibátlan, mint a bátyaié, a személyisége pedig csakugyan bámulatos. Leszámítva a laposságát, mondaná Coop.

- Kiderült, hogy Roger meleg! – kiáltott be az emlegetett szamár a fürdőbe, mire akaratom ellenére felröhögtem. Tudtam, hogy kivételesen azért szólt bele, hogy enyhítse húga fájdalmát, de persze Talia nem hagyhatta ennyiben.

- Cooper, te idióta! Nem emlékszel ARRA a randidra? Te csak ne szólj bele – vágott vissza neki, mire legnagyobb döbbenetemre Coop elhallgatott.

- Hé, miről van szó? – dugtam ki a fejem a függöny mögül, mert hát ez mégis csak egy csoda.

- Leah, kincsem, egy szavát se hidd el! – intett Coop, de persze, nyilván ő az, aki hazudott.

- Majd visszatérünk rá este. Roger, azért dobott, mert úgy gondolta, nem tudnánk átvészelni a nyarat – mesélte Talia, de hangja már nem tűnt annyira szomorúnak.

- Mekkora egy barom! Ez mekkora hülyeség már? Jaj, nagyon ki vagy? Sajnálom – mondtam komolyan, miközben elzártam a csapot.

- Nem, nem igazán. Azt hiszem, amúgy sem ő volt az igazi. Bár, azért ő legmenőbb srác a suliban. Persze Coop után.

- Na, ja, de Coop egy év múlva elballag – bólogattam egyetértően, immár farmershortban és a kedvenc szürke ujjatlanomban.

- Hát igen, ő a legnépszerűbb, Roger pedig az évfolyamtársa – informált a barátnőm a víz alól.

- És ebben az egész felállásban hol szerepel Dex?

- Dex? Hát, tudod, ő is elég menő. A lányok bírják a zenészeket is, de persze azért nem annyira, mint a sportolókat – magyarázta, és bár ez nézőpont kérdése, azért mégis csak igaza volt. Dex bár imád hülyülni Cooppal, valahol mélyen egy kicsit Sethre is hasonlít.

- Na, de mi van veled, meg a fiúkkal? – kérdezte Talia, kizökkentve a gondolatmenetemből. – Túl vagy már Cooperen?

- Jajj, hallgass már! Hány év telt már el azóta? – Hat. Tíz éves voltam, mikor is a nyáron három hónapra beleszerettem Coopba. Szerintem ez teljesen érthető, akkoriban hercegnőnek képzeltem magam, ő pedig maga volt a megtestesült szőke herceg fehér lovon.

- Ne izgulj, ez nem szégyen. Coopért minden csaj odavan – oltott tovább, hangosan röhögve.

- Fogd be! – nevetetem már én is.

- Jól van, na, tudom, hogy nem jön be. De ha mégis választanod kéne, ki lenne a befutó?

- Hogy kik közül? – kérdeztem vissza értetlenül.

- Seth, Coop vagy Dex.- Na, kösz, ez milyen kérdés már? Igazából pontosan tudtam a választ, egészen azóta, hogy felvetődött ez a téma.

- Dextert – válaszoltam kissé pironkodva, de szerencsére ő ezt nem láthatta.

- Tudtam – szólt, és hangján hallom, hogy mosolygott.

- Na, és te? Melyik bátyámat részesíted előnyben?

- Ha-ha – nevetett fel a helyzet abszurditásán, tekintve, hogy csak egy bátyám van. – Természetesen Nahuelt. Teljesen lefogyott, és ha jól láttam, még rágyúrt a hasára is, ezenkívül bejön a huszonnégy órás borostája.

- Aha – mondtam, mert ezt már nem tudtam mire vélni. – Figyu, felmegyek, jó?

- Persze, én is mindjárt kész vagyok – mondta a függöny mögül, majd elzárta a vizet.

A lépcsőn felindulva az egy szál törölközőbe csavart Cooperrel futottam össze.

- Bahh - legyintettem, majd a szobám felé vettem az irányt, ő pedig bár felháborodott fejet vágott, mégis követett.

Körbenézett és azonnal elvigyorodott.