- Gyerünk, Tammara! Passzolj már! – sürgette Norbi Penét.

- Nem! Nem megfelelő a helyzeted, a passzolás ívének és sebességének értelmében... - kiabált vissza a lány, miközben igyekezett előre haladni a labdával, de a bátyám közbevágott.

- Nem érdekel! Csak rúgd ide!

- Azt már nem! – ellenkezett a lány a végsőkig kitartva.

- Teljesen igaza van. Ha a százalékos esélyét nézzük, hogy pontosan célba talál majd a lövés, akkor csak... - kezdett logikázni Seth is.

- ÁÁÁ! – száguldottam Pene felé, majd egy jól irányzott mozdulattal megszereztem a labdát, és éppen Coopnak terveztem tovább passzolni, mikor Norbi leterített a földre. Szó szerint. Kiterített.

- Azt hittem, hagyományos focit játszunk – mélázott hangosan Talia.

- Úgy látszik, Nahuel amerikaifocisra vette a formát – lépett elém Cooper.

- Jól vagy? – érkezett meg Dex is fölém.

- Nagyon fáj a fejem – suttogtam elhaló hangon.

- Mi? A fejed? Egész pontosan hol fáj? – hajolt le Seth szakértő stílusban.

- Itt – nyúltam a tarkómhoz erőtlenül. Seth felém nyúlt, majd komoly arccal húzta vissza a kezét.

- Mi a diagnózis? – érdeklődött Coop szórakozottan.

- Ráesett egy kőre – mutatott a fejem alá Seth. – Akár komoly baja is lehet.

- Mi van? – ijedt meg hirtelen Norbi mellém pattanva. – Lia! Lia! Hányat mutatok? – mutatta fel három ujját.

- Ötöt? – hunyorítottam.

- Ez még semmit nem jelent. Leah pocsék matekból – legyintett Dexter egy aprót rám kacsintva.

- Azért még felismersz? – folytatta Norbi aggódva.

- Persze – nyögtem elhaló hangon. – Te vagy Seth.

- Mi van? Én vagyok az – integetett az arcomba idegesen. – Norbi! N.O.R.B.I.

- Nem. Norbi ő – mutattam Cooperre.

- Akkor ki Cooper? – vonta fel a szemöldökét Coop kérdőn.

- Hát ő – böktem ezúttal Dexre.

- Hogy én? – mutatott magára értetlenül a srác.

- Bevertétek a fejetek, vagy mi van veletek? – tápászkodtam fel dülöngélve, mire Coop sietve megtartott. – Köszi, bátyó.

- Én vagyok a bátyád! – pattant elém Norbi.

- Ne bolondozz már, Seth. Te Lia bátyja vagy – ingattam a fejemet értetlenül.

- Na, jó. Nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de én most veszítettem el a fonalat – közölte Talia, majd mellém sietett.

- Ja, ezzel most engem is összezavart – vakarta meg a fejét Coop.

- A saját neved megvan?

- Mindenkié megvan – javítottam ki.

- Persze, csak nem valami jó a párosítás – dünnyögte Norbi megsértődve.

- Én vagyok Talia Button – jelentettem be, mire Seth összehúzta a szemét.

- Most akkor ő a húgod? Azt hittem, ez a kiscsaj az – ragadta meg Talia vállát Pene.

- Persze, hogy ő a húgom – biccentett Seth kissé zavartan.

- Mi van vele? Ő ki? – kapott az alkalmon Norbi Sethre bökve.

- Miért kell még mindig ezt a hülye játékot játszanunk? Már mondtam, hogy jól vagyok.

- Az egy dolog.

- Ja, hogy jól vagy.

- Testileg.

- De mentálisan...

- Mintha nem lennél teljesen a toppon.

- Utolsó kérdés. Ő ki volna? – tolta elém Penét Dexter ravaszul.

- Ööö... Ő itt... Basszus, most megfogtál – eresztettem le a kezemet feladva a kis színjátékomat, amit persze senki nem vett be igazán.

- Mi? Rá nem is emlékszel? – hüledezett Norbi.

- Olyan ismerős az arcod – simítottam meg a fejét.

- É-én va-vagyok az. No-norbi – dadogta. – A bátyád.

- Norbi? Norbi. Hát te vagy az! – vetettem magam a karjaiba, a többiek meg egy lelkes tapssal dicsérték a színjátékomat.

- Erről jut eszembe. Néha húgot kellene cserélnünk – vetette fel zseniálisnak vélt ötletét Cooper.

- Vagy inkább bátyákat – javítottam ki elengedve Norbit, aki erre finoman belebökött az oldalamba.

- Benne lennék.

- Nem is értem, miért nem próbálkoztunk ezzel soha – töprengett hangosan Talia.

- Talán itt volna az ideje kipróbálni – nézett rám Dex jelentőségteljesen.

- Én leszek Lia Erthinger!

- Én meg Talia Button – csatlakoztam.

- Most akkor melyik a húgod? – csattant fel Pene.

- Már én sem tudom. De nem teljesen mindegy? – legyintett Seth, majd odébbállt, mi pedig felnevettünk.